Május 4-én Gyenesdiáson rendezték a Bianchi Gravel Magyar Kupa második fordulóját, ahol a Keszthelyi-hegység emelkedőin 113,5 és 62 km várt az indulókra. Hosszú távon ezúttal is az első fordulóban abszolútban nyertes Borsos Benedek és Punk Adrienn voltak a leggyorsabbak, megőrizték az összetett éllovasának járó rózsaszín trikót.
A gravel kerékpározást 2024-től már a Magyar Kerékpáros Szövetség is felvette a szakágai közé, aminek köszönhetően idén már kiírása került egy 5 futamost Gravel Magyar Kupa (az előző években KLND gravel sorozat néven futott), melynek a második állomását május 4-én a Balaton mellett, Gyenesdiáson rendezték. A Keszthelyi-hegység optimális helyszín gravel verseny rendezésére, hiszen rengeteg a széles, kavicsos út, ami ennek a szakágnak az angol elnevezésében is szerepel. A versenyszervezők is kihasználták a régió adottságait, szinte végig gyors, szilárd talajú útvonalon vezették végig a pálya nyomvonalát, így hiába esett rengeteg eső a verseny előtti napokban párszáz métertől eltekintve jól kerékpározható utakon zajlott a verseny. A versenyközpontnak a Festetics Imre Élményközpont adott otthont, ami jó választás volt, ugyanis hibátlanul kiszolgálta a versenyre érkezőket és emellett programot biztosított a családok azon tagjai számára is, akik nem indultak a versenyen.
Pontban 9 órakor rajtolt el a hosszú táv és a rövid táv együtt, míg az előbbiekre 113,5 km (2 kör) addig az utóbbiakra 63 km várt a Keszthelyi-hegység dombjain. A lassú rajt után az első emelkedőn gyorsan szétesett a több mint 150 fős mezőny és kialakult az esélyesek csoportja. Hosszú távon a férfiaknál kisebb meglepetésre az idei évben a gravel versenyeken jól szereplő Borsos Benedek legyőzte a Team Novo Nordiskban profiskodó Kusztor Pétert, mellyel összetettben tovább növelte az előnyét. Az abszolút női első helyért is izgalmas csata folyt Punk Adrienn és Buzek-Kiss Vera között, melyet ismét az előbbi nyert és megőrizte az összetett első helyért járó rózsaszín trikót.
Punk Adrienn mesélt bővebben a versenyről nekünk:
“Egy héttel a verseny előtt bejártuk a pályát, ekkor még nagyon száraz volt és gyors. Pár nappal verseny előtt esett az eső, így a pálya elején nagy pocsolyák lettek, de a szervezők ezt a bevezető szakaszt kivették és másik részről vezettek be minket az erdőbe, ennek szerintem sokan örültek rajtam kívül is. A mátrai verseny után sokkal jobb pályának tartottam, mivel a durva kavicsos szakaszból egy-két rövid volt benne. Nem vagyok még túl tapasztalt a gravel versenyek világában, ez az első szezonom, tavaly csupán egy versenyen indultam, tehát még ismerkedem és tapasztalatokat szerzek ezzel a szakággal.
A verseny beszólítással kezdődött, ahol én is érdekelt voltam, mivel a Mátrában sikerült nyernem, így az első sorból rajtoltam. A rózsaszín trikóban álltam rajthoz, ami engem hatalmas motivációval töltött el. Az első kör elején óvatosan kezdtem meg a mászást, majd kialakult egy boly, így velük tudtam haladni. Sajnos Rezinél a kavicsos emelkedő után kaptam egy defektet a hátsó kerekemben, amit aztán kicseréltem és kb. két perc hátrányt kellett ledolgoznom. Felértem az első kör vége előtt a bolyra, ami addigra már kezdett szétszakadni. Az egyik ellenfelem Vera, illetve a férje együtt haladtak, majd mikor melléjük értem meg is kérdezték, hogy minden rendben van-e. Persze egy kis stresszen kívül jól voltam, de ez nagyon jól esett, fair play volt tőlük, így innen is köszönöm a kedvességet.
A második kör elején megint jött a mászás, ezt már egyedül kezdtem meg. Ezután egy hosszú lejtőn értem be Vállusra, de még előtte leesett a láncom, amit gyorsan visszatettem, majd haladtam tovább. Nagyon sokat mentem egyedül, ami furcsa is volt, de legalább tudtam a saját tempómra figyelni. A Sztúpa előtt lévő emelkedő már nem esett olyan jól, mint az első körben. Ezután 18 km volt hátra, ahol már csak arra figyeltem, hogy ne legyen több technikai probléma, és hogy be tudjam osztani az utolsó hegyre az erőmet. Zalaszántón kaptam frissítőt a kedves páromtól, így nem ment el az idő azzal, hogy meg kell állni feltölteni a kulacsomat. Az utolsó emelkedő tetejére felérve kicsit megnyugodtam, hogy nem kell olyan nagyot hajrázni és nyugodtan gurultam le a célkapu felé. A cél előtt, az utolsó 500 méteren volt pár pocsolya, azokon gyorsan átmentem, így a mezem nem maradt túl száraz és tiszta sem. A célba érve a speaker mondta a nevem és alig hittem el, hogy ennek a versenynek is vége. Természetesen örömmel töltött el az eredmény. Összességében ez egy gyors pálya volt, egyszerű, de azért az emelkedők miatt kihívással teli.
Az eredményhirdetésen enyém lett ismét a rózsaszín trikó. Igyekszem ehhez hasonlóan teljesíteni a további fordulókon is. Gratulálok, és további sok sikert kívánok a többi versenyzőnek, akikkel együtt élhettem át ezeket a kilométereket.”
Fotók, eredmények és további információk a versenyről: https://klnd.eu/2024/04/21/bianchi-gyenesdias-gravel/
