A lányok másképp vásárolnak. Máshogy vesznek ruhát, cipőt, táskát, illatszert, ékszert… és természetesen kerékpárt. A fiú bemegy a kerékpárboltba, fejében két évfolyamnyi sűrített Bikkmakk-információval. Odabent megvillan a technikadominancia, az ésszerűség, a ráció, és a logika. Az esztétika halvány, ködös foltjai néhol előtűnnek, de a választásban a józanész győzedelmeskedik… A lányoknál általában minden fordítva van!
Sajnos kevesen veszik a bátorságot, hogy kedvesük a kerékpárboltban válogathassa össze álmai csodamasináját. Nem véletlen, mivel a bátorság mellett egy jó adag türelem, esetleg nyugtatók szükségeltetnek. (Az eladók esetében fokozottan!) Ha mindezt mégis bevállalod, legjobb, ha K ügynök villant egyet a memóriatörlővel, és így nem rendelkezel azon ismeretekkel, melyek az ésszerű alkatrészválasztáshoz elengedhetetlenek. A tudatlanság fátyla megment az első agyvérzéstünetektől. (Figyelem, nem vagy olyan edzett, mint egy tapasztalt, mindent megélt boltos!)
Tehát, belépünk a boltba. Célszerű, ha vázlatosan létezik valamilyen halvány elképzelés a kerékpár típusát illetően. Nálunk ez kipipálva. Párom első komoly önálló kerékpárjáról volt szó, mivel eddig tandemünkön kazánfűtői beosztásban serénykedett. Kipróbált mindenféle tesztbicajt, és megmásíthatatlan véleménye szerint egy országúti geometriával, ballonos külsővel és egyenes kormánnyal rendelkező, kényelmes testtartást, könnyed irányítást és gyors haladást biztosító bicaj válthatná valóra vad vágyait.
Milyen váz tudja mindezt? Az egyetlen befutó a Merida Speeder T5, mivel ami országúti geometriás, az nem fogad ballonos gumit, ami meg lehetővé teszi egy 35 mm-es külső használatát, magas középcsapággyal rendelkezik és komótosan irányítható. Könnyű alu csövekből készült, alu nyakas alu villával rendelkezik, ára sem eget verő, amiben a kormánycsapágy és a nyeregcső-bilincs is benne van. Matt fekete színe szerelem volt első látásra (bár én megmondtam előre, hogy minden kosz meglátszik rajta…), és a villa formája semmihez sem hasonlítható.
A kerék is viszonylag egyszerű eset volt: csak arra kellett ügyelni, hogy a fekete (XT) agyakhoz fekete felnit találjunk (nagy nehezen összeguberálta a boltos), és legyen fekete küllő fekete alu anyákkal. Ehhez persze két boltos kellett, de az esztétikai összhang minden erőfeszítést megér.
Innen jött a neheze! Hány fokozat legyen, milyen legyen az áttételtartomány? A három lánctányéros hajtómű elengedhetetlen egy olyan bicajon, amivel bármit meg kell tudni mászni: legyen az földúton a Nagy Hideg-hegy, a Hármashatár-hegy, vagy aszfalton Dobogókő, Kékestető, stb. Országúti hármas nem biztosít elég kis áttételeket, és hobbi biciklis lánynak semmi szüksége az 52 fogas nagytányérra. Továbbá kedvesem hozzászokott, hogy a tandemen a lehető legkisebb a középcsapágytengely-hossz, így egy rövid tengelyes montis kar kellett. Shimano Octalink kilőve, az ISIS kombináció (mostanában) csak méregdrágán megvalósítható, az új négyszögtengelyesek pedig elég vacak darabok. Erre a boltos leemel egy Cannondale EX3-ast, mely országúti (!) Octalink monoblokkal párosítható. Ez is ismét love, love, love… és nem utolsósorban, csak kettő van belőle kis hazánkban, ami igencsak egyedivé teszi a szeretett gépet.
Nekem ugyebár megdobbant a szívem a boltban elfekvő, használt 8-as XTR fékváltókar láttán, de párom legörbülő szája láttán az eladó is csak azt mondta: „Látom ez Neked nem jön be!” A „béna” Shimano „undorító”, a kerékpártól „erősen” elütő szürke színét az alján lévő másfél cm hosszú karcolás csak tetézte. „Mi van matt feketében?” SRAM. Oké, akkor legyen egy széles markolatú, Shimano-kompatibilis típus (Rocket), mivel úgyis csak egy fekete 105-ös országúti váltó megy a bicaj színharmóniájához. Az elsőváltó egy elfekvő készletből származó Sachs Centera, mivel a fekete műanyag bilincse nem üt el a váz színétől. (A csavarokat meg egy jeles alkalommal feketére lehet cserélni…)
A fékkar legyen ugyancsak SRAM, de fekete. Ezt csak a 9.0 tudja, de ehhez az eladónak le kellett venni egy párat a bemutatófalról. Miután barátném meglátta, hogy a kiállított darabon egy karcolódás nyoma éktelenkedik, maga kezdett el az árukészletben kutatni, és fellelt egy másik, szeplőtlen párocskát. Az öröm mámorában gyorsan apró kiegészítőket is begyűjtöttünk: a piros katicás csengő kiválóan ellenpontozza a homogén fekete színvilágot. A piros Ritchey fékpofák, a Rocket fokozatkijelzője továbbviszi a pajkos színjátékot.
Minőségi fogaskeréksor nincs matt feketében – ebbe bele kell törődni. Lánc van szürkében, az eladó ki is tett egyet a pultra, de az csúnya volt és zsíros, így a választás egy full nikkelezett, vegytiszta Rohloffra esett. Igazi lánybiciklis lánc: nem koszol, spéci olaj van benne és olyan… ékszerminőség.
A kerékre gumi kell, ami „vegyesterep” használat esetén egy ciklokrossz Schwalbe Fast Freddel könnyen megoldható. Pillekönnyű versenygumi, de ha a kerékpáros is könnyű, nem kopik annyira… Mintázata elragadó, mellesleg laza talajon is jól tart. Bőven elfér a vázban, így később ballonosabbra, sima futófelületű, vagy bütykösebbre cserélhető. Bármi, amire szükség lehet – bár lánybicajon úgysem lehet csak úgy lecserélni egy alkatrészt!
A fekete kormány, stucni és nyeregszár manapság nem mondható kuriózumnak. Simán ment a választás: homogén Ritchey, amihez jött a kedvenc Ritchey Pro nyereg. Így össze is állt az álombicaj.
Fontos beállítások: a fékkar kényelmesen elérhető távolságba kerüljön, tökéletesen fogó fékbeállítás szükséges, hogy kis kézerővel is biztonságos legyen a megállás, a váltásbeállítás jobb legyen, mint a saját bicajodon, mivel Ő inkább az útra figyeljen, mint a váltóval szarakodjon, a bowden úgy csatlakozzon be, hogy ne dörzsölje le a festéket a vázról, valamint a bowdenházak szép formát adjanak ki a kormány tájékán!
Az első probléma abból eredt, hogy a konok Thomas Ritchey csak hátranyúló nyeregszárat gyárt, és a biztonság, illetve a kényelem egy kétcsavarost kívánt volna. Már rohantam is vissza a boltba, hoztam egy 100 grammal könnyebb Pazzazt, aminek sajna nincs olyan kecses formája, mint a Ritchey-nek. A teljes elkeseredésnek és melankóliának átmenetileg egy szív alakú mignon vetett véget, aztán a hosszú túrák során valahol megtörtént a végső elfogadás. Viszont abban a pillanatban, ha Tamás bátya előáll egy kétcsavaros modellel, mi leszünk az első vevők.
Tanulság:
1. lánynak egyszer kell bicajt építeni, de az legyen tökéletes,
2. a siker akkor biztos, ha jógameditáció után együtt megyünk alkatrészt választani,
3. a beállítás a lehető legjobb legyen, jobb, mint a saját bicajodon,
4. ha megvan, ne változtassunk rajta semmit, csak ha valami életveszélyesen elkopott.
Az eredmény nem várat magára: minden erőfeszítésedet kamatostul visszakapod szeretetben és kilométerben.
Eredeti cikk: BikeMag, 2004. május
Szöveg: Németh Balázs
Képek: BikeMag (Dalmamodell 🙂
