Egy válogatott parakerékpáros blogját olvashatjátok most, Szénási Péter egy nem mindennapi kihívásra készül, hamarosan megcsinálja a manapság oly népszerű Everestinget. A soron következő bejegyzésében azt meséli el, hogy hogyan teljesítette a nagy megmérettetés előtti utolsó próbatételt, a 6000 métert.
Sikerült teljesíteni a kitűzött 6000 méter szintkülönbségű célt. De azért elég kalandosra sikerült. Jó néhány tapasztalattal lettem gazdagabb amit megosztanék veletek.
Legfontosabb mindig készülj fel a legrosszabb eshetőségre. A kerékpár műszaki alkatrészeinél se legyél úgy hogy ez még kibírja. Nem fogja! 🙂
Sajnos a törött vázam még nem készült el. Ezért leporoltam régi jó aluvázas 3×9 tiagrával szerelt Gepida Bandon 930 as bringám hogy azzal erősítsek.
2020.07.04-én szombaton sikerült magamhoz képest korán reggel fél hétkor elindulni így még hűvösben gyűjthettem a métereket. A hűvös párás időben is sikerült megizzadni az első mászáskor. Éreztem hogy a rendelkezésre álló 30×25-ös áttétel nem ideális a 10% fölötti részeken. A watt értékek ha csak 10 másodpercre lépik át az FTP-t az később visszaüthet egy ilyen hosszú edzésen. Illetve számomra halmozottan hátrányos, ha lecsökken a pedálfordulat ilyenkor a bal és jobb lában közötti erőkülönbség megnövekszik, igyekszem a pedálfordulatot 70 fölött tartani.
Ezek miatt döntöttem úgy hogy az edzésen kevésbé meredek emelkedőt választok. Mátrafüred-Kékestető-Parád oda-vissza kellemes választás volt ebből a szempontból.
https://www.strava.com/activities/3714305226
Már az első mászásokkor vadul integettem György Zsolt barátomnak. Gyanús volt, hogy többször találkozunk. Így rákérdeztem. Épp everestinget csinált.
Délutáni melegben egyre nehezebben ment a tekerés, többször meg kellett álljak. Nagy melegben a bal lábamon lévő ortopéd bőrcipőbe hajlamos beleizzadni a lábam. Elkezd csúszkálni benne és pirosra véresre súrolja a sarkamat. Ilyenkor meg kell állnom, 5-10 percre hogy megszáradjon.
Különlegesség, hogy a bal lábamon egyedi gyártású ortopéd cipőm van. A szintén egyedileg a lábfejemre gyártott betét (ortézist) kivettem melléraktam hogy jobban látható legyen. A cipész által legyártott utcai cipőre a karbon bringás cipő talpát már én erősítettem fel.
[message_box title=”” color=”blue”]
Itt hívnám fel a figyelmet ismételten a Végtaghiányos Gyermekekért Alapítvány munkájára akik segítik a sérült gyerekek életét. Ehez a munkához sokféle segítséget várnak. Önkéntes munka és közösségi szolgálatot illetve tárgyi felajánlásokat is elfogadnak.
https://vegtaghiany.hu/tamogatas/
Pénzbeli támogatást a honlapon vagy a 11716008-20025177 számlaszámon tudtok felajánlani.
A gyerekeknek nagyon fontos a támogatás hogy sikeres társadalmilag elismert felnőtt válhasson belőlük.
[/message_box]
A délutáni hőség múltával és az energiaraktárak visszatöltésével újból erőre kaptam. Az utolsó mászásoknál György Zsolthoz csatlakoztam, aki hajnal öt óta taposta a pedált. Láthatóan Ő is erőre kapott, felfelé volt időnk megbeszélni az élet nagy dolgait. Lefelékben jóval óvatosabb voltam, mert éreztem, hogy a hátsó kerék már kezd ütni.
Ránk sötétedett, ugyan nekem a kitűzött 6000 méter szint már megvolt azonban maradtam tartani a lelket Zsoltban. Az egyik felfelén adta meg magát a gumim. A kiszálasodott külsőn jött ki a belső. Új belsővel és „ősi indián” módszer alapján csokipapírral oldottam meg a problémát. Még egy Kékeskör után úgy döntöttem lefelé veszem az irányt. Ideje haza menni. Azonban a Mátrafüred előtti kátyúk úgy gondolták még egy kis borsot törnek az orrom alá.
Este 10 után már nem álltam neki szerelni inkább taxit hívtam. 🙂
Összességében sikeres és fordulatos napon vagyok túl. Sok tapasztalatot szereztem (sohasem lehet elég könnyű a fokozatod, illetve a bringa műszaki állapotán is sok múlhat).
Következő alkalommal már „csúcstámadást” tervezek. Reményeim szerint megfelelő időjárás esetén könnyebb bringával és áttétellel, lehet az eredetileg tervezetnél alacsonyabb wattokkal de végig fogok tudni menni!
