Mit sportoljunk télen kerékpározás helyett? – Menj túrasízni!
Töltsd túrasízéssel a hideg és havas téli napokat!
Bringás és síelő barátaim halmazának a metszete jelentős, mégis amikor a túrasíre terelődik a szó, szinte mindenki megütközve néz. Látják néha a túrasízőket a síliftről, látják, amikor a hütte előtt egy furcsa kötésű léc parkol, de nem tudják elképzelni magukat mint akár csak alkalmi túrasízőt. És az ok meglehetősen prózai: fel kell menni vele a hegyre, és hát annak mi értelme van. Persze, ezek biztos a downhilles barátaim. Nem, korábbi XC és maraton versenyzőkről, hobbi országútisokról van szó. Akik mit csinálnak szabadidejük nagy részében? Ugyanúgy mennek felfele a hegyre!!!
A túrasí, amint a neve is mutatja, két egyenként is élvezetes outdoor mozgásformát, a téli túrát és a sízést kombinálja. Értelemszerűen az idő nagy részét a mászás tölti ki, ugyanúgy mint a bringánál, aztán a végén jön a jutalom. És hát edzésnek sem utolsó, mert egy kiadós túrasízésnél 1000-2000 métert is mászik az ember, ráadásul a botozással átmozgatja a felsőtestet is. A lesiklás része már más tészta, mert más fázisban dolgoznak az izmok, mint tekeréskor, viszont nagyon hasonlóban, mint lejtőzéskor. Így a hosszú technikás lejtőzésekre is lehet edzeni a combokat.
A túrasí eredete
Az eredete azokra az időkre nyúlik vissza, amikor még közlekedési célra használták a léceket. Aztán a 19. században, ahogy megjelent a sísport, kezdtek elválni egymástól a szakágak. Két szélsőértékként az alpesi sí és a sífutás, de valahol a skandináv telek szürkeségében megmaradtak a sízés gyökerei, amit ma a backcountry telemark-ként lehetne kategorizálni.
Magát a modern túrasízést viszont nem az északi népek, hanem a hegymászók hívták életre, akik szerették volna gyorsabban elérni a kiszemelt csúcsokat, de ehhez modern felszerelésre volt szükségük, ami ugyanúgy elboldogul porhóban és jeges firnen, mint egy lesiklóléc, de legalább olyan hatékonyan lehet vele mászni, mint egy telemarkkal. Az ötvenes években jelentek meg az első próbálkozások és az azt követő évtizedekben a felszerelés lassan, de folyamatosan fejlődött, bár érezhető lemaradással az alpesi felszerelések mögött. Nem csoda, akkoriban marginális igény volt csak a túrasí eszközökre, ezért a gyártók nem is öltek bele sok energiát. Aztán a 80-s évek elején jött egy kicsi, de innovatív német cég és forradalmasította a túrasízést. Ki is hasított magának egy jó nagy szeletet a tortából, de a konkurensek nem igazán figyeltek rá, egészen az utóbbi évekig, amikor is a túrasízés népszerűsége robbanásszerűen emelkedni kezdett. És, hogy te, mint síelő miért nem látod ezeket a tömegeket? Mert a nagy részük olyan hegyeken jár, ahova nem megy fel sílift. Mert a túrasízés legnagyobb szépsége ez: a végtelen szabadság. Itt még utak, ösvények sincsenek, mint a bringázásban, az egész lejtő egy óriási játszótér. Az erdőben a fák között ott fordulsz, ahol szeretnél és nem kell az utazási irodák prospektusait… ..akarom mondani weboldalait, hanem egyszerűen rámutatsz egy hegyre, mint ET a csillagokra – ODA akarok menni.
Mi kell a túrasízéshez?
Természetesen túrasí felszerelés. Vannak kimondottan túrasí lécek, de valójában a kötés és a fóka teszi a lécet túrasívé. Nézzük kicsit részletesebben:
- Fóka: olyan speciális szőrme, ami a síléc talpára ragasztva engedi azt előre csúszni, de hátrafele már nem, hiszen ezt a szőrmét ha szálirányban végigsimítjuk akadálymentesen csúszik rajta a kezünk, a másik irányban viszont akad. A neve onnan ered, hogy korábban valóban fókaszőrt használtak, erről a XVI. századból már írásos beszámolót is olvashatunk. Persze mára a fókabőrt felváltották a könnyebb modernebb anyagok, mint a gyapjúból készülő mohair és a nylon.
- Túrasí kötés: olyan síkötés, ami túra módban engedi, hogy a lécről a bakancs sarka elemelkedjen, lesikláshoz viszont lezárható, ilyenkor úgy viselkedik, mint egy alpesi kötés. A mászó módot az ún. sarokemelő is segíti, így az emelkedőkön a lábfejünk közel vízszintes pozícióba térhet vissza minden lépés után, amivel jelentősen javítja a komfortot és az achillesre jutó terhelést is csökkenti.
A túrasíkötések forradalmát a Dynafit cég hozta el: nincs híd, a kötést nem kell emelnünk, csak a bakancs orrát fogja hegynek felfelé.
- Túrasí cipő: lesikló módban alpesi bakancsként viselkedik, túra módban viszont engedi a cipő szárát előre-hátra mozogni. Alkalmi túrasízésre megfelelő lehet egy lépésfunkciós lesiklóbakancs is, de ennek a mozgástartománya is korlátozott és sokkal nehezebb is.
- Túrabot: bár síbottal is lehet túrasízni, egy állítható túrabot igazán hasznos társ. Felfele hosszabbra állíthatjuk, lefele a normál síbotunk hosszára és persze nem árt felszerelni hótányérral, hogy a porhóban ne süllyedjen mélyre.
- És végül, de nem utolsósorban a túraléc: mint említettem, valójában egy all-mountain, vagy freeride lécből is lehet túrasít építeni, sőt, ha elég perverz vagy, akár pályalécből is. Ezeknek sok helyzetben jobb a teljesítményük lefele, de cserébe súlyosabbak is. A túralécek súlycentrikusak. Vannak síépítésben elterjedt anyagok, mint a titanal, ami a lécek erővisszaadását és rezgéscsillapítását is javítja, de a tömegük miatt kihagyják őket a laminátumból. Marad a famag, többnyire könnyűfa és merevítés gyanánt a karbon. Súlyt spórolnak a vékonyabb talpanyagon, keskenyebb kantnikon is.
- A snowboardosok se essenek kétségbe, az ő túralécük a splitboard. Ez egy olyan deszka, amit ahogy a neve is utal rá hosszában ketté tudunk választani, így két túralécet kapunk. Átrakjuk a kötést, fókát húzunk rá, a csúcson pedig átszereljük, hogy ismét snowboard legyen belőle.
A túrasízés elengedhetetlen kelléke: a fóka
Hogyan öltözzünk túrasízéshez?
A túrasít ebből a szempontból inkább téli túrának, vagy hegymászásnak érdemes tekinteni, mintsem sízésnek. Aki felhúzza a sígúnyát, az még -20 fokban is szaunában találja magát az első 10-20 perc után. A technikai aláöltözet alul-felül erősen ajánlott. Ezután alulra egy softshell, vagy héjnadrág ajánlott, időjárási viszonyoktól függően, felülre is elég egy héjkabát, sokszor egy mellény, de ha kisüt a nap és szélcsend van, még -5 fokban is bőven elég maga az aláöltöző. Jó választás egy kendő, vagy beanie a fejre, vékony, akár bringás kesztyű és persze napszemüveg.
A csúcson aztán előkerül a pehelykabát, vagy polár, amit felvehetünk a héjkabát alá, és jön a vastag sapka, vagy sisak, szeles napokon a síszemcsi és persze a síkesztyű (utóbbi nagyon fontos, mindig 2 pár kesztyűvel indulj neki!).
Erőnlét. Ezt a sportot nem ajánlanám bárkinek, de aki aktívan bringázik és persze síel, annak nagy meglepetést nem fog okozni. Erőből nagyjából ugyanannyit kíván, mint egy hasonló szintkülönbségű hegyi túra. A lesiklás része már ismerős lesz, a mászás része pedig egy hosszú gyalogtúra, de nem kell emelni a lábat,elég a lécet előre csúsztatni. Ráadásul egy mai szélesebb derekú túraléc felülete legalább a duplája egy nagyobb hótalpénak, így a léc merülése is aránylag szerény, így a leghatékonyabb eszköz, ha mélyhóban akarsz előrehaladni. Van, ahol túraléccel kényelmesen elcsoszogsz, ugyanott bakanccsal pedig 5 métert 10 perc alatt teszel meg.
Egy valamire mindenképp szükség lesz: sítudásra. Ha ez egy alap sítudás, már azzal is el lehet boldogulni, hiszen úticélként választhatsz síterepet, felmész a pályáktól messze az erdőben és pályán jössz le. Persze ha jól síelsz az csak előny, hiszen elszakadhatsz a pályáktól és felfedezheted szinte bármelyik hegyoldalt. A felfelé haladásnak is van egy technikája, de ezt gyorsan el lehet sajátítani.
Veszélyforrások: természetesen nem azonosak a pályasíelésével. Ha nem a pályán jössz le, nem jönnek neked (akár hiszed, akár nem, ez a leggyakoribb baleseti ok a sípályákon, sokszor súlyos következményekkel), viszont más veszélyekkel kell számolni. Ott van a kicsúszás veszélye, bár ilyen környezetbe a legtöbben nem mennek túrasível. A lavinaveszély viszont már sokkal valóságosabb probléma, ez ellen a tudás ér a legtöbbet, amit hazai tanfolyamokon is össze lehet szedni, de természetesen nem maradhat otthon a megfelelő felszerelés sem, mint a lavinajeladó, szonda és a lapát. Lavinaveszélyes területen soha ne menj egyedül, mert ha baj van, nincs aki kimentsen. Mégis a legnagyobb veszélyforrás az, hogy kipróbálod és beleszeretsz, és innentől nem lesz pénzed megvenni a következő szezonra az új kerékszettet, mert sífelszerelésre és utazásra megy el az ára.
Hol lehet túrasízni?
Bárhol. Ha pályához kötött túrát tervezel, javaslom Stuhlecket, Praebichlt, ha nem riaszt a meredekség, akkor Chopok Juh-ot. Ha nem gond a pályán kívüli síelés, jó választás Chopok Juh, Királyhegy, vagy a Gyömbér-csúcs, de igazság szerint a lehetőségek száma végtelen.
Nincs felszerelésed? Elsőre természetesen a kölcsönzés a jó megoldás. Itthon több helyen is kölcsönözhetsz, pl Sarkcsillag, vagy Store 13, de a legtöbb, magára valamit adó síterepen a síboltban túralécet is tudsz bérelni. Ha zöldfülű vagy a témában az sem gond, ezekben az üzletekben valóban hozzáértők dolgoznak és segítenek kiválasztani a jó méretet és a célnak megfelelő felszerelést.
Fotók:
Kaposi Zoltán
Colltex
Dynafit
