Az első meghiúsult egyórás kerékpáros csúcskísérletet láthattuk a melbourne-i velodrómban helyi idő szerint este 7-kor, Jack Bobridge a várakozások ellenére nem tudta megdönteni Matthias Brandle rekordját, de nem a 25 éves ausztrálnak kell szégyenkeznie…
Bobridge-től a beígért kezdést láthattuk, az állórajt nem volt összeszedett, de jó ideig még minden az eredeti terv szerint ment, az első félórában 17 mp körüli körökkel. Akkor még azt hihettük, hogy ha a 4000 m-es világcsúcstartó számára ez a “mérsékelt” kezdés, akkor később rápakolva meglehet a szakma által elvárt 53-54 km körüli eredmény. Bobridge azonban folyamatosan lassult, és a kritikus 40 perc-hez közeledve a Rocky zenéje sem tudta felrázni, sőt, akkor hajtotta a legrosszabb, 18:49-es körét.
Ha a szenzációs eredmény nem is, Brandle ideje még így is megfogható lett volna, de Bobridge nem talált magára, kétszer is próbált újítani, de hektikusan futotta a köröket, az utolsó 10 percben már iszonyúan szenvedett, minden egyes körért megküzdött. Végül az osztrák Brandle 51,852 kilométeres csúcsától két körrel maradt el, 51,3 kilométert hajtva. A kísérlet végén edzőjének annyit mondott, nem érzi a lábait, alig bírt leszállni a bringáról, majd röviden így értékelt: “Azt hiszem, az egyórás csúcsot nagyon alábecsülik. A legnehezebb dolog volt, amit életemben csináltam.”
Sajnos a pályán nyújtott teljesítmény mellett szólni kell a borzalmas közvetítésről. Az kommentátor ausztrál akcentusa még csak vicces lett volna európai fülnek, de nem volt kilométerszámláló a pályán, hiányzott a felirat a képernyőn, nem volt kézikamera, amivel közeliket lőttek volna Bobridge-ről a kísérlet után. Gyakorlatilag tényleg egy “mezei bajnokság” betétfutamának szintjére degradálták az egyórás csúcsot, ami mostanában nagy érdeklődésnek örvend. Az ilyen színvonalú körítés nem tett jót a versenyszámnak, reméljük február 8-án Rohan Dennis kísérletét Svájcban másképp vezényelik majd le.
.
