Egy válogatott parakerékpáros blogját olvashatjátok most, Szénási Péter egy nem mindennapi kihívásra készül, hamarosan megcsinálja a manapság oly népszerű Everestinget. A múltkori céljait bemutató bejegyzése után ezúttal egy fordulatos edzéséről fog mesélni.
Ígértem hogy egy hosszabb teszt tekerést végzek múlt héten, a cél a 6000 méteres szintkülönbség elérése lett volna. Ez sajnos nem jött össze de előre nem lőném le a poént.
Múlt hét elején ideális időjárás fogadta a bicikliseket. Kellemes 20 fokos hőmérséklet alacsony páratartalommal társulva segítette a bringásokat. Ezúton is gratulálnék Péceli Pálnak és Makács Gábornak a sikeres teljesítésért.
Evidensnek tűnik a megfelelő időjárás kiválasztása azonban a youtube-on két sikertelen kísérletről szóló videót is találtam mindkettő tapasztalt és erős (tőlem jobb watt/kg-mal rendelkező) kerékpáros kudarcát mutatja be. Angol bringás nyáron elutazott Monacoba, ahol a rekkenő hőség állította meg. Illetve a Sziklás-hegységben élő youtuber az ottani kora tavasszal próbálta többször megmászni a 2000 méter feletti még jégben álmát alvó csúcsokat. Ha valakinek kedve lenne megnézni itt találja: https://www.youtube.com/watch?v=DyNwmKPJ8oA
Tehát a 6000 méteres kísérlet ideálisan indult időjárás szempontjából. Azonban minden mást sikerült elbalfaszkodnom. Reggel a dioptriás szemüvegem két darabra tört a kezemben. Fél óra és némi ragasztó szigetelőszalag segítségével orvosoltam a problémát. A tett helyszínére érve láttam hogy lapos az első gumim. Szerencsére a környéken lakó barát segítségével gyorsan felfújtuk.
A jó időnek köszönhetően könnyedén tartottam a kitűzött 3 W/kg értéket a Mátrafüred-Kékestető-Parád szakaszon. Azonban másodjára Mátraházától felfelé fordulva, vészjósló hangok jöttek a hátsó kerék felől. Lánc a küllők között keresztbe a váltókanál. Papucstartó váznyúlvány végig repedve.
Már az gyanús volt, hogy a legkisebb fogaskerekek lefelé használhatatlanok voltak. Azonban akkor úgy gondoltam hogy csak a megázott bovden miatt nem akar szépen váltani. Sajnos már akkor ferdén állhatott a papucs.
A lánc kiszabadítása után láttam, hogy mintha a csavarok is ki lennének lazulva. Csillagcsavarhúzó nem volt nálam, így ezeket a Gyöngyösi szervizben meghúzva konstatáltam, hogy a helyzet jobb lett, de így se használható a két legnagyobb fogaskerék.
Némi tanakodás után hívtam a karbonjavításra szakosodott műhelyt és még aznap el is vittem Rozit (általában női neveket adok a kerékpárjaimnak, Rose vagyis magyarosan Rozi) javításra.
Szerencse a szerencsétlenségben hogy a néhány éve már télinek se használt bringámat elő tudtam venni és némi gyors gatyába rázás után (kormány, bovdenek, kerék cseréje) hadra fogható lett. Így az edzések nem maradnak ki.
Addig is várom a telefont bármelyik nap elkészülhet a bringa.
