Egy kerékpáros pálya létre nem jöttének margójára
2011-ben indítottunk kezdeményezést, hogy a Kőszegi-hegységben legális Downhill pálya illetve legális MTB utak kerüljenek kijelölésre. Szándékunk ezzel nem egyéni érdeket szolgált volna, hanem kulturált körülményeket teremtett volna gyalogos-kerékpáros, rendeltetésszerű használatot teljesítő erdészet, természetvédelmi szervek és kerékpárosok között.
Azért a volna mivel egyikből sem lett semmi.
Rá kellett jönnünk sajnos már az elején, hogy a hegyikerékpáros túl nagy területet akar bejárni kerékpárjával és olyan helyeket, ahol semmi keresnivalója sincs, természetvédelmi, erdészeti és egyéb szempontok alapján egyaránt. Gyakorlatilag mindenhol veszélyes a jelenlétük, ahol érdemleges volna kerékpározni – a szakhatóságok szerint.
Így tehát az MTB utak kijelölése le kellett kerüljön az asztalról, hisz félmegoldás az nem megoldás abból csak a probléma van. A számunkra egyszerűbbnek vélt feladat kukázódott így ki, hiszen a Downhill az extrém sport, baleset- és életveszélyes mondják a laikusok.
Minek bajlódnánk azzal is ha már ez sem ment? Igen azért mivel mindig volt a hivatalok részéről egy kis emberséges vállonveregetés, hogy – ez így jó és csináljátok, mi is mellette vagyunk, és persze a tudat, hogy ha valami működik soktíz országban az miért ne működhetne itt Európa szívében a Kőszegi-hegységben?!
Már a kezdetek kezdetén jöttek azért intő jelek, hogy egyenlőtlenek a felállások, a Kőszegi Kerékpáros Egyesület kontra több mint 4 olyan szervezet, melyeknek mondhatni vétó joga van egyenként is, ha természetvédelmi és Naturás terület használatáról van szó. És amely állami terület és magánterületet még nem is érintett volna!
Az egész eljárás egy keserédes hangzatú névvel rendelkezett: “Erdőterület rendeltetésszerű használat akadályozásának engedélye” Hát el lehet képzelni ,hogy egy ilyen hangzatú engedélykérelemhez mi kellhet azzal a ténnyel kombinálva, hogy sokan az információszerzés alatt visszakérdeztek, mi is az a hegyikerékpározás és miért is kell ahhoz hegy?
Hát elárulom, mi kellhet: 2 és fél év sziszifuszi iratgyűjtögetés, tanulmánykészítés, papírmunka, felmérés, lemérés, bejárás, bejárás, ismét bejárás, válaszra várás szívességkérés, szerződésírás, egyeztetés, küldözgetés, sokszorosítás és rengeteg pénz és küszködés, vagy kevéske idő és kevéske pénz és egy kis akarás. Az, hogy melyik variáció lesz, az már hivatali ügymenet, értelem, emberség, gondolkodásmód, félelem és tudatosság kérdése.
Minket az első útra vitt a bürokrácia.
Volt azonban a projektre egy pénzügyi keretünk, amelyet persze nem lett volna rossz nem átlépni, és volt egy megalázkodási folyamat, amelyen nem lett volna rossz nem átmenni, de összességében meg lehetett volna csinálni. A dolog ott úszott el, hogy ami nekünk a pénzügyi keret teteje volt, az köszönő viszonyba sem lett a szummával , pedig itt nem 2 fillérről volt szó, azért az összegért autót lehet venni.
Egy dolog itt azért majdnem mindenhol azonos volt, pénzbe kerül itt minden, legyen az egy pár oldalas papír, vagy egész éves bérlet, már meglévő irat ismételt bekérése, a rendeltetésszerű használat akadályozásának éves díja, hatástanulmány… stb. A kérdés az ingyen volt, pedig figyelmeztettek valahol már konzultációs díj is járt volna (10.000.-/megkezdett óra).
A másik a megalázkodási folyamat fordított mivolta, hogy az adófizető állampolgárok pénzéből élő hivatal miért élősködik saját adófizetőin és, hogy egyesek azért kapják fizetésüket, hogy napi 8 órában ellened dolgozzanak. Valahogy úgy kezdtük érezni magunkat mint a macska a madzagos játékkal, mire odaértünk volna mindig valaki elrántotta a fonalat.
Direkt nem írtam konkrétumokat mivel nem lényegesek a végeredmény tekintetében, viszont a következtetést levontuk: itt pénzért mindent lehet tenni de ne feledjük, a pénz nem minden, nem pénz dobog az emberekben hanem szív és nem pénz folyik az ereinkben hanem vér. E iromány kapcsán sajnos lesz akinek kárörvendő mosoly szalad szét az arcán, sokan pedig szégyenkeznek majd – velem együtt -, hogy ilyen emberek létezhetnek és ne adj isten hatalmat gyakorolhatnak.
Szeretném leszögezni azt is, hogy Te aki ezt a sorokat olvasod ugyanúgy érintett vagy e témában. Ez egy szabad ország gyermeked, unokád és te magad is választhatod a hegyikerékpározást sportnak. Ma viszont még indulatoktól vezérelt, természet éber őrei ráfújhatják a gázsprayt teljes tartalmát, sőt szolgálati fegyverét is használhatja ellene(d)!
Tanulnunk kell még nekünk magyaroknak, hogyan kell egy élhetőbb országot teremteni és bizony bele kell nézni abba a naptárba, milyen évet is írunk. Szeretném megköszönni azoknak a munkáját akik viszont önzetlenül segítettek és meglátták az önös érdekek helyett a társadalmi szerepvállalást.
Bízva a szebb jövőben.
Ziskó Balázs
Kőszegi Kerékpáros Egyesület
