Terepen a helyzet változatlan? XC vagy maraton, avagy elhagyjuk a kispályát!
A cross country és maraton versenyek világában rengeteget fejlődött a technika az elmúlt években. Mit várhatunk el egy vérbeli mountain bike versenygéptől 2016-ban?
Sorozatunk kezdő részében felhasználás szerinti kategóriákra osztottuk a manapság kapható hegyibringákat és röviden bemutattuk lényeges tulajdonságaikat. Elsőként a túra és hobbisport osztályba tartozó mountain bike kerékpárok részletes ismertetésére került sor, olvasóink megtudhatták mit várhatnak el 1-2 havi fizetésért, ha MTB vásárlására vállalkoznak.
Amennyiben az első csoportba sorolható gépek már nem elégítenék ki a felhasználási igényeket, felmerül a rendszeres cross country vagy maraton versenyzés gondolata, illetve biztosan nem tervezzük a téli forgalomba esetleg hosszabb csomagos túrákra bevetni hegyikerékpárunkat, akkor érdemes kategóriát lépni. Egy állóképességi szakágakba való versenygép fél millió forint környékén kezdődik, de nyilván ennyiért nem az olimpián induló sportolók bringáit kapjuk meg, azok replikái elérhetik a 10000 Euro környéki lélektani határt. Fontos megemlíteni, hogy a kategória nem követeli meg, hogy a leendő vásárló kompetitív legyen és minden hétvégén rajthoz álljon, ha kedvenc ösvényeinkre könnyű és sportos játékszert szeretnénk, amivel nem akarunk kompromisszumot kötni a mászások terén, legjobb, ha ilyen kerékpárok közül válogatunk.
A cross country olimpiai sportág, a leghíresebb MTB maratonok is profi versenysportnak számítanak, így nem csoda, hogy ilyen használatra kompromisszummentes célgépeket készítenek a gyártók. Ebbe a kategóriába ezek a bringák és leszármazottjaik, a sportos amatőr kerékpárosok számára elérhető gépek kerülnek.
Technikai paraméterek terén a jól bevált séma szerint kezdjük a vázak bemutatásával. Anyag tekintetében főként karbon kompozit, kedvezőbb árú modellek esetében jó minőségű alumínium ötvözet (7005, scandium) kerül felhasználásra. Bár ezekhez képest eladási mennyiségben elhanyagolhatóak, de említést érdemelnek a reneszánszukat élő acél és titán mountain bike-ok is, több gyártó kínálatában találhatunk kívánatos, komoly csőszettekből, modern sportos geometriával készülő változatokat is.
Milyen jó tulajdonságai vannak egy modern karbon váznak? A legtöbbet hangoztatott előny természetesen a tömeg. Ez nagyban függ a felhasznált karbonszövetek és az ezeket összetartó gyanta összetételétől és ezek egymáshoz képesti arányától. Karbon kompozit és karbon kompozit között is hatalmas különbség van, az üvegszáltól kezdve a NASA technológiás kötegenként öltött szénszálakig. Az anyagi jellemzőkből adódó legnagyobb előny az anizotrópia, ami azt jelenti, hogy az anyag fizikai tulajdonságai irányfüggőek, szemben a fémekkel. A karbon rétegek pozícióját és irányát a mérnökök határozhatják meg, így olyan struktúrát kialakítva, ami adott irányban rendkívül merev pl. húzásra és csavarásra, viszont más irányú erőkre pl. hajlításra elasztikus deformációra képes (pl. láncvilla).
Pár marketing anyagokban gyakran használt rövidítés és ezek jelentése magyarázatot érdemel. (U) HM carbon, azaz (Ultra) High Modulus karbon azt jelenti, hogy nagy szakítószilárdságú az anyag, tehát azonos merevség eléréséhez kevesebbet kell belőle használni. Egy alsócsőnél vagy fejcsőnél, ahol kritikus a merevség érdemes ilyet használni, de olyan helyeken, ahol esetleg nagyobb elasztikus deformációval is számolunk, mint nyeregvázcső vagy támvillák, nem biztos, hogy kizárólag nagy szakítószilárdságú rétegek használata a leginkább kifizetődő. UD carbon, azaz Unidirectional karbon, azt jelenti, hogy egy rétegben a szálirány mindig megegyező, a szálak egy irányba mutatnak. Lay-up terén ez nagyobb szabadságot ad a mérnököknek, ami megfelelő szaktudás esetén jobban optimalizált végtermékhez vezethet. 1K, 3K, 12K karbon arra utal, hogy egy kötegben hány (ezer) szál található, nyilván ennek a szőtt (weaved) karbon struktúránál van jelentősége. Prepreg karbon azt jelenti, hogy a réteg már előre impregnálva van gyantával, aminek hatására egyenletesebb az epoxi eloszlása, emiatt kisebb mennyiségre van szükség.
Alumínium vázaknál a korábbi cikkben említett hydroforming kap nagyobb jelentőséget, itt már nem csak esztétikai jelentősége van a csövek alakjának, hanem a terheléseknek megfelelően lettek kialakítva a falvastagságokkal együtt.
A papírvékony alumínium vázak, valamint a karbon sem alkalmas furatok fogadására, így ezeken a gépeken nem találhatunk csomagtartó vagy sárvédő rögzítésére alkalmas szemeket. Érdekesség, hogy néhány kifejezetten maratonra ajánlott váznál integrált szerszámtartókat találhatunk. A félintegrált, esetleg integrált kormánycsapágy, valamint a kúpos fejcső (1-1/8” 1,5”) alapvetőnek számítanak, az utóbbi időszakban a középcsapágyak jellemzően Press fit kialakításúak, alapesetben 30 mm-es tengelyű hajtóműveket fogadnak is. Ebben az esetben nincs szükség menetre a vázban, a középcsapágyház készülhet karbonból alumínium betét nélkül, ami gyártás szempontjából egyszerűbb, és könnyebb vázat is eredményez. A post mount tárcsafék konzol és a 142×12-es átmenő tengely is megszokottá vált, továbbá napjainkban a legtöbb csúcs MTB is integrált kábelelvezetéssel kerül forgalomba, ami legtöbbször több időt és türelmet igényel karbantartás esetén.
Modern BMC “softtail” az MTT “taggal” a támvillában
A hagyományos merevfarú vázak mellett, amik megfelelő kialakítás esetén már kellően komfortosak tudnak lenni, az utóbbi időszakban ismét egyre nagyobb jelentősége lett a talaj felől érkező ütések csillapításának, a hajtáshatékonyság feláldozása nélkül. Ez az úgynevezett softtail felépítés nem számít újdonságnak, azt jelenti, hogy a váz hátsó háromszögébe egy rugóstagot vagy valamilyen csillapító elemet építenek, aminek hatására pár mm rugóút nyerhető komplikált lengőkarok és forgáspontok nélkül. A Trek az országútiknál is használt IsoSpeed technológiát vetette be a Procaliber MTB-k esetében, ami azt jelenti, hogy a támvillák közvetlenül a felsőcsőbe csatlakoznak, míg a nyeregvázcsövet ezzel egy „kvázi” forgáspont és gumi csillapítóelem kapcsolja össze. Ennek hatására a marketing anyagok szerint 11 mm elmozdulásra képes a nyeregvázcső. A BMC által alkalmazott MTT (Micro Travel Technology) hasonló elven működik, viszont itt a támvillák és a nyeregvázcső csatlakozását alakították át oly módon, hogy egy cserélhető keménységű elasztomer segítségével 15 mm mozgást tettek lehetővé. Nyilván ezek a megoldások közelebb állnak egy hardtail vázhoz, de aki ment már technikásabb hosszú távú maratont egy, általunk is sokszor említett rideg hátsó háromszögű, emellett esetleg még 31,6-os nyeregcsővel is szerelt merev gép nyergében, az igencsak értékelni tudja az ilyen jellegű fejlesztéseket.
Összteleszkópos kerékpárok terén 100-120 mm hátsó rugóútra lehet számítani ebben a kategóriában, elsődleges tervezési kritérium a jó hajtáshatékonyság az alacsony tömeg megőrzése mellett. Egy hagyományos egyforgáspontos rendszer kevésbé alkalmas ilyen célokra, különböző gyártók különböző módon próbálják hatékonnyá tenni gépeiket úgy, hogy minél kevesebbet áldoznak fel a rugózás finomságából. Egyesek odáig mennek, hogy a forgáspontokat elasztikus deformációra képes csövekkel helyettesítik, mint pl. az első generációs Cannondale Scalpel esetében. Flex Pivot, azaz forgáspont nélküli hátsó háromszöggel készülnek többek között a Canyon Lux CF, Rose Thrill Hill és a Stöckli Morion gépek is.
ROSE Thrill Hill 2015-ben színesebben
A hazai cikkekben gyakran négyforgáspontos (faux-bar, linkage driven single pivot) néven emlegetett, leginkább talán himbarendszer által megvezetett egyforgáspontos rendszereknek fordítható megoldások számítanak a legegyszerűbbnek pl. Scott Spark. Amióta a Specialized által benyújtott FSR kialakítás szabadalma lejárt egyre többen használják ki az ez által nyújtott előnyöket. Szintén négyforgáspontos rendszer, viszont a hátsó forgáspont a támvilla helyett a láncvillára kerül, így javítva a fékfüggetlenségen. Gyakorlatilag a két rendszer közötti köztes megoldás, hogy a hátsó forgáspont a támvilla és a láncvilla csatlakozásához, a hátsó agy tengelyének vonalába kerül, ezt a nevezik Split Pivot vagy Active Braking Pivot rendszernek. Érdekesség, hogy utóbbi szabadalmát ugyanaz a Dave Weagle jegyzi, aki a jól ismert virtuális forgáspontos rendszer, a DW-Link atyja. A rendkívül összetett, bonyolult VPP rendszerek kevésbé jellemzőek a rövid rugóutas versenyzésre szánt gépekre, egyrészt nehezebb a váz, másrészt a pogózást jól ki lehet küszöbölni egy akár automatán (Brain) zárható taggal, vagy egy keményebbre hangolt felfüggesztéssel.
Trek ABP rendszerrel
Mivel az MTB versenyek pályái nemzetközi szinten meglehetősen technikássá váltak az elmúlt években, a kerékpárok is igazodtak ehhez. Manapság egy XC gép esetében már nem elég csak annyi, hogy meghökkentően könnyű legyen, mint 10 évvel ezelőtt. A hajtásirányú és laterális merevség alapvetően fontos, a vertikális kényelem fokozása is valós igény, aminek megoldására a softtail vagy fully bringák hivatottak. A nagyobb igénybevételt jelentő pályáknak köszönhetően változott a geometria, egy mai cross country vagy maraton bringa, 5-10 évvel ezelőtt befért volna a trail kategóriába. Mivel köves és gyökeres szakaszokkal, rendkívül gyors, akár letörésekkel tarkított lejtőkkel is rendelkeznek a pályák, így a stabilabb kezelhetőséget nyújtó geometria lett a trend. A 26”-os gépek esetében megszokott 71°-os fejcsőszög laposabbá vált, manapság 69-70° körüli értékkel rendelkezik a legtöbb modern gép. Az ebből és a nagyobb kerékméretekből adódó lassabb irányíthatóságot a gyártók nagyobb offsettel rendelkező villával korrigálják, az optimális tartományban tartva ezzel az utánfutást. Ennek a megoldásnak a mountain bike ősatyja, Gary Fisher volt a kitalálója, aki már korai 29”-es gépeihez is 52 mm-es előrenyúlással rendelkező villát társított, míg mások kezdetben maradtak a szokásos 46-7 mm-nél, ami kissé lomha kormányreakciókhoz vezetett. Napjainkra ez teljesen megváltozott, a modern nagykerekű gépek is kellően agilisak, amellett, hogy megtartották az előnyöket is. Például a Cannondale-nél az új F-Si esetében 69,5°-os fejcsőszög mellé már 55 mm-es offsettel rendelkező Lefty villát terveztek. A nyeregvázcső szögnél nem történtek radikális változások, 73-74° között van a legtöbb gép esetében.
29″-es Cannondale, ehhez készült Leftyvel
A sportos geometria ismérve még, a viszonylag hosszú felsőcső és a lehetőségekhez képest rövid fejcső. Ezeknek köszönhetően a kormány a nyereg orrához viszonyítva távolabb kerül, továbbá alacsonyabb pozícióba rakható. A kerékpáros sokkal inkább hajlított háttal ül, mint egy túrázásra kitalált gépen, amit kényelemre hangoltak. Az egytányéros rendszerek elterjedése és a Side-Swing elsőváltó bevezetése is kapcsolatba hozható a csúcs XC bringák láncvilláinak rövidítésével, ami jobb gyorsíthatóságot biztosít.
Side-Swing első átdobó egy Ghost Lector kerékpáron
Általában elmondjuk, de ezeknél a kerékpároknál hatványozottan igaz, hogy egy jó váz szett többet ér, mint, a papíron jobb felszereltség. Mivel a geometria gyártónként kissé eltér, valamint a konfekció méretek miatt előfordulhat, hogy bizonyos testmagasság és testi adottságok esetén pont két méret között lenne a passzoló váz, érdemes több gyártó termékét összevetni és márkától függetlenül a nekünk leginkább passzolót választani.
Alkatrészek szempontjából is pár sorban összefoglalnám, hogy mire érdemes figyelni, mi az az esetleges minimum szint, ami elvárható egy ilyen kategóriájú kerékpártól.
Teleszkópos villa 100-120 mm rugóúttal, magnézium lábakkal, alumínium villavállal és tapered nyakcsővel és 15 mm-es átmenő tengellyel a megfelelő súly-merevség arányért. Léteznek könnyebb és merevebb karbon váll-nyakcső egységgel készülő villák is, de ezek ára legtöbbször csillagászati és működés szempontjából jelentősége nincs. A levegős rugózás a hagyományos acélrugós villáknál könnyebb konstrukciót tesz lehetővé, mivel a rugózó elem maga a levegő egyszerűbben és precízebben beállítható. Manapság a kormányról vezérelhető lockout már alapkövetelménynek számít, a csúcs villáknál a kar nem egyszerű bowdenes, hanem hidraulikus (Rock Shox XX) vagy elektronikus (Fox iCD, Magura eLect) vezérlésű. A jobb minőségű villáktól elvárható a visszaút csillapítás valamint a kompresszió mértékének állíthatósága is. Egyes gyártók automata lockout megoldást is bevetnek, ilyen a Specialized által fejlesztett Brain, vagy a Fox inercia szelepes Terralogic megoldása. Rugóstagok működése terén hasonló az elv, a felhasználási terület nem teszi szükségessé túlfolyótartállyal vagy nagy olajkamrával rendelkező tagok használatát.
Specialized Epic S-Works
Fékek esetében természetesen csak és kizárólag a hidraulikus tárcsafékek elfogadhatók, a jobb féktestek kerámia dugattyúkkal készülnek a jobb kopásállóság és finomabb működés érdekében. Nagyrészt kétdugattyús kialakítás jellemző, de pl. XC világkupákon Jaroslav Kulhavy gépén is feltűnt a SRAM új négydugattyús Guide Ultimate fékrendszere. A japán konkurencia a hűtőbordás fékpofák mellett tette le a voksát, termetesebb bringásoknak kifejezetten ajánlott. Ritkán kerül említésre, de igazi gramm mániások tudják, hogy egyes fékek estén az alumínium hátlapos fékpofákkal is pár grammot meg lehet spórolni az acél verzióhoz képest. Hasonló célt szolgálnak a karbon fékkarok is. Tárcsák terén az alumínium tartóbakos vagy a végletekig lyuggatott acél tárcsák jelentik a csúcsot, de személy szerint ilyen téren konzervatív vagyok és az egyrészes hagyományos acél tárcsáknak szavazok bizalmat. A probléma az alubakos verzió esetében a két anyag eltérő hőtágulásából adódik, míg a végletekig könnyített acél tárcsáknál szimplán kicsi a felület.
Focus Raven Max XX1 szettel
Váltás és hajtásrendszerek terén kissé elkülönül a cross country és maraton szakág. Előbbi esetén az XX1 londoni sikere óta folyamatosan terjednek az 1×11-es szettek, míg utóbbinál a finomabb fokozatkiosztás és az összességében nagyobb átfogási tartomány miatt vannak akik megmaradtak az elöl kéttányéros kialakításnál. Amatőr versenyzésre már többször többen leírtuk, de egy XT szettnél jobb tulajdonképpen nem kell, az XTR hátsóváltó árkülönbségét fordítsuk inkább egy jobb tubeless gumiszettre.
A kedvezőbb árú modelleknél legtöbbször a saját márkás kiegészítőkön érhető tetten a spórolás, de ez nem feltétlen jelent gondot, ha kényelmes hajlítású kormány és megfelelő merevségű stucni kerül felszerelésre. A kormány befogójának átmérője a napjainkban már sztenderdnek számító 31,8 mm. Nyeregcsövek esetén inkább a komfort kerülhet előtérbe, egy 27,2-es jó karbon nyeregcső hajlongásával kényelmesebbé teheti bringát. Egyes XC vázak már dropper post előkészítéssel készülnek (integrált kábel elvezetés, 31.6-os átmérő), sőt a nemzetközi mezőnyben is többen használnak ilyent a technikás lejtők miatt.
Kross B+ karbon DT kerekekkel
Végül, de nem utolsó sorban a kerekekről ejtenék pár szót. Versenyzés esetén kifejezetten fontos, hogy a lehetőségekhez képest a legkönnyebb kerékszettet szerezzük be, viszont az össztömeg csupán egy adat, ne ez alapján ítélkezzünk. Agyaknál a tartósság és megfelelően kialakított küllőperemek fontosabbak, mint a tömeg. Az örökzöld kónuszos vagy ipari csapágyas (zárt mélyhornyú golyóscsapágy) vitába nem mennék bele, mindkettőből létezik kiváló konstrukció, sőt a high-end agyak (pl. Project 321) előfordul, hogy ferde hatásvonalú csapágyakat használnak a két rendszer előnyeit ötvözve. Az, hogy az agy centerlock vagy 6 csavaros tárcsákat fogad adottság, annyiban jelent különbséget, hogy más tárcsát kell vennünk, ha elkopik. A könnyű hátsó agyak kazettateste alumíniumból készül, így ha a lánckeréksor cserére szorul ajánlott alumínium tartóbakos változatot venni a berágódást elkerülendő. A reteszelési mechanizmus a hagyományos háromkalapácsos rendszertől kezdve, a DT star ratchet megoldásán keresztül a Chris King agyak ipari műremekéig szerteágazó lehet.
Küllők terén léteznek speciálisan tárcsás kerekekhez készített duplán húzott változatok (pl. Sapim D-Light), amik megközelítőleg kerékszettenként 150 gramm megtakarítást jelentenek a hagyományos 2 mm-es küllőkhöz képest. Alumínium küllőanyákat is előszeretettel használnak, ugyanis ezek tömege 0,3 gramm szemben a hagyományos réz 1 grammjával. Fontos, hogy az alu küllőanyák esetében kiemelt jelentősége van a megfelelő küllőhossznak és a küllőfeszesség pontos ellenőrzésének az elrepedést megelőzendő. Nem tudom Magyarországon hány Enve karbon MTB kerék van, de ők egy visszahívást is kénytelenek voltak bejelenteni alumínium küllőanyák miatt, ugyanis a felniben lévő fordított anyákat az ammónia alapú tubeless folyadék korrodálta.
Cannondale Scalpel 29er Tubeless Ready (Notubes) kerekekkel
Felnik tekintetében lényeges, hogy a lehetőségekhez képest a legkönnyebb legyen és kompatibilis vagy legalább konvertálható legyen belső nélküli rendszerrel való használatra. A karbon felnik ára egyelőre még nem ért el arra a szintre, hogy túl sok MTB-t gyárilag ilyennel szereljenek, továbbra is a jó minőségű hegesztett alumínium felnik jelentik az átlagember számára is elérhető csúcsot. Szintén okos választás, ha aszimmetrikus küllőfuratokkal ellátott változat kerül a bringába, ugyanis ezekkel kisebb eltérés van a hajtás és tárcsa oldali küllők hossza és feszessége között. A gyári kerékszetteknek tömeg szempontjából egy ilyen szintű kerékpárnál már 1800 gramm alatt illik lennie. Sajnos főképp technikai okok miatt a kerékpárok nagy része még mindig belsős rendszerrel kerül a boltokba, de ezt első befektetésként érdemes belső nélkülivé alakítani megfelelő tubeless külsők és latex folyadék beszerzésével.
A kerékmérettel kapcsolatban már jó párszor leírtuk véleményünket, a 26”-os méret teljesen eltűnt, a 27,5”-es és a 29”-es kerékpároknak is megvannak a maguk előnyei és hátrányai, mindenki maga tudja, hogy neki épp melyik passzol jobban. Az biztos, hogy ebben a kategóriában a 29-esek a legkelendőbbek az újonnan. vásárolt bringák közül
Látható, hogy meglehetősen sok összetevőt kell mérlegelnünk, ha egy komolyabb, rendszeres sportolásra vagy akár versenyzésre alkalmas mountain bike-ot szeretnénk. Elsőként el kell dönteni, hogy vázanyag és kialakítás terén milyen követelményeink vannak, továbbá az alkatrészekkel szemben mik az elvárásaink. Komplett új kerékpárok esetén érdemes részletesen átböngészni a specifikációt, ugyanis lehetséges, hogy a konkurenciához képest drágának tűnő modell tényleg megéri a felárat egy jó kerékszett vagy minőségi és könnyű kiegészítők miatt. Ha megvan a hőn áhított mountain bike, akkor viszont már nincs kifogás miért nem látnak ismerőseink rendszeresen a kedvenc ösvényeinken, esetleg a hétvégi versenyek rajtjánál.
