Hazai pályán álltak rajthoz a Waberer’s Areus Cube csapat versenyzői, hiszen ezúttal Csömörön rendeztek C2-es minősítésű XCO versenyt. A profi csapat többsége egykoron ezeken a dombokon kezdte pályafutását, érhető tehát, hogy mindenkiből más élményt váltott ki a környezet, amely egykoron gyerekkoruk játszótere volt.
A csapat teljes legénységgel képviselte magát. Számos külföldi versenyző is tiszteletét tette a viadalon, így izgalmas versenyt láthatott a nagyérdemű. Végül Parti András ezüst, míg Juhász Zsolt bronzérmet szerzett. Szatmáry András 6., míg Vigh Zoltán 9. lett, így mindannyian értékes pontokat szereztek Magyarországnak az olimpiai kvalifikációt illetően.
Parti András: „A rajtot ezúttal jól kaptam el, már az első emelkedőn az élre kerültem. Ennek többek között taktikai okai is voltak, nem akartam beragadni a sok egynyomos ösvényű pályán. Kissé sikerült is elszakadnunk egy ukrán versenyzővel. A lefelékben borzasztóan csúszkáltam, valószínűleg a simára járt talajon összegyűlt por és a keményebbre fújt gumim miatt. Sajnos meg is lett az eredménye, egyszer csak a földön találtam magamat. Kicsit odavertem az oldalamat, de nem éreztem sokat belőle, nem is hátráltatott. Inkább csak kiestem a ritmusból, lefelé pedig ezután még lassabb lettem, nem éreztem a pályát. Az ukrán Gerashchenko el is tudott menni előlem, hátulról pedig Zsolti ért utol a lefelében. Elengedtem őt, majd ezt követően le is szakadtam róla. Felfelé egészen jól haladtam, visszaelőztem Zsoltit, de a kör vége felé megint utolért. Egyértelműen lassabb voltam. Ezt követően Zsolti defektet kapott mögöttem, szerencsére nem messze a depótól. Az utolsó körre sikerült megközelítenem az élen haladó ukránt, de már nem tudtam megfogni, lefelé egyértelműen lassabb voltam. Másodikként értem a célba. Úgy éreztem, ha Zsolti nem kap defektet, ő lett volna a második. Nem vagyok elégedett, kimondottan rosszul esett a verseny. A csapatból viszont ketten is a dobogóra állhattunk, még ha nem is a legtetejére.”
Juhász Zsolt: „Teljesen más egy itthoni verseny és még inkább más 3 percre lakni a pályától. Tévhit, hogy könnyebb. Sokkal több minden elvonja a figyelmet; a rengeteg ismerős, barát, – ami nagyon jó -, ugyanakkor nehéz mindenkire odafigyelni. Az otthonról indulás is több odafigyelést igényelt, nehéz koncentrálni, hogy minden meglegyen. Itthon van az összes cuccom, ellentétben egy ,,táskás” úttal, ahol csak az van, ami kell, átláthatóan. Érdekes, mert mondhatnánk előny a megszokott környezet, klíma, de ez rögtön megváltozott és kicsit idegen lett a zsúfolt, zajos erdő. Azért természetesen sok előnye is van a hazai pályának. A sok biztatás és a pálya kellő ismerete, mind pozitívan hat. A futamon az volt a taktikám, hogy nem kezdek be annyira, úgy véltem ezeken a rövid meredekeken könnyen meg lehet rogyni. Legközelebb azért ennyire nem fogom vissza magamat, majd az összes ukrán versenyző előttem kezdte az első lejtőt. Amikor utolértem Parti Andrist a harmadik körben, valami átszúrta a külsőmet, szerencsére 50 m-re volt a technikai zóna. A csere nem ment gyorsan. Szerelés közben két ukrán is elment mellettem. Hamar felértem rájuk, de ennél előrébb már nem jutottam. 3. helyen értem a célba, Andris mögött. A verseny után több mint gyanús érzésem volt, nem csupán a fáradtság miatt. Rázott a hideg, a verseny közben is csak tempózni tudtam. Estére 39 fokos lázam lett. Egyébként sem jön jól egy betegség, de így a vasárnapi Novi Sadban rendezett szintén C2-es futamot ki kellett hagynom. Ennek már szerdán is volt jele, akkor is rázott a hideg. Jobban be kellett öltöznöm, nehezen kezdtem az edzést. Most már úgy érzem, hogy jobban vagyok. A következő hétvégén egy C1-es versenyre utazunk a Kirchbergi Tirolba, utána egyből a livingnói magaslati táborba megyünk, remélem, hogy jól jön ki a további lépés.”
Bogár Gábor elégedetten értékelte az elmúlt versenyhétvégét:
„Annak ellenére, hogy nem ment minden zökkenőmentesen, szombaton jó versenyt futottak versenyzőink. Mindenki pontszerző helyen ért a célba. Parti és Juhász egész évben XCO versenyeken indulnak, így tőlük nem volt meglepő, hogy defekt és egyéb akadályok ellenére a végén dobogóra álltak. Szatmáry és Vigh elsősorban maraton versenyekre készülnek. Ennek ellenére hamar felvették a versenyt a legjobb XCO versenyzőkkel. Másnap korán hajnalban már úton is voltunk Szerbia felé, hogy egy újabb C2 XCO versenyen vegyünk részt Szatmáry Andrissal és Vigh Zolival. Mindketten kicsit fáradtan kezdtek, de a verseny folyamán belelendültek és egyre magasabb pontokat szerző helyen haladtak. Andris az utolsó körre már úgy fordult, hogy a dobogóért hajtott. Bár a dobogó nem jött össze ennek ellenére nagyon elégedett vagyok a teljesítményükkel.”
.
