Nagy Ádám bizalmi szavazást javasol Katona Kálmánnak – interjú további két lemondott elnökségi taggal
Korrupció; hamisítás; szakmaiatlanság; Gittegylet; a magyar válogatott leszereplése; válogatott edzőtáborok hobbikerékpárosoknak, nincsenek bajnoki mezek; vannak bajnoki mezek, de rosszak – címszavakban összefoglalva, ahogyan már lemondott sportvezetők is látják a kerékpáros szövetség ténykedését. Ezek után nem csoda, ha az olvasó ingerküszöbét nehéz átlépni, mi azonban most újult erővel és lelkesedéssel állunk elébe a feladatnak. Hátha ezúttal rend teremtődik…
Eisenkrammer Károly, Tóth Árpád és Harangvölgyi András után most két lemondott elnökségi tagot, Molnár Dénest és Nagy Ádámot kérdeztük az MMTBSZSZ szövetségi helyzetről.
Bikemag: Mik azok a visszásságok, amelyek odáig vezettek, hogy lemondjatok az elnökségi tagságotokról?
Molnár Dénes
Molnár Dénes: Az volt a legfőbb indok, hogy súlytalanná vált az elnökség. Nem éreztem azt, hogy bármilyen döntésben az elnökség hatékonyan részt vett volna. Nem az történt, amiről az elnökség döntött, hanem időnként egész más dolgok. Egy ideig lehet azt mondani, hogy „nem sikerült”, meg „sietni kellett”, de én odáig jutottam, hogy ez egy tendencia és én ehhez nem tudom adni a nevemet, hogy azt mondják, hogy „az elnökség így döntött”, mivel nem volt döntési folyamat, és általában közös döntés sem.
Nagy Ádám: Részemről ez nem egyik pillanatról a másikra következett be. Nem vagyok egy olyan fajta ember, aki megfutamodik a kihívásoktól. Én Katona Kálmánt korábban nem ismertem. Eltöltöttünk egymás mellett több mint egy évet, és ez elég volt arra, hogy kiderüljön számomra, milyen vele együtt dolgozni. Ő nem csapatmunkában gondolkozik. Nem fogad el tanácsokat, javaslatokat. Többször feltettem a kérdést neki, hogy mi egy hajóban evezünk-e vagy sem? Bármikor, bármilyen eldöntendő kérdés volt, csak egy lehetett a végeredmény: az, amit ő gondolt. Legtöbbször el se jutottunk odáig, hogy más meglátásáról beszéljünk.
Bikemag: Úgy érezted, mintha feleslegessé vált volna a jelenléted?
Nagy Ádám
Nagy Ádám: Így van, abszolút. Alapjában véve azokat az értékeket, amiket én képviseltem, elvesztek. Teljesen lényegtelen volt az, hogy ott ülök, vagy nem ülök ott. A sportágban dolgozó csapatvezetők illetve versenyzők irányában nem lett volna korrekt dolog, hogy tulajdonképpen statisztaként bent maradok a szövetségben úgy, hogy semmit nem tudok hozzátenni abból az értékrendből, amit képviselek. Azt meg semmiképpen sem vállalhattam fel, hogy olyan dolgokkal mossanak össze a sportágban lévő vezetők illetve sportolók, akik többnyire engem ismernek, amivel én nem tudok azonosulni.
Bikemag: Konkrétan arra a döntésre jutottál, hogy te ehhez már nem akarod adni a nevedet?
Nagy Ádám: Így van, pontosan így van.
Bikemag: Mit gondoltok, mi az oka annak, hogy egyesek mégsem mondtak le?
Molnár Dénes: Szerintem a legfőbb érvként azt gondolhatják, hogy ha ők is lemondanak, akkor megáll minden, a versenyzőknek pedig utazni, versenyezni kell, ezért fontos, hogy működjön a Szövetség. Persze ez csak az én gondolatom, a pontos választ ők tudnák megadni.
Nagy Ádám: Nem tudom. És azt sem tudom, hogy ők miért gondolják másképpen, mint mi? Ezt tőlük kellene megtudni. Valamiért ők nem azonosultak a – most már többség – véleményével így teljesen statisztaszerepbe kerültünk a sportág vezetésében. Ha valami eljutott odáig, hogy valamiről szavazzunk akkor alul maradtunk. Most ez néhányszor előfordult, és ilyenkor elkezd az ember gondolkozni, hogy meddig lehet ezt így csinálni. Bármilyen kérdést tesznek fel a sportágban dolgozók, nem tudunk rá válaszolni, mert el vagyunk zárva az információtól.
Bikemag: És ez régen nem így volt?
Nagy Ádám: Ez a 10 év alatt nem fordult elő. Illetve nem is fordulhatott elő. A civil törvény elég sarkalatosan előírja, hogy mi a felelőssége a civil szervezeteknél dolgozó vezetőknek, illetve mire kell nekik rálátniuk, mit kell tudniuk. Az állammal kötött szerződéseket mi nem láttuk, aztán amikor már a szövetség a pénzzel is elszámolt a MOB felé, az egyik ilyet mégis megkaptam. Utólagosan, ami azért érdekes, mert amikor arról tárgyaltunk, hogy hogyan lehetne a kapott támogatást legésszerűbben felhasználni, az Elnök úr folyamatosan arra hivatkozott, hogy a szerződés nem teszi lehetővé a módosítást. Kicsit furcsálltam, hogy 10 éven keresztül az állam szabad kezet adott, rábízta a sportág vezetőire ennek a támogatásnak a felhasználását, de a korábbi összegek sok nagyságrendekkel kisebbek voltak, így egy darabig hihetőnek is tűnt a dolog, hogy mivel itt nagyobb összegről van szó, itt más szabályok vannak. De utólag aztán – amikor megkaptam a szerződést és átnéztem – kiderült, hogy semmi sem változott: a szerződések hasonlóan vannak megfogalmazva, mint régen. Ezek után azonnal úgy gondoltam, hogy „most ebben a pillanatban ebből ki kell szállni, ezt nem szabad tovább csinálni”.
Jelenleg az elnökség úgy működik, hogy a hét főből gyakorlatilag valószínűleg az elnök az egyetlen, aki mindent átlát és tud.
A monti szövetségnek a hatásköre a monti sportra terjed ki. Az MKSZ-nek viszont a teljes sportágra. Ez a korábbi időszakban, a Katona úr előtt egy teljesen tiszta és átlátható folyamat volt. Arra gondolok például, hogy a kötött szerződések, illetve kifizetések a sportágban – a korábbi időszakban – egyértelműen a monti szövetségben keletkeztek. Katona Kálmán elnöksége óta viszont ezt nem lehetet nyomon követni. Az elnökség számára sem nyilvánvaló, hogy mi hol történik. Én ezt máig se tudom.
Bikemag: Mit gondoltok, hogyan lehetne megoldani a helyzetet?
Molnár Dénes: A legalapvetőbb probléma az, hogy ezt az egész szövetséget olyan szinten lejáratta a mostani elnökség (persze ez egy hosszabb folyamat egyébként), hogy már senki nem veszi komolyan. Se az elnökséget se az elnökség tevékenységét. Ez mindenkinek egy nyűggé vált.
Amiről nagyon sokan elfelejtkeznek, hogy akik a jövőben esetleg odakerülnek, azoknak kőkeményen el kell kezdeni dolgozni. Nem olyan, mint a nagy cégek felügyelőbizottságaiban, ahol az elnökség elé tolják a papírokat és akkor dönteniük kell, hogy ’A’ vagy ’B’, hanem azoknak igenis nagyon sok mindent ki kell találniuk. Az elnökségi tagság nem csak egy páholy, illetve súlytalan tisztség, amit valakinek be kell töltenie. Nagyon sokan, akik bekerülnek, azt gondolják, hogy az így van. Egy ideig lelkesen csinálnak egy-két hónapig valamit, aztán ők is azt mondják: „jól van, inkább foglalkozom a saját dolgommal”.
Rá kellene jönni mindenkinek, hogy egy elnökség illetve egy sportág működtetése nem személyes ügy, hanem egy közös munka, amiben mindenkinek keményen részt kell vállalnia. Nagyon sokan egyesületi vezetők úgy állnak hozzá a szövetséghez, mintha az az ellenség lenne. Vagyunk „Mi” és vagytok „Ti”, miközben az egésznek egy nagy „Mi”-nek kellene lennie. Nem egymás ellen kéne dolgozni, hanem hatékonyan összedolgozni és előrevinni a sportágat.
Nagy Ádám: Ezt a helyzetet a tagságnak kell megoldania. Méghozzá úgy, hogy megerősíti Katona Kálmán megbízását. Más esetben viszont a tagság válasszon egy olyan képviselőt a sportág élére, akiben megbízik.
Én szándékosan nem akartam nyilatkozni ez idáig, méghozzá azért, hogy lássam, hogy mi lesz ennek a vége. Most viszont azzal szembesültem a nyár végére, hogy az elégedetlenség olyan mértéket ért el, hogy nincs tovább. A többségnek kell eldöntenie, hogy mit akar. Én azt tartanám korrektnek, ha az elnök úr megerősíttetné a megbízatását, magyarul megmérettetné magát…
Bikemag: Tehát egy bizalmi szavazásra gondolsz?
Nagy Ádám: Pontosan. Ha ő úgy gondolja, hogy a tagság mellette van, nyugodtan kérjen egy szavazást, erősítse meg a posztját, de ha ezt nem tudja megtenni, akkor úgy gondolom, hogy nincs ott a továbbiakban helye.
Bikemag: Egyetértetek-e azzal, hogy hatalmas felelősség van a tagegyesületeken, akiknek a döntő része egyáltalán nem vesz részt a közgyűléseken?
Nagy Ádám: Így van. A tagegyesületeknek a felelőssége a mindenkori vezetésnek a kiválasztása. Azzal, hogy elégedetlenek, nem viszik előrébb a történetet.
Egy olyan helyzet állt elő, hogy van egy olyan állam, amely pénzt tesz a sportágba és mindezt nem azért teszi, hogy ezzel jó cselekedetet hajtson végre, hanem azért, hogy ezzel pozitív változásokat/fejlődést indítson el és hozzon létre.
Pozitív változásokat elindítani azonban rendkívül nehéz feladat. teljesen mindegy, hogy ki vezeti a sportágat, de azt, hogy sehol nem látszik semmilyen kézzelfogható, mérhető, számszerűsíthető fejlődés az azért kellemetlen. Én nem láttam az elmúlt egy évben különösebb változást a korábbi évekhez képest. Nem látom a sportágba befolyt állami pénzeknek a fejlesztő hatását.
Ahhoz, hogy egy sportági rendszer működjön és életképes legyen, ahhoz pénz is kell. Most én úgy látom, hogy a pénz megvan, de a szakmai programok a szakmai folyamatok nincsenek rendben.
Molnár Dénes: Igen, látniuk kell az egyesületi vezetőknek, hogy a távolmaradásukkal és passzivitásukkal csak konzerválják a jelenlegi helyzetet. Ha nem vesznek részt a Közgyűléseken és nem szavaznak olyan vezetőkről, akik szerintük helyesen fognak dönteni, akkor nem változik semmi, hiába panaszkodnak egymásnak az erdőben a pálya mellett.
A cikksorozatnak továbbra sincsen vége…
A témában eddig megjelent írások az ÚjSzövetség blogban olvashatóak: https://bikemag.hu/rovat/kerekpar-blog/ujszovetseg
.
