fbpx

Esztétika a köbön: C-Record történet

A kerékpárok szempontjából az 1980-as évek egyfajta paradigmaváltással ért fel. Már az évtized első éveiben érezni lehetett az új szelek fuvallatát, ahogy a két nagy japán óriáscég, a Suntour és a Shimano késhegyre menő csatát vívott egymással. Mindkettő célja, hogy a másikat maga alá gyűrve képes legyen csatára hívni a kerékpáralkatrész-gyártás legendás óriását, az olasz Campagnolót.

c_rec10

Már a javított 2. generációs Delta belső mechanikája

A két japán cég fokozatosan emelte a tétet: a Suntour jellemzően a váltás tökéletesítését tűzte zászlajára. 1982-ben a Shimano a Dura Ace AX szettel új frontot nyitott: az aerodinamika jegyében fogant futurisztikus formákkal mind a szakavatott, mind a laikus közönséget elkápráztatta. (Ma ugyanez a Campagnolo és a Shimano között többé-kevésbé fordított szerepfelállással zajlik: a Shimano képviseli a technokrata vonalat, amelyet a 80-as évek elején a Suntour, amíg a Campa a szívhez szól, formatervezésük dinamikus, korszerű, jó értelembe vett olaszos.) A Shimano kihívására a vetélytársaknak valahogy illett volna válaszolni, de a Suntournak látszólag egyáltalán nem volt ellenlépése (megszédültek a jókora balhorogtól), Vicenza pedig gyászba borult: 1983-ban elhunyt a cégalapító, Tullio Campagnolo.

c_rec1

Az első generációs C-Record hátsó váltó. formatervezése a 30-as éveket idézi, aerodinamikusnak nem modnható, technikailag félúton van a régi kockaköves Vicenza és a fejlett Oszaka között…

Hogyan tovább? – gondolhatták az észak-olaszok, és ezzel így volt az egész nemzetközi kerékpárpiac. Mindenki várva várta az ellenlépést, az addig tradicionális elveket követő alkatrészgyártó megújulását. Két év múltán, 1985-ben megszületett a nagy mű. De valójában hogy is hívták az új szettet? Corsa Record, Record Corsa, Record, C-Record? Ez nem tudhatjuk, mivel az első katalógusokban a szetthez a taljánok nevet nem párosítottak, mindössze megjelent néhány furcsa kinézetű, méregdrága alkatrész, látszólag a legendás Record szett minőségi szintjén. Ebből is látható, hogy a Campa nem mozgott otthonosan a megváltozott környezetben: a marketing soha nem volt erősségük, lévén egyeduralkodóként úgyis mindenki a vicenzai termékeket választotta – már ha a lehető legjobb felszerelésre vágyott.

A 2. generációs hátsó váltó valamivel könnyebb, de technikailag változatlan, Syncro pozícionálással kompatibilis, valódi, működőképes "index" módja nincs...

A 2. generációs hátsó váltó valamivel könnyebb, de technikailag változatlan, Syncro pozícionálással kompatibilis, valódi, működőképes “index” módja nincs…

A 18. sorozatszámú katalógus hozzácsatolt mellékletében végre elkeresztelték az új jövevényeket: C-Record névre hallgatott, megkülönböztetve a továbbra is kapható Super és Nuovo Recordtól. Mi is tartozott a szettbe? Egy pár futurisztikus fékszett, amely Delta néven került a köztudatba, belső paralelogramma mechanikája egyedi megoldást mutat, áttétele, azaz húzóereje változó, minél tovább húzzuk a kart, annál nagyobb hatásfokkal bír. Természetesen gyönyörű, mára kész legenda, amiért a világon bárhol vetekednek a gyűjtők, Távol-keleten pedig előkerülhetnek akár a szamurájkardok is…

Campa hirdetés a 80-as évek közepén

Campa hirdetés: a 80-as évek közepe előtt a tradícióra alapozták a marketinget…

A hátsó váltó határozottan nehezebb, mint akár a Super, akár az akkor másfél évtizede gyártott, etalonnak számító Nouvo Record modell: 211 gramm, ellenben formatervezése ellenállhatatlan. Első generációja pozícionálással nem kompatibilis, 6 fokozathoz optimalizált. Finom, kvázi aerodinamikus vonalvezetése messze túlmutat a Shimano hasonló próbálkozásán, oldalról a 30-as évek iparművészeti stílusát idézi. (Szemből, azaz az aerodinamikát meghatározó szemszögből keresztmetszete leginkább egy féltéglára hajaz…) Technikai szempontból viszont konzervatív megoldással állunk szemben: paralelogramma mechanikája nem a japán konkurencia „ejtett” változata, hanem a hagyományos, kizárólag oldalirányba mozgó típus. Ellenben két forgáspontot alkalmazott, így a váltásteljesítmény valahol a kiváló japán és a gyatra hagyományos között volt.

A Colnago 35. évfordulós aranyozott változat: nem is olyan ritka, mint gondolnánk...

A Colnago 35. évfordulós aranyozott változat: nem is olyan ritka, mint gondolnánk…

Az első átdobó nem volt különösebben figyelemre méltó darab, ellenben a C-Record hajtómű 5. rejtett karja ugyancsak az egységes aerodinamikus formavilágot erősítette, a fékkarok végre kormányon futó bowdenvezetést is lehető tettek, formailag aerodinamikusak, továbbá az agyszett a formatervezés és működés terén azóta is etalonnak számít. Tehát zseniális szettel állunk szemben, amely magán viseli a zseni elme hiányosságait is: a racionalitás bárminemű nyomát nélkülözi. Ez utóbbi a Shimano Dura Ace AX egyik fő erőssége: talán az első rendszertevezett alkatrészcsalád, amely egyensúlyban tartja az esztétikára helyezett hangsúlyt a számos kiváló technikai újítással.

C_record_extra_23

A Cobalto fékes 1986-os szett egy túlcicomázott Colnago C35-ösön…

Tehát a C-Record szakított a Nuovo Record hagyományos esztétikai normáival, „túllőtt” a japán konkurens forradalminak hitt formai megoldásain. Bár technikai téren nem kimagasló, akárhogy is nézzük, a C-Record szettel nyolc Tour de France győzelmet könyvelhetett el a vicenzai cég, természetesen az egyéb patinás versenygyőzelmek se szeri se száma. Sikeres volt minden téren, de hogy racionális, az biztosan nem. Oly annyira irracionális, hogy a Delta fékszettet egy évvel bemutatása után le kellett venni a palettáról, mivel működése nem bizonyult megbízhatónak. Mialatt a Delta második változatát fejlesztették a Campa mérnökök, a gyártó korábbi 50. évfordulós fékmodelljét kínálták a C-Recordhoz, a középső csavart fedő arany lemezkét egy bóvli bizsukővel helyettesítve. Ez volt a sokat emlegetett Cobalto fékszett.

Ugyancsak Cobaltós Colnago évfordulós változat, de most nem a Ferrarival közösen fejlesztett karbonvázon, hanem egy hagyományos Masteren...

Ugyancsak Cobaltós Colnago évfordulós változat, de most nem a Ferrarival közösen fejlesztett karbonvázon, hanem egy hagyományos Masteren…

A 2. generációs Delták fedlapján a felirat már nem gravírozott, hanem szitanyomott, végre megbízhatóak lettek, egész jól működtek. A kissé nagy tömegen kívül már csak egyetlen gond van vele, amely az egész szettre igaz: az előállítási költség magasabb, mint amennyiért kínálják, tehát gyártása veszteséges. (Mellesleg így is jóval drágább, mint a Super Record!) Ebben az esetben nincs más hátra: a piacon kell tartani az imidzs kedvéért, majd fejleszteni olcsóbban előállítható szetteket, a rajtuk realizált haszon pedig remélhetőleg kompenzálja a veszteségeket. 1987-ben megjelenik a Chorus és az Athena, 1988-ban a Croce D’Aune, 1990-ben pedig már a belépő szintű Xenon is szerepel a kínálatban, velük együtt rengeteg abroncs és miegymás. A 80-as évek végi Campa paletta szerény becslésem szerint háromszorosa a 10 évvel azelőttinek!

C_record_extra_04

2. generációs Delta: a Campagnolo a fedlapon már nem gravírozott…

1990 után már technikai szempontból is több fejlesztést végeznek a C-Record szetten. Az első jelentős változtatás a hátsó váltó és a váltókarok terén jelentkezik. Nem a 2. generációs hátsó váltóra gondolok, amely mindössze annyiban különbözött az 1985-östöl, hogy a kanállap az alsó görgőnél áttört lett, hanem megjelenik egy teljesen új, a lánckeréksor vonalát pontosan lekövető geometriájú, belül elhelyezett alsó forgáspontos modell, amely már „valódi” pozícionálásra is alkalmas. Persze „index” váltókar már 1988-tól szerepel a kínálatban Syncro néven, de az nem volt átfogó, egységes megoldás, lévén a fokozatelosztások függtek a váltótípustól (Record régi vagy új, Chorus, Croce D’Aune, Athena, stb), illetve a fokozatszámtól, beleértve a különböző gyártók azonos fokozatszámú szabadonfutói közti eltéréseket is. A váltókar-mechanika különböző színkódolt tárcsákat fogadott, amelyek többé-kevés lekövették a fenti variációkat. Rendszert ne keressünk a Syncronak elkeresztelt első próbálkozásban: megbízható, pontos működés még kevésbé!

C_record_extra_06

4. generáció, Ergopower fékváltókarhoz optimalizálva 1993-ból

1993-ra viszont már kapható egységes Campa pozícionált váltásrendszer, az év végén pedig akár fékváltókarral, azaz Ergopowerrel is elérhető. Ez az egy évvel korábban bemutatott Shimano Dura Ace STI váltórendszer olasz változata, kormányról történő váltást biztosít mind fékkar-, mind alsófogásból. A váltáskönnyítés a Campánál EXA-Drive néven kerül a köztudatba, így mind az első, mind a hátsó lánckerekek rámpákat kapnak. A Shimano irányvonal pontos követése a féktest esetében is megtörtént: 93 őszén kétforgáspontos kialakítás váltja le a legendás Deltát. Egy évig még párhuzamosan kapható egy továbbfejlesztett, ú.n. 4. generációs, dupla paralelogramma áttételes mechanikát alkalmazó Delta féktest is, amely már speciálisan az Ergopowerre hangolt. Az aerodinamikus C-Record hajtómű EXA-Drive technikai tartalommal kiegészítve ugyancsak a kínálatban maradt, ez lesz az „utolsó mohikán”, ja nem számoljuk a „sima” fékkart, amely az ezredfordulóig elérhető marad. Érdekes, hogy ezek a C-Record alkatrészek már nem rendelkeznek „Record” felirattal.

ICS tuningolt első generációs modell: így állítólag még könnyű is!

ICS tuningolt első generációs modell: így állítólag még könnyű is!

A C-Record szett érdekes változatokat is magáéval tudhat. Talán a legismertebb a mindenki számára jól ismert Colnago vázgyártó fennállásának 35. évfordulójára készített arany színű felületkezeléssel készült változat. Viszonylag sok ilyen hagyta el a vicenzai gyárat, tehát nem annyira ritka, mint gondolnánk. Ritkább viszont a metálszürke, ú.n. „Century” felületkezeléssel rendelkező, amely később, a 90-es évek közepén a Record alkatrészeken futott be nagy karriert. És még ennél is ritkábbak az olyan érdekességek, mint a svájci ICS által tuningolt Delták…

C_record_extra_07

Tudtam, hogy valamit kifelejtettem a fenti ismertetőben: természetesen kapható volt C-Record nyeregszár is, először aero változatban, majd megjelenik egy nem lapított formájú, kedvezőbb tömegadattal. A szetthez tartozó szabadonfutó, illetve lánc a 80-as évek második felében általában az olasz Regina terméke volt, később a Campa belefogott saját „racsni” gyártásába, illetve a német Rohloff-tól rendeli a szetthez a láncot. Alternatívaként gyári kerékszettet is kínál a C-Record agyak és a saját gyártású abroncsok mellett: a Bora és a Shamal modell a C-Recordból ismert agykialakítást alkalmazza. Végezetül, ahogy a sírfeliratokon lenni szokott, következzenek a száraz ténynek:

Név: C(orsa) Record
Megjelenés éve: 1985
Utolsó évjárat: 1994
Emlékét a gyűjtők őrzik szeretettel

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Cancel reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.