A 2017-es WorldTour csapatok szponzorait elnézve egyértelmű, hogy a kerékpár-versenyzés elitje a többi sporttól eltérő támogatói struktúrával és körrel rendelkezik. A profi kerékpársportban ritka az a szponzor, amely több szezonon át biztosítja a csapat működését és a sikeres szerepléshez elengedhetetlen feltételeket, és azon sem lepődhetünk meg, ha a támogató nem éppen etikus magatartásáról ismert…
Látunk a kerékpárrajongó által megvásárolható terméket?
Sorozatunk első része az állami szponzorokkal foglalkozott, ezek kizárólag a feltörekvő, és nem éppen demokratikus berendezkedésű országaiból kerülnek ki. A második epizód pedig nem kevesebb mint három szerencsejátékot üzemeltető szponzor szennyesét teregette ki. A mostani rész szereplői pedig távolról sem fogyasztási cikkeket kínálnak, hanem olajmágnások, aranybányászok vagy éppen tőzsdecápák.
Megéri számukra a kerékpársportba pénz fektetni, amikor termékeik a publikum számára közvetlenül elérhetetlenek? Ez számunkra talán örökké rejtély marad, miközben az óra- és autógyártók sorba állnak, hogy támogathassák az egyéb sportokat. Továbbá tud-e a kerékpársport-rajongó azonosulni az olajkitermeléssel, az aranybányászattal vagy az ingatlanpiaci befektetésekkel foglalkozó cégekkel. Fontos-e számára, hogy ezek piaci magatartása gyakran nem éppen etikus, tulajdonosai orosz oligarchák, vagy tőkéjüket a banki hitelesek kárára szerezték?
Drapac az ingatlanpiacra spekulál, a pórul járt magyar hitelesek pénze is a Cannondale-Drapac csapatot gazdagítja…
A harmadik epizód kétes hírű “hármasfogatát” indítsuk az amerikai bejegyzésű Cannondale–Drapac csapattal. Az egykori Lance Armstrong csapattárs, Jonathan Vaughters vezetése alatt a Cannondale–Drapac a dopping nélküli kerékpárversenyzés mellett kötelezte el magát. Nyolcéves fennállása során a skót kockás mezmintás gárda számára a győzelemnél fontosabb a csapatszellem, illetve a (vegy)tiszta versenyzés. Sajnos ettől függetlenül egyik versenyzőjüket nemrég doppingvétségen érték…
Ebben a csapatában korábban olyan nevek is megfordultak, mint mondjuk Bradley Wiggins, illetve körversenygyőzelmük is van a kanadai Hesjedal-nak köszönhetően. Viszont a kevésbé teljesítmény-centrikus hozzáállás a Cannondale tavalyi szereplésén sajnos meglátszott, a korábbi fényes sikersorozatot társszponzor nélkül 2016-ban nem tudták továbbvinni. Ezért a 2017-es szezonra Vaughters “feltőkésítette” a csapatot.
Tőkerős szponzorral a múltbéli sikerek talán megismételhetők…
A két fő szponzor közül a Cannondale név sokak számára ismert, kerékpárjai a világ bármely táján kaphatók. A Cannondale egyben az egyik legrégebben fennálló amerikai kerékpárgyártó, a márkát Joe Montgomery az 1970-es évek elején kerékpáros túrafelszerelések gyártására alapította, a cég első terméke a Bugger nevű kerékpár-utánfutó volt. Később táskákat és kerékpáros ruházatot is kínáltak, majd a 80-as években jelentkeztek az első komplett kerékpárral. A város vasútállomásának nevét viselő a Cannondale hírnevét a hőkezelt alumíniumcsövek alkalmazásával és a profi sportban elért sikereivel szerezte: ki nem emlékezne a 90-es évek olasz sikercsapatára, a Saeco-ra, Mario Cippolini, Ivan Gotti, Gilberto Simoni, Ivan Basso, Danilo DiLuca és Damiano Cunego Giro-győzelmeire!
Teszteltük a csapat által használt bicajt, tetszett!
Nézzük akkor a történet másik felét! Az ausztrál milliárdos Michael Drapac úgy döntött, hogy ingatlanbefektetés-kezelő “alapjára” építve profi kerékpárcsapatot kíván támogatni. A sportnak tavaly hátat fordító, ugyancsak pénzügyi befektetésekkel foglalkozó Oleg Tinkoffal szemben Drapac ésszerűen a félprofi versenyzés szintjén kezdte működését, ahol a kerékpár versenysport csinját-binját kitanulta. A Drapac-Porsche az egyik legsikeresebb ausztrál és ázsiai csapattá nőtte ki magát, 2009-ben az ausztrál nemzeti bajnoki címet is elhódították. Nagy lélegzetet véve 2014-ben a Drapac a Pro-Tour szintre lépett fel. Idén pedig a korábbi támogatóját elvesztő Cannondale csapattal “összeházasodva”, egyben az üzemeltető Slipteam Sports-ban részesedést vásárolva próbálja meg felülmúlni az eddig elért szép “drapac-os” eredményeket.
Az egykori Lance Armstrong csapattárs Jonathan Vaughters a tiszta kerékpársport elkötelezettje…
A Drapac tevékenysége tehát sokak számára szimpatikusabb, mint mondjuk a “Katyusát” üzemeltető Makarové, mindazonáltal a cég több milliárd dollárral rúgó tőkéje, a WorldTour-ban való részvétel egy az egyben a 2011-es ingatlanpiaci összeomlásból húzott haszonból származik: tehát a lakáshitelesek veszteségéből. A globalizáció és a világméretű ingatlan- és pénzügyi válság miatt nem túlzás kijelenteni, hogy a pórul járt hazai “svájci frank” hitelesek is a Drapac kerékpáros projekt támogatói!
Az ingatlanpiac ingatag!
Mi várható idén a Cannondale–Drapac-tól? A Garmin-színekben minden évben összejött pár emlékezetes siker a tiszta sportot hirdető gárdának, a GPS-rendszerek specialistájának távozása 2016-ban nem hozott szerencsét. A kolumbiai Rigoberto Uran nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, egyéb “ütőkártyája” Vaughters-nek pedig nem maradt. 2017-re a több erős igazolás történt, nevezetsen a belga Sep Vanmarcke-é, aki a tavaszi klasszikusokon villoghat talán, valamint az amerikai Taylor Phinney-é, aki az amerikai csapatban remélhetően vére magára talál. Vaughters bízhat továbbá a Tour-on szép eredményeket elért Pierre Roland-ban is.
A Cannondale–Drapac 2017-ben Shimano alkatrészekkel szerelt Cannondale kerékpárokon versenyzik. Az etalonnak tekinthető SuperSix EVO és a kényelemorientáltabb Synapse modellek láthatók a mezőnyversenyek során, míg a Slice az időfutamokon “hasítja” a szó szoros értelmében a levegőt. A Mavic 2017-ben nem sok csapat számára szállít kerekeket, a Cannondale–Drapac a kiválasztottak egyike!
Új partner, új dizájn, mögötte továbbra is Makarov és a Canyon márka…
Akkor nézzük a már említett Makarov-féle Team Katusha–Alpecin-t. A csapat története és múltja sem éppen sablonos. Először is ritkaság amikor a németek az oroszokkal szövetkeznek, bár a kerékpársportban semmi sem lehetetlen. Ilyen felállásban indul ismét a versenyben az igencsak foltos múlttal rendelkező Katusha, az Alpecin személyében a Giant német társszponzora csatlakozik hozzá.
A régi sikerek is Canyon kerékpárokal születtek…
A Katusha története egy évtizedre nyúlik vissza. Vele kapcsolatban meg kell említeni Oleg Tinkov nevét is, aki eredetileg létrehozta a Tinkoff Credit Systems gárdát, majd ennek alapjaira – erős orosz állami támogatással “megtoldva” – épült fel az “orosz nemzeti” WorldTour-team. A csapatban az orosz reménységek mellett megfordult például Filippo Pozzato és Robbie McEwen is, hosszú évekig a csapat legjobb körversenymenője Joaquim Rodriguez volt, fontos segítői pedig Dani Moreno, Luca Paolini-t és Giampaolo Caruso. 2012-től pedig a norvég Alexander Kristoff a Katusha sprintererőssége.
Zakarin mögött Tony Martin, a versenyeken ez fordítva lesz.
A Katusha csapat Igor Makarov személyéhez kötődik, aki a szovjet rendszer összeomlása után a türkmén olajmezők jelentős részének megszerzésével építette fel üzleti karrierjét. Makarov jól lavírozott a zavaros orosz gazdasági és politikai környezetben, ezzel nem kis vagyonra és hatalomra szert téve. Makarov a klasszikus olajoligarcha, türkmén kiskirály, cége a Gasprom egyik fontos stratégiai partnere. Makarov egyértelműen az orosz privatizáció nyertese, a képletet megfordítva világviszonylatba is jelentős vagyonát az orosz kisemberek “dobták össze”. Hatalmát a kerékpársportra is kiterjesztette, tagja az UCI vezetőségnek, illetve szerepet vállalt a korábbi Pat McQuaid-vezetés leváltásában is. Ez utóbbihoz Makarov az oroszországi viszonylatokban nem éppen ismeretlen eszközöket vetett be: magánnyomozóval turkált a volt elnök üzleti és magánügyeibe, szóra bírva olyanokat, akik különben nem szívesen vállalták volna a nyilvánosságot.
A türkmén olaj táplálja a gépezetet…
Mindemellett szervezett bűnözésben való részvétel gyanújával több nemzetközi nyomozás is folyt, illetve folyik Makarov ellen, de eddig mindegyiket – beleértve két FBI-vizsgálatot – sikerült elsimítania. Makarov két magángéppel rendelkezik, tehát ha egyszer tényleg forró lesz a talaj alatta, biztosan eljut a hűvösebb türkmén sztyeppékre!
Az Alpecin érkezése ugyancsak érdekes történet, egyértelműen összefügg a Giant-tal való szakítással. A hazai piac kiemelt fontosságú a német sampongyártó számára, így kénytelen volt a Giant-Alpecin házasságból kilépve a dinamikusan fejlődő német Canyon kerékpárokat használó orosz csapathoz szegődni. Ezzel létre is jött az orosz-német “tengely”. Német versenyzőket is igazolni kellett a csapathoz, illetve a Katusha–Alpecin-t “semleges államban” azaz Svájcban bejegyezni. Az orosz versenyzők szempontjából ez a szövetkezés nem jó hír: nem kevesebb, mint nyolcan kényszerültek távozni! A csapatba érkezők között találjuk a legnagyobb német nevet a mai kerékpársportban, a négyszeres időfutamvilágbajnok Tony Martin-ét. Várhatóan Martin Zakarinnak és Taaramae-nak nagy segítség lesz a körversenyeken.
Canyon CF Aeroad
A Katusha-Alpecin 2017-ben SRAM alkatrészekkel, és a már említett Canyon kerékpárokon versenyez. Az immár amerikai disztribúcióval is kiegészített német márka az Ultimate CF SLX, Aeroad CF SLX és Endurance CF SL modellt biztosítja a mezőnyversenyekre, míg a már-már hihetetlen megjelenésű Canyon Speedmax CF lesz látható az egyéni és csapatidőfutamok során. A kerékbeszállító az amerikai Zipp, így a SRAM-hoz hasonlóan a Katusha-Alpecin szálak a fél világot behálózzák.
De jó lenne, ha a kerékpársport is aranybánya lenne!
Az Orica-Scott első blikkre szimpatikus és népszerű csapat a kerékpárversenyzés legfelsőbb osztályában: a legvidámabb videókat, a legmegnyerőbb marketinget kétségtelenül ők biztosítják. Emellett tarolnak nemzeti körversenyükön, hozzák a szakaszsikereket a háromheteseken, ráadásul kolumbiai Esteban Chaves révén immár az összetett dobogóért is meccsben vannak – legyen szó a Giróról, Tourról vagy a Vueltáról. 2017-ben a kolumbiai hegyimenő és a Yates testvérek kiváló segítőt kaptak a háromhetesekre Roman Kreuziger személyében, a cseh korábban áldozatos munkát végzett Alberto Contadornak a Tinkoffban. A fiatal ausztrál Caleb Ewan hihetetlen testhelyzetben sprintel, a jövőben szép eredmények várhatók tőle.
Esteban Chaves
Nézzük akkor a csapat fő anyagi támogatóját! Az ausztrál Orica világviszonylatban is mamutcégnek számít, forgalma eléri a 7,5 milliárd dollárt, több mint 30 ezer alkalmazottat foglalkoztat. A 19. század végén alapították bányászati robbantószerek előállítására, ma már tevékenységi köre ennél sokrétűbb. Az aranybányászatban piaci vezető, az érc kioldásához szükséges ciános vegyszereket majdnem kizárólag az Orica állítja elő. Így sajnos a romániai aranybánya-katasztrófa tiszai ciánmérgezése is az ausztrál ipari óriásnak “köszönhető”. Érdekes az Orica szerepvállalása a kerékpársportban, hisz termékeinek megvásárlása még az iparban is szigorú engedélyhez kötött, azaz semmi esélye a kerékpárrajongónak, hogy Orica feliratú csomaghoz jusson!
Ebben szerencsére semmi kivetnivaló!
Jó hír, hogy a Scott kerékpárokkal kapcsolatban semmi kivetnivalónk nincs: kiváló, csúcstechnikát alkalmazó darabok. Az Orica-Scott csapat 2017-ben Shimano alkatrészekkel versenyez, ezek az aerodinamikára kihegyezett Scott Foil, a gramm-mániás Addict, és az időfutamokra kifejlesztett Plasma modellre kerülnek felszerelésre. A kerékszettek ugyancsak a japán óriástól érkeznek.
A sorozat következő epizódja megpróbál pozitív példákat is hozni a WorldTour csapatok szponzorációjára, bizonyítva, hogy nemcsak antidemokratikus államok, szerencsejátékcégek, olajmágnások, aranybányászok és tőzsdecápák uralják kedvenc sportunk elitjét!
A mostani epizód tanulsága: sokszor nem is gondolunk arra, hogy ki fizeti a révészt!
