Keöd Ágoston, a 2024-es Hungarian Divide féltávjának második helyezettje mesél részletesen arról, hogy milyen volt számára hazánk legnehezebb bikepacking versenye. Hosszú, de izgalmas olvasmány 🙂 .
Achtung Acthung, hosszú lesz, mert nem “in medias res” fogom kezdeni.
A HD (elsőnek a féltáv) már régóta fent volt a bakancs vagy (inkább spd cipő) listán. Egy ideje már mondhatjuk, hogy tudatosan készültem rá. Nem új keletűek nálam ezek a hosszabb távú agymenések, egészen 2012-ig nyúlik vissza, hogy elkezdtem feszegetni a minél gyorsabban minél távolabbra kérdéskört, persze akkor ez még sem időben, sem távolságban sem sebességben nem így nézett ki. A HD-ra való közvetlen felkészülés talán valahol 2022 végén egy egyben letolt Rapha Festiv-el kezdődött, majd 2023-ban követte egy BRM400 extreme némi extra távval, mert az eseményről sajnos lemaradtam, így utólag, itthonról indulva és itthonra érkezve lett kivitelezve. Ezt követte egy 10k Everesting, majd egy balul sikerült (inkább nem sikerült) BBD (persze azóta beépült az ott szerzett tapasztalat és azóta jobban figyelek a külsőgumi választásra és a pótbelső szelephosszára is 🙂 ). Idén megelőzte egy MTB everesting próbálkozás, ami 6000 m szintnél abbamaradt, viszont rengeteg következtetést tudtam belőle levonni, amit a HD-ba be is tudtam építeni. Ezekután összességében kiváló felkészülés, rengeteg tapasztalat és egy maximálisan felkészített MTB állt a rendelkezésemre.
Így fordulunk rá a 2024-es HD-ra, ami előtt egy héttel sikerült összekaparni egy becsületes felső légúti nyavalyát, ami miatt már június 8-tól kényszer pihenőn voltam. Egész szépen sikerült kijönni belőle a rákövetkező hétre, még az elvétve előforduló orr és füldugulás azért némileg adott okot az óvatosságra, de ezt majd pár sorral lejjebb. Eredetileg azt terveztem, hogy a lejutást, Gyömöre-Tét vasút állomásig tekerve, onnét Szombathelyig vonattal, majd Szombathelytől a csörötneki regisztráción át egész Szentgotthárdig ismét tekerve kivitelezem. Na erre mondták többen is, hogy előfordulhat hogy esetleg nálam elmentek otthonról, inkább pihenjek ugyanis másnaptól kezdve 718 km és 10500 m szint vár nagyrészt terepen. Bíztam magamban és az eddigi portfóliómban, valamint a felkészülés alapján tudtam hogy nem lesz ezzel gond, illetve néhány sorral feljebb írtam, hogy volt némi halovány aggodalom bennem a felső légúti nyavalya utóélete kapcsán.. ezt a néhány km-t gondoltam próbának, mert ha ez alatt újra elővesz, vagy romlik az állapotom akkor másnap vonattal hazáig mentem volna.
Szerencsére semmi ilyen nem történt… a betegség és a kihagyott napok után némileg magasabb pulzussal de odaértem a szállásra, Kisvári Janival, Major Szabival, Király Tomival olyan jó kis wirtschaftot csaptunk, hogy az már maga az első fénypontja volt az események. Másnap reggel, kb 2,5-3 óra nem túl pihentető alvás (ne kérdezzétek.. ilyen szarul sikerült) után álltam Kisvári Janival rajtban, az utolsó helyen, felkészülve, tűkön ülve, a lábaim legszívesebben szakították volna láncot a feszültségtől. Janival jó előre megbeszéltük, hogy a végéről indulva, az elejét nem túltolva indulunk saját tempóban. Szerencsére minden a tervek szerint alakult, kivéve, hogy nem az én terveim szerint :D.
Start előtt
Ugyanis míg én egy merevfarú Canyon Exceed MTB-vel, Jani egy nagyon minimálra pakolt, szuper gyors Giant Revolt Gravel géppel indult, a pálya első része pedig összességében nem nekem kedvezett, így míg az Őrséget kb 22km/h feletti átlaggal abszolváltuk nekem ez egy “saját” tempós aerob extenzív edzés volt, Janinak állítása szerint okés volt 🙂 . Az őrségben szinte végig kapaszkodtam a kormányba az életemért szélárnyékban a síkabb részeken, míg a technikásabb részeken volt némi előnyöm, ezt is kihasználtam pihenésre, így ugráltunk szépen egyre feljebb a helyezési listán. Közben rengeteg ismerős arccal találkoztam, Szabó Zolival Győrújbarátról (az AEROE spider rack tűnt fel egy fullyn, Őt nem ismeretem fel útközben, csak később straván láttam, hogy hozzá tartozott. Dorky Dáviddal is sikerült pár szót váltani, akkor épp nem kamerázott, de csinált egy jó kis egyórás videót (itt éritek el: https://youtu.be/DzHjzvyia3g).
Az őrség így viszonylag gyorsan és magas intenzitással telt, de egyébként jól esett rakni. Itt jött jól a korábbi everesting fail, mert így tudtam, hogy mennyit tudok erőállóképességből menni mielőtt vissza kell állnom alacsonyabb intenzitásra. Különösebb események itt nagyon nem történtek, törtünk felfelé mint az ásványvíz, fogyott az Allrys Max a táskákból, egyre könnyebb lett a bringa, kifogtunk egy elég hosszú tehervonatot, megállás nem volt ezen kívül. Az Őrség és Zala átmenete észrevehető volt mert Janinak egyre kevésbé, nekem pedig egyre jobban kezdett lejteni a terep. Az utak egyre buckásabbak, nyomvályúsabbak, az emelkedők és ereszkedések pedig egyre meredekebbek lettetek. Itt én már jobban vissza tudtam állni a merevfarú montival kellemesebb tempóra, azaz mászások erősebben, “sík” jólesően, ereszkedések pihenve. Zalában a hőmérséklet már egész hasonlított nyárra, így az egyik mászáson levettem a kesztyűmet és frankón el is hagytam, ami az éjszakára előre jelzett 7-8-9°C fényében nem túl jó előjel, így úgy döntöttem az egerszegi Decathlonnál megállok venni (spoiler: két pár kesztyűvel csináltam végig az eseményt… 😀 ). Közben utolértük Szabit, Tomit. Tomi defekttel küzdött így Jani ott maradt segíteni, én pedig megindultam a deca felé, hogy a kesztyű vétellel várhatóan elpazarolt időt kissé kompenzáljam. Közben Tomi is utolért, és ő is a Decathlon felé vette az irányt, hogy pótolja a kifolyt defektgátlót és elfújt co2 patront. Egyúttal én itt megvettem az ebédemet is két zabszelet formájában, hogy emiatt többet ne kelljen megállnom. Tominak sajnos lett egy plusz köre egy bringa boltba így ismét elváltunk. Közben Találkoztam Kusz Mátyással aki akkor ékezett oda, mikor én már ebédeltem a térkövön ülve. Innét közösen mentünk pár métert, így megtudtam hogy ő kulacsot hagyott el és az 5. helyről állt ki amúgy.
Pár száz méter megtétele után egy város széli kisbolt előtt ott állt Jani meg a srác aki megtalálta a kesztyűmet, még egyszer is hálás köszönet, hogy utánam hoztad. (persze ha nem állok ki a decába akkor nem feltétlen találkozunk. A kisbolt után Janival vizet töltöttünk, nem emlékszem pontosan, de szerintem itt először (mindkettőnk legalább 3l víz kapacitással ment). A zalai mászások nekem nagyon feküdtek, 32-50 áttétellel, így én otthon éreztem magam (kb mint az itthoni Sokoró dombságban). A Zalaegerszeg körüli dombok lélegzetelállító kilátást nyújtottak, a flow itt már nagyon-nagyon a tetőfokára hágott nálam, nem is éreztem fáradtságot vagy azt hogy visszább kéne vennem. A Szent Kristóf kápolna Kemend mellett különösen jól esett, a hihetetlen körpanorámával, főleg, hogy innen már egész jól látszik a Balaton-felvidék és a Bakony körvonalai is. Közben Kusz Matyival és Dorky Dáviddal elég sokáig kerülgettük egymást, éppen kinek melyik rész feküdt jobban. Zalát így abszolváltuk szép apránként, de folyamatosan Janival. Estére kicsit befelhősödött az ég, ez elég jó löketet adott, közben utolért minket Tomi, így egy darabig együtt mentünk, itt már egész ismerős részeken át haladtunk, (Vindornyalak, V. szőlős Bazsi vár.. .ez megint egy plusz löketet adott mert a következő rész, a Balaton-felvidék, eredetileg Balatonfürediként nekem mindig EPIC (így nagybetűkkel leírva).
Vakondturzás kilátó
Várvölgyben megálltunk egy víz töltésre, és egy cukros löttyre, aztán bevetettük magunkat a Keszthelyi hegységbe ahol az előzetes várakozásokat százszorosan felülmúlva, az esti súrlófényekben ultra mega giga EPIC látvány fogadott. A kora esti, narancsos fényekben, enyhe fátyolos párás időben olyan megvilágítás ölelte körül a BF-et, a Tapolcai medencével egyetemben, hogy a Vakondturzás kilátóban kénytelenek voltunk megállni. Itt kapott el a zalai dombok után 2. alkalommal a “mokcsosulmegértemegmászni” érzés, talán még a szem sarka is nedvesebb lett az indokoltnál, de erre ilyen távlatból már nem emlékszem pontosan. Különben meg ha így lett volna, sem vallanám be 😀 . Sajnos itt már nyilvánvaló is lett egyben, hogy a semmivel össze nem hasonlítható súrlófények után már a BF-ből csak jóval lowkey-ebb holdvilágban fogok látni valamit is, de sebaj, irány tovább. Keszthelyi-hegységből ereszkedve már fel kellett vennem a szélmellényt, mert a völgyben egészen lehűlt a levegő. Györökre leérve a település szélén megálltunk enni egy lángost, kicsit megmosakodni, átöltözni, felkészülni az éjszakára, én betoltam egy kávét is, aztán a parton egy pihenőben próbáltunk volna tolni egy 20perces powernapot, de egyikünknek sem ment a dolog, így már korom sötétben, de indultunk tovább. Janin észrevettem, hogy egészen enervált lett, nem mondom, hogy én beszédes voltam, de ő kifejezetten nem. Eljött az éjszaka, és egy-egy ilyen nap után a sötét sokaknak be tud tenni, még akkor is ha amúgy az illető brutálisan erős fizikailag. ( ugye Jotti, jó volt a Horvát éjszakában a benzinkút aszfaltján az 5 perc power nap?! 🙂 ) szerencsére az elmúlt két évben én erre tudatosan sokat készültem mentálisan és a kávé is eléggé tolt, úgyhogy megbeszéltük, hogy innét mindenki a maga tempójában megy tovább, aztán ha nem érjük egymást utol éjszaka akkor reggel egy tracker check után egyeztetünk tervet és megpróbálunk ismét együtt menni.
Balaton-felvidék
Becehegytől egyedül szeltem a hűs Balaton-felvidéki éjszakát, a Rockbros elsőlámpa fényénél hol erősebb, hol gyengébb fényárban úsztatva a ritmikusan ismétlődő sárga szaggatott vonalat a kerékpár úton. Korábban is használtam már a RB első lámpát, maximális elégedettséggel, viszont idénre az akkumulátor kapacitásuk már csak a 3-4 órát súrolta alap fényerőn, így beszerzésre került egy 1500lm fény erejű, vetítőtükrös, fényérzékelővel ellátott, távirányítós darab. Gondolom azt mondani sem kell, hogy mekkora feature egy távkapcsoló, amivel a váltókar mellől tudod vezérelni a lámpa fényerejét, ami mászások/ereszkedések váltakozásánál jól jön, takarékos.
A Badacsony lábáig mentem magam, teljesen egyben voltam fejben és fizikailag, a korábbi eseményeken bevált frissítési módszeremmel (víz, allrys, sótabi plusz egyéb meleg étel) idáig egyenletes teljesítménnyel jutottam el.
Badacsonytördemicen már esedékes volt egy kulacs és vizes zsák töltés, itt Jani utolért, miközben a hétpecsétes titok receptúrájú saját keverésű aminosav komplexet szenvedtem bele a kulacsba fejlámpa fényénél. Innét Picit együtt mentünk, de a terep Badacsonylábdihegytől ismét az MTB felé lejtett, méghozzá a sötétben hatványozottan (Nem tudtuk még, de itt el is búcsúztunk Janival a divide időtartamára). Itt találkoztam össze Jurászik Norbival és Balázs Gáborral, illetve egy harmadik sráccal amint épp szembe jöttek a pályán, na itt egy pillanatra sikerült megzavarniuk, aztán lenéztem a navigációra és helyre billentem. Ők nézték be az utat. Innét közösen mentünk, viszont mivel Norbi, Gábor és én MTB, a harmadik srác és Jani gravel géppel, így hárman montival erősebb tempót toltunk. Hármunk lámpája nappali fényt varázsolt a füves pusztás, sziklás lejtős éjszakába, így meglepően jól haladtunk. Velük egy elég jót dumáltunk, régi montis anekdoták, sok hülyeség, kicsit szívtuk egymás vérét közbe-közbe 🙂 .
A hírös kép Böbénél
Ők sajnos Dörgicséig terveztek menni, én pedig Hidegkútig vagy Bakonybélig. Dörgicsétől egy elég nyomasztó, ritmustalan, füves buckás, de összességében regeneráló tempós maradék következett. Pécselyen viszont megálltam a falu szélén kulacsba tölteni, és trackert nézni, itt meglepődve láttam, hogy már az összesített 7. ,féltáv 2. helyen tekerek. Ez adott akkora lendületet, hogy a 9°C-os éjszakában (nem esett jól a hideg a korábbi betegség miatt) egész Hidegkútig eltekertem mire a halovány narancssárga csík a horizonton átváltott kék égbe már (reggel 4 körül értem be). Böbééknél próbáltam aludni egyet, bár fáradt/álmos nem voltam. Helyette Böbe volt olyan jó fej és megtömött bolognaival, teával, kávéval. Ezek mind olyan jól estek, hogy innét ugyan alvás nélkül, de újult erővel tudtam indulni később. Hatalmas thumbs up és köszönet a vendéglátásért. A tracker szerint Tokodi András volt még Böbénél szintén féltávos, rá innét árgus szemekkel figyeltem ahogy készülődik és indul tovább, hiszen őt amúgy nem ismertem korábbról az biztos volt, hogy gyors ha ott volt. Itt volt még Tomi, Jamal és Viktor is, de ők teljes távon mentek. Tomival kb egyszerre indultunk 6 körül és egészen a Herendi Sparig mentünk, ahol ő megállt reggelizni én csak készletet töltöttem és mentem tovább András után. Innét jódarabig hazai pálya következett, ezért a rendelkezésre álló erőforrásokat elég jól tudtam hasznosítani. Hajagra felfelé lett egy 2nd best, és 3 db 3rd best időm, megpakolt bringával, közel 330km után. Innét is nagy köszönet Garas Attilának a felkészítő munkáért. Miután szó szerint felrepültem a Hajagra le is estem róla a túloldalon Bakonybélbe sec perc alatt. András nyomait már láttam a kis patak átkelésen a Szentkút előtt, és egy közkútnál, tehát tudtam hogy már csak pár perccel van előttem (Ha Bakonybélben jár az ember tudjon nyomot olvasni mint az indiánok… Cseh Tamás öröksége!?). A Gáthegyalji mászásra utol is értem, innen együtt mentünk Németh Ati ucp-jáig. Itt jól bezsíroskenyereztem, dinnyéztem, kávéztam, Majd ismét Tomival tovább. A sok reggeli után a Királykapu akkora flow volt, hogy kicsit kiestem a szerepemből és kimaradt egy-két frissítés, ezt az Odvaskő parkolóig pótoltam, de ez már késő bánat volt, mint azt a példa mutatja.
Vinyei pihenő
Ugyanis következett a Rézbükki mászás, ami elég meredek, és van rajta olyan rész ahol nincs árnyék, ez pedig a szombat 11 körüli hőségben a kimaradt frissítéssel kombinálva gyilkosnak bizonyult. Tomi tempója nagyon nem esett jól, így kénytelen voltam visszaállni és inkább lazán felpörgetni. Lefele Huszárokelőpusztáig összekaptam magam, és újult erővel raktam neki Vinyéig. Itt következett egy ebéd Tomival, Andrással, majd egy kis powernap az ellenőrző ponton.
Ebéd Vinyén
Miután ettünk ittunk, pihentünk, kulacsot töltöttünk nekiindultunk hárman a Cuha szurdoknak, innét többé-kevésbé eseménytelen utunk volt egész Tésig, ahol már csak ketten mentünk Andrással, de közben átbeszéltük kinek mi a taktikája az éjszakára. Mivel eléggé hasonlóan álltunk a dologhoz ezért úgy döntöttünk próbálunk együtt menni éjszaka. A keleti Bakony már az a rész volt ahol kicsit többet kellett megállni krémezni, láncot kenni 🙂
Fehérvárcsurgói víztározó
Bodajk előtt utolértük Boruzs Zsoltit, legalább hárman tudtuk emelgetni a bringákat Fehérvárcsurgón… Bodajkon Andrással toltunk egy gyors vacsorát, bekészítettük az éjszakai üzemmódhoz szükséges dolgokat, mert innen már a Vértesi éjszakai veretés következett. Zenével, meglepetés trail angellel, sok kanyargós aszfalttal, és néha vállalhatatlan utakkal telt. Itt megejtettem az első és egyetlen perecet, sajnos. Semmi extra, kormány igazgatás, vértörölgetés aztán irány tovább. Vérteskozma… Ez megint egy elég nagy flash-volt. Volt némi infóm, hogy hol lehet jól aludni. Vérteskozmáig már mindketten fáradtak voltunk és elfért volna egy rövid pihenő. Az utcán egy sétálgató pártól kértünk útbaigazítást az alvóhelyünk felé, de ők inkább meginvitáltak magukhoz.
Bodajk Kálvária
(Hálás Kösz Zsuzsi és Gábor, Vérteskozma 30-ból. Előszedtük az alvós cuccot, aztán fél óra csendes pihenő következett, utána kaptunk egy fekete teát, ami felért egy jó seggbe rúgással, ez tartott egészen Tatabánya fölött a Gerecse majdnem tetejéig. Mászás közben sikerült megáznunk is kétszer. Valamivel a csúcs alatt kellett aludnom egy órácskát, András is megállt aludni velem, itt már egész megszoktuk egymás társaságát. Pirkadat után indultunk, hatalmas köd volt, ezért lefele nagyon csúszott minden, nem is erőltettük a köveken a száguldást.
Tata felett a Gerecse hajnalban
Az alvás mindkettőnket nagyon rendbe rakta és a Tatai Penny-ig mentünk egészen egy jó reggeliért. Én itt már úgy voltam, hogy brutál reggeli után egészen a célig megyek, ezért dobozos kávét, némi cukros löttyöt, péksütiket és némi gyümölcsöt pakoltam az egyre üresebb nyeregtáskába. Tata után elég nagy flow jött megint, sorra fogytak a mászások, de egyre jobban dörzsölődött ki az ülepünk is (itt még mindketten az első szett ruhában voltunk, de nálam már érett a váltás) Hatványozottan kezdett fogyni a krém, a folytonos siklócsapágyazás miatt 😀
Héregen
Vértestől nem sok ismerős rész volt, nem nagyon jártam erre korábban… Gerecse mtb maratonok kimaradtak, Mogyorósbányától jöttek megint olyan részek amiken már jártam korábban (Hegyek pokla MTB XCM, Crosskovácsi XCM ). Héregen jött el az idő a ruhaváltásra, András ekkora már nagyon szenvedett a kidörzsöléstől, úgyhogy kicsit pihentünk vizet is töltöttünk annál a csapnál ami lelezoli videojában is szerepel. (https://youtu.be/_mLerq_sipA a 18. perctől, az ő szériáját is ajánlom megnézésre).
Innen én jó pár szinttel kényelmesebben tekertem, elég nagy löketet is adott a végéhez. Még volt egy megállónk, egy késői ebédre Klastrompusztán a Kék turista útvonal melletti étteremben. Sajnos Andrásnak innen már egyre jobban nehezére esett nyeregben maradni ezért megálltunk egy vadászháznál, ahol a csap alatt kimosta a nadrágját, ez valamennyit segített, de utána meg az achilles-e kezdett bedurranni, úgyhogy elváltunk és mindenki ment tovább a maga tempójában. Maradék pár hegy gyorsan eltelt, és azon kaptam magam, hogy a Jánoson Szontágh Danival beszélgetek, majd utána Gangel Marcival ereszkedünk montis tempóval le a városba ( kösz hogy kijöttetek, nagyon jólesett!!). Miután leértünk Budára kb mint egy csettintésre elfogyott az ebéd mellé fogyasztott kávé hatása, és eléggé beesett a koncentrációs képességem, szerencsére a cél már nagyon köze volt, így nem volt érdemes a korábbi tempót erőltetni. Végül beértem, de itt még nem volt vége a bulinak, ugyanis egy kis fújás, és egy elfogyasztott Pizza amit Kisvári Janinak köszönhetek, és hálásan köszönöm is, gurultam tovább a Déli pályaudvarra, onnét egy S10 személyvonat fedélzetén Győrbe, ahonnét még várt rám egy laza 45 perces levezetés holdvilágban hazáig. A fejem nem ért le a párnáig, mikor már aludtam 🙂
Célban
Féltáv 2. helyezés
57 óra 53 perc, össz idő,
1 nap 23 óra 39 perc mozgásban töltött idő
10 óra 14 perc állás idő –>Na ezen kell faragnom a következő alkalomra
összességében azt kaptam amit vártam, meghatározó élménye volt eddigi bringás “karrier”emnek.
