Extrém bringás fesztivál az Alpok szívében télen? magyarok a SnowBike Festival-on
Négy napos kerékpáros fesztiválnak adott helyet Gstaad városa a svájci Alpok szívében. Alapvetően a körülmények a fatbike-os indulóknak kedveztek, de azért “hagyományos” bringákkal is lehetett haladni.
Az Eliminator Night Race és az expó terület is a látványosságok közé tartozott, de a rendezvény komolyságát adta, hogy idén már UCI pontszerző versenyként is debütált. Két hazai indulója is volt a megmérettetésnek, következzen hát az ő beszámolójuk! Pusztai Márton és Varga Ádám egyébként a hazai PacificCycles dolgozói, így élőben tesztelik is az általuk forgalmazott cuccokat, melyek közül néhány nálunk is járt már 🙂
Ki ne szeretne ilyen helyen bringázni?! Foto: Nick Muzik © www.NICKMUZIK.com
Helyszín: Gstaad, Svájc
Időpont: 2017.01.19-22.
Hőmérséklet: -10 fok
A fenti körülmények között kezdődhetett el, a minden évben egyre nagyobb népszerűségnek örvendő, Snow Bike Festival a svájci hegyekben. A VeeTireCo hivatalos magyarországi szponzoráltjaiként idén lehetőségünk nyílt részt venni a versenyen, hiszen a thaiföldi cég idén itt tartotta az éves meetingjét. A rendezvény idén először UCI pontgyűjtő verseny volt, így a mezőny több mint 100 fős mezőnyében voltak olimpiai indulók és világbajnoki dobogósok is.
Nem volt meleg 🙂 Foto:Nick Muzik © www.NICKMUZIK.com
A fesztivál csütörtökön egy 3 körből álló 7,5 kilométeres „milyen is a hóban tekerni” prológgal kezdődött Gstaad központjában, ami a berni tartomány szélén, a francia-német nyelvhatáron helyezkedik el. Mi épphogy beestünk az egyéni indításos futam rajtjára a hosszú út miatt, így sok időnk nem maradt kerékpárjaink felkészítésére, így eshetett meg, hogy az egyik bringán 2.4-es Conti Mountain King szett, a másikon pedig egy 2.2-es X-King, RaceKing kombó volt. Szerencsére nem mi voltunk az egyetlenek XC gumikkal, hiszen az élmezőny nagy része is ehhez hasonló méretekkel rajtolt, de persze sokan választották a pluszos (2.7,5-3.0) és a fat (3.5 – 5.05!) gumikat is. Jó volt látni, hogy a résztvevők 95%-a VeeTireCo köpenyt használt és a futam időeredményeiből egyértelműen ki is derül, hogy jó választás volt. Egyébként, ahogyan a többi szakaszon, úgy a prológon is, a svájci biciklisek domináltak, viszont ők biztos nem csináltak annyi képet, mint mi :).
Azért a fatbike-ot használók előnyben voltak.
A második napon várt minket az első igazi szakasz, a maga 30 km-nyi hosszával és közel 800 méter szintemelkedésével. Aludni nem tudtunk olyan jól, de a bringánkat sikerült átgumizni. Én a 2.30 széles VeeTireCo CROWN R-t választottam hátra és a hasonló méretű párját, a CROWN F-et, előre. De talán mégsem a gumiválasztást éreztük a legnagyobb kihívásnak az első komolyabb etapon, hanem az öltözködést.
Több, mint 100 résztvevő volt. Foto: Zoon Cronje for www.zcmc.co.za
Végül 3 felső rétegnél, 2 alsó rétegnél, dupla zokninál és dupla kesztyűnél állapodtunk meg az ilyenkor kötelező kamásli, maszk, sapka társaságában. Kiváló alkalom volt az új cuccaink tesztelésére. Tehát a menetfelszerelés része volt a BBB Aquashield és Innershield kesztyűk, a a Hardwear kamásli, Thermolayer Man aláöltöző, Fullhead maszk, Helmethat sapka, Controlshield kabát, Legstop Bib Tights és Quadra Tights nadrágok, amelyek igazából mind jól vizsgáztak, hiszen jó melegen tartottak minket, de nem akadályoztak bennünket egy cseppet sem az előrehaladásban. Ez nagyon megnyugtató volt a szakasz végeztével és ezen már nem is változtattunk a verseny végéig. Szeretjük magunk is letesztelni az általunk forgalmazott termékeket!
Ehhez nem tudunk mit hozzátenni 🙂
A szakasz egyébként egy kellemes 15 kilométeres, nagyjából sík tereppel kezdődött, amit viszont egy 10 km-es hegymenet követett, aztán egy 5 km-es lejtmenet várt ránk. A lesiklás szót szándékosan elhagytam itt, mert az a szó szoros értelmében szombaton következett.
Itt azért volt baj 🙂 Foto: Nick Muzik © www.NICKMUZIK.com
Szombaton az előző napi lejtő várt ránk, csak alulról felfelé, amelyet a már előbb is említett lesikló rész követett. Aki itt még mindig mosolyog, annak elárulom, hogy egy sípálya volt számunkra lezárva, hogy a legrövidebb úton juthassunk le a hegyről. Itt lefelé különböző technikákkal lehetett lejutni: volt, aki tekert a nagyobb tapadás érdekében, volt, aki vázon ülve, széttartott lábakkal próbálkozott és volt aki félodalasan, olyan hóekeszerűen próbált lecsúszni. Esés természetesen volt nem egy, nem kettő, de szerencsére a hóban landolás sokkal kevesebb maradandó nyomot hagy, mint egyébként átlagos MTB versenyeken. A nagy csúszást követően persze még várt ránk egy 15 km hosszú dimbes-dombos rész, melynek egyik fénypontja a pihenő állomás volt, ahol izotónikus italoktól kezdve gumimacikig mindent megtalált az ember. Ezt talán csak az a rész múlta fölül, amikor egy pajtán keresztül kellett áthajtanunk, ahol az alpesi állatok (főleg bocik) a téli szállásukat mutatták be nekünk.
Nem árt ha komolyan megy a kerékpárkezelés! Foto: Nick Muzik © www.NICKMUZIK.com
A nagy hideg ellenére szép napsütés kísért minket, mégis jó választás volt a BB Thermotank kulacs, amiben a víz sokkal tovább fogyasztható hőfokon maradt, ami nagyon lényeges ilyen hidegben. Mivel én két kulaccsal vágtam neki a szakasznak, pontosan láttam, hogy a hagyományos kulacs 3 km után már jeges vízzel volt tele, míg a thermo kulacs az egész szakasz alatt bírta a gyűrődést. Remélem, nyáron ugyanilyen jól tartja majd a hideget is 😀 Egyébként láttunk BBB kamáslit is, ami BOSCH akku melegítőnek volt használva, aztán egy thaiföldi srác kormányra szerelt belebújós kézmelegítőjét is sokunk megcsodálta. Mindenkinek meg volt a saját kis titkos receptje a túlélésre, mint például nekem a 2 zokni közé felhúzott nejlonzacskó, hogy még véletlenül se ázzon át a cipőm, mert bizony voltak olyan szakaszok, ahol tolni kellett a porhó, a tapadás hiánya vagy a meredekség miatt.
Eliminator verseny az éjszakában
Szombat este megint nem bulizhattunk, hiszen a program része volt egy úgynevezett „Eliminator Night Race”, ahol kis csoportokban egy technikás pályán kellett végig sprintelni. A tűz lobogása és a lámpák világítása mellett igazi jó hangulatú kieséses verseny lett a dologból, amit egy nagy közös vacsora zárt.
A magyar különítmény, és Andre Tiberi
És el is jutottunk egy rövid éjszaka után a vasárnapi záró etaphoz. A rajt előtt fotózkodtunk a VeeTireCo olimpiai indulójával, az olasz Andrea Tiberivel, aki a 19. helyen végzett Rióban. Ezt követően eldördült a rajtpisztoly és már kezdtük is a mászást kb. 5 km-en át, aztán jött az általam legjobbnak tartott kicsit le, kicsit föl szakasz, ahol lefelé mindig megelőztek a fatbike-osok, viszont mászásban mindig visszaelőztem őket. Vasárnap lévén rengeteg néző buzdított minket az út mentén, akik kezüket nem kímélve lelkesen tapsoltak az első helyezettől az utolsóig. Végül egy nemzeti parkot kerültünk meg, ahol az autók ki voltak tiltva, így az egyetlen ingert a néha-néha felbukkanó lovas szánok jelentették. Még szemben láttam egyszer az elit mezőny tagjait egy vonatban elrobogni, aztán már csak a pihenő állomáson kérdeztem utána röviden Federer teniszmeccsének eredményére és már be is értünk a célba.
Jövőre ugyanitt? Foto: Nick Muzik © www.NICKMUZIK.com
Ott megkaptuk a teljesítőknek járó érmeket, ettünk egyet a helyi sajtos canelloniból és tusolás után már indultunk is Magyarország felé vissza. A felejthetetlen élményt még a hétfő hajnali 4 órás érkezés sem csorbította. Jó volt kipróbálni a termékeket a téli, havas viszonyok között, jó levegőn, verseny körülmények között.
