Eged Danit a lejtőző, de talán már az egyéb szakágak versenyzőinek sem kell bemutatnunk, hiszen ő tulajdonképpen minden hazai és minden külföldi versenyen – amelyen magyarok is indulnak – ott van. Pár nappal a verseny után pedig az oldalán – most már egyre hosszabb és szellemesebb beszámolókkal kiegészítve – mindenki megtalálja magát. Az égiek nagyon szerethették a szüleit, ugyanis az öccse, aki mozgóképre rögzíti a bringás rendezvényeket, legalább ennyire tehetséges. Azt viszont talán kevesebben tudják, hogy ő a bringázás mellett tulajdonképpen mindenfélét fényképez. Hogy pontosan miket még, az is kiderül az alábbiakban.
Eged Dániel
Névjegy:
Név: Eged Dániel
Életkor: 23
Mióta fényképez: 7 éve
Felszerelés: Canon EOS3; Canon EOS 1D mark2N Pro; Canon 17-40 mm; Canon IS 28-135 mm; Canon 50 mm
Fontosabb munkák, megjelenések: Bikemag, Bringa Magazin, 3Ride Magazin, CKM, Dirt Sport, Egri Est, FHM, Heves Megyei Hírlap, Outdoor Sport Magazin, Pannon Világ, Party7, Pesti X, Players Guide, Cseke Zrt. termékkatalógus, BikePositive katalógus, Velotrade Lánc Hálózat katalógus, Specialized katalógus
Honlap: www.egeddani.com
– Régóta ismerjük egymást, de fényképezőgép nélkül még soha nem láttalak. Ez mindig így volt?
– Tény, hogy régi az érdeklődésem: 6 éves koromban már apa Canon AL-1-es gépével fotóztam, amely a kornak egy kiváló gépe volt, szuper szett volt több objektívvel és vakuval. Apa elvitt párszor az egri Horváth Zsigmond Lajos Fotókörbe, ahol Molnár István Gézától és számos kiváló fotóművésztől tanulhattam, később pedig felnőve én is tagja lettem a csapatnak. Az általános iskola sötétkamrájában laboráltam először – köszönet érte Darvas Mihálynak –, a középiskolában pedig Demeter Pál tanított, és segített fejlődnöm. Kettőezer-hatban elvégeztem a Bálint György Újságíró akadémia fotóriporteri szakát, itt Vencsellei István nevét kell megemlítenem.
Persze mást is tanultam: építész technikumban érettségiztem Egerben. Jelenleg az EKF-n tanulok Kommunikáció szakon újságírást, mivel a fotózás és az újságírás nem lehet meg egymás nélkül. Emellett azonban kell még egy szakma, ami „tuti“ anyagi forrás, ezért valószínűleg elkezdek egy más sulit is, ami újabb szakmát ad a kezembe.
Canon EOS 3, 17-40 mm, ISO 100, f11, 1/30s (Helyszín: Schladming, bringás: Török Peti) A szállásra visszaindulva már csak Peti puntójában volt hely a büdös védőfelszerelések társaságában. Bemásztam és különleges látvány fogadott: az ablakfűtés szálai és a biciklitaró mélységet adnak a fotónak
– Hogyan kerültél kapcsolatba a bringázással?
– Mióta járni tudok, bringázok. Apának elsők között volt montija az országban, sokszor segített a korabeli versenyek szervezésében is, így nem csoda hogy mély nyomot hagyott bennem a dolog.
– Melyik szakágat űzöd?
– Szerettem volna komolyabban déházni, de kemény és drága, illetve nem lehetsz versenyző és fotós egyszerre. Szerettem volna sok mindent csinálni, de nem vagyok elég bevállalós, és egy nagy pofára esést követően beláttam, hogy a kihúzott nyereg is adhat élményeket. Terveztem, hogy indulok maratonokon, de ha választanom kell, akkor mindig a fényképezőgép kerül a kocsiba a bringa helyett…
Canon EOS 3, 28-135 mm, ISO 100, f5.6, 1/250s (Helyszín: Szilvásvárad Maraton) A koncepció az volt, hogy látszódjon a portrén a megtett 100 km, az időjárás, és a felszabadultság, ami a célvonal átlépését követően kiül az arcra
– Ha ennyire a fotózás az életed, akkor biztos sok szakirodalmat is olvasol hozzá…
– Természetesen igen. A fotóriporteri suliban sok olyan könyvet kellett elolvasni, aminek akkor és ott alig láttam értelmét, aztán rájöttem, hogy a látásmódot finomítja. Egyébként, hogy mit olvasok, az mindig változik, de az egésznek az alapja Sevcsik Jenő–Hefelle József-féle Fényképészet.
– Egy ennyire gyakorlatorientált szakmánál milyen haszna lehet az elméleti könyveknek?
– Ez a könyv az alap, ezt nem megtanulni, hanem érteni kell. A mostani szép NG. kiadványok ennek a könyvnek a szétszabdalt, húszféle változatban eladott klónjai. A fotós könyvek – amelyek mindenfelé kaphatóak –, azok az átlag fotós szintről nem képesek feljebb vinni az embert.
Canon EOS 3, 28-135 mm, ISO 100, f5.6, 1/500s (Helyszín: Kisnána, versenyző: Deli Anett) Egy női versenyzőn keresztül ábrázolni a küzdelmet a sárral. A kitartás, az erő és az akarat mind-mind látszódik a fotón. A MAFOSZ fotópályázatán 2007-ben ez a kép különdíjat kapott. (A MAFOSZ a legelismertebb magyarországi fotópályázat, melyen minden neves fotóművész képviselteti magát)
– A felszerelésed kiválasztásánál milyen szempontok vezérelnek?
– Igyekszem kompromisszumok nélkül, csak a legkiválóbb minőséget megvenni. Inkább nem veszek újabb felszerelést sokáig, de végül úgyis a régóta kiszemelt gyári kiegészítő lesz az áldozat. Így volt ez a digitális géppel is: mindenki hülyének nézett, hogy ez az állat még mindig a filmet fűzi be, de 2007 tavaszán végül meglett az 1D. Ezúton is köszönöm a szüleimnek! A súly meg csak annyira szempont, hogy elbírjam a táskát, és a repcsire felvihessem a hátizsákot.
– Készülsz a képekre (helyszín, helyzet, versenyző előzetes kiválasztása, beállítása) vagy spontán dokumentálod az eseményt?
– Helyzetfüggő, de nem hagyom, hogy az alany diktáljon. Nekem ne mondja meg senki, hogy honnan fotózzak. Én sem mondom meg senkinek, hogy hogyan nyerjen ob-t.
– A versenyeken gyorsan kell dolgozni. Használsz ilyenkor automata beállításokat?
– Programokat soha. Legtöbbször talán az időautomatikát használom, de külön vakuzásnál full manuál minden.
– Ha már a vakuzást említed. Ronny Kiaulehn például azt nyilatkozta, hogy próbál minél kevesebb mesterséges fényt használni. Te, hogy állsz ezzel?
– Szinte mindig használok vakut, és sokszor Pocket Wizard rádióadót. Egyelőre azonban csak egyet, mivel napból is csak egy van, és így egyszerűbb a komponálás. Sajnos divat lett a több vakus, műteremszerű környezet. Sok srác előbb akar vakuszettet és rádióadókat venni egy jó objektívnél, pedig nem attól jó egy felvétel, hogy agyon van vakuzva. Ez ugyanolyan mintha valaki csak halszemobjektívvel fotózna. Pár kép után egyoldalúvá válik a dolog. Akkor igazán jó a kép, ha nem a fölösleges, erőltetett technikai fogásokra figyel fel a fotót szemlélő.
Canon EOS 3, 28-135 mm, ISO 100, f8, 1/60s (Helyszín: Tour de Hongrie) A Bringa Magazin kért fel, hogy fotózzam végig a Tour egy napját motorról. Külön kérés volt, hogy készítsek címlapot. Végül nem ez lett a címlapkép, de a dinamikus, lendületes ritmusa vonzza a tekintetet. Hirtelen azt hiszi az ember, hogy mind a három bringás ugyanaz, és egymásra lettek montítozva, de ha jól megfigyeljük a képet, akkor kiderül, hogy ez egy rendezett csapat
– Vannak kedvenc kompozícióid, témáid?
– A pályák technikás lassú részeit szeretem a leginkább, itt van idő megélni a sport szépségét, a küzdelmet, a szenvedést és a kitartást.
– Gyakran dolgozol világkupákon is. Az miben más, mint mondjuk egy hazai verseny?
– Ismerni kell a sportágat és annak kiemelkedő versenyzőit, a napirendet, hogy mikor érdemes a pályán lenni. Én sem ülök a pálya mellett ebédidőben, inkább a barátokkal dumcsizok egy étteremben. Fontos a megfelelő film vagy ISO érték megválasztása, sok töltött akku a gépbe és a vakuba is, meg vinni kell elegendő kártyát, illetve filmet. Külföldön kötelező a vízálló táska, az esőkabát vagy esernyő, egy pulóver, a hegyi bakancs, energiadús kaja, elvégre komoly hegyekben vagyunk, annak ellenére, hogy libegő vitt fel oda.
– Milyen szempontok alapján válogatod ki a versenyeket, amelyeken dolgozol?
– Első szempont, hogy fizetnek-e megbízásszerűen vagy sem. Érdemes-e elutazni oda a rendezés, a hely szépsége, esetleg a barátok miatt. Ennek ellenére előfordul, hogy csak azt mondom, megéri az élmény, és ezért megyek – mint tavaly a DH Eb esetében Olaszországban.
– Mennyire segítség az a munkádban, hogy téged a hazai futamokon szinte mindenki ismer?
– Maximálisan, bár én is voltam 16 éves suhanc egy géppel, de annyit jártam versenyekre, mint egy megszállott, így végül én is a mag részévé váltam. Jó érzés néha vagy száz emberrel kezet fogni és az újoncok fejét nézni, hogy nem is vagyok versenyző, mégis mindenki ismer. A pálya mellett meg hallom a srácok beszélgetését, hogy biztos ő az egeddani.com…
Canon EOS 3, 17-40 mm, ISO 100, f11, 1/500s (Helyszín: Schladming, bringás: Gulyás Mihály) Misi egyik kedvenc fotója. Könnyed, gondtalan szabadságot tükröz a kép
– Jórészt az extrémebb szakágakat fotózod. Mennyiben más a munka egy maraton vagy XC versenyen, mint mondjuk a mi DH futamainkon?
– Itt több a barát, de megbízásszerűen fotóztam a Tour de Hongrie-t is motorról, vagy maratont, XC-t, dirt, street, triál és BMX versenyt. Ami munka, az munka. Az esemény témájától függetlenül kiváló minőséget kell produkálni az adott időben és helyszínen.
– Többször említetted már, hogy megbízásra is dolgozol. Mennyire lehet ebből megélni?
– Amíg ilyen múlttal és ilyen kapcsolatrendszerrel – mint ami nekem van a sportágban – nem vagyok képes elérni, hogy egy lap alkalmazzon főállásban, addig nem lehet ebből megélni, csupán diákként pénzt szerezni és utazgatni.
Canon EOS 1D mark2N, 17-40 mm, ISO 400, f9, 1/320s (Helyszín: Bükkszentistván, bringás: Kokk) A fotó az esés előtt 2 másodpercel készült. Hála a digitális kornak így meg tudom mondani, hogy 2007.06.24-én 13:16‘ 41“-kor esett el Kokk. Sajnos nyílt sípcsonttörést szenvedett, és ezért egy évadot ki kell hagynia. Ezzel a fotóval kívánok neki mielőbbi gyógyulást!
– A honlapodon a képeid mellett egyre hosszabb szövegekkel is beszámolsz a versenyekről. Ez esetleg egy lépés a sportújságírás felé?
– Tekinthetjük annak is, de tekinthetjük helyesírási gyakorlásnak és blognak, elvégre ezt tanulom, és talán egyszer megváltozik idehaza a helyzet.
– Tehát mindenképpen a (sport)médiát erőltetnéd?
– Igen, a legjobb lenne az írás a sporton és az outdoor vonalon belül, a fotózás pedig minden olyan témában, ami pluszt ad és kikapcsol. Fontos az anyagi oldal, mivel ebből itthon Magyarországon szeretnék megélni.
– Remélem teljesül ez a vágyad, és köszönöm a beszélgetést!
Canon EOS 1D mark2N, 28-135 mm, ISO 500, f5.6, 1/320s (Helyszín: Schladming Nissan UCI világkupa, bringás: Dan Atherton) Vannak olyan élversenyzők akik képesek lehetetlen helyzetekben is olyan testtartásban repülni, amely már a fizika határait súrolja
Tippek a fotóstól:
– Józan ésszel a digitális gépet javaslom kezdésnek. A filmes gép más világ, de aki azzal tanul meg dolgozni, az alázattal és tisztelettel fog fotózni, nem pedig a „nyom-nyom, töröl-töröl” eljárást alkalmazza. Annak idején egyszerre lett digigépünk egy ismerős sráccal. Ő digitális gépen tanult meg fotózni, és adott idő alatt 15000-szer exponált, míg én 3000-szer. Ebből nekem ráadásul a fele megbízásos munka volt.
– Előbb fotózzatok vaku nélkül alapobjektívvel. Próbálgassátok a fénymérést, az ellenfényt, a kompozíciót. Ne bumm-bele mindenbe. Hozzá kell szokni minden egyes kiegészítőhöz. Meg kell tanulni, hogyan viselkedik, mikor mire alkalmas.
– A fotóstáska rendje szent és sérthetetlen. Mindennek meg kell, hogy legyen a helye. Ne azon bukjon meg egy esemény megörökítése, hogy nem találjátok a kiegészítőket vagy épp otthon maradt.
– Mindig legyen nálatok feltöltött akkumulátor a gépbe és a vakuba, üres memóriakártyák és elegendő hely a számítógépen a képek letöltéséhez.
– Ha sokat dolgoztok, akkor fontos a profi képrendszerezés és archiválás, és lehetőleg kalibrált monitort használjatok!
Canon EOS 1D mark2N, 70-200 mm, ISO 320, f2.8, 1/320s (Helyszín: Schladming Nissan UCI világkupa, bringás: Michal Prokop) Egy éve álmodtam meg ezt a fotót, csak akkor még nem volt módom megvalósítani. Mintha egy sípályán egy műlesiklás lenne, csak épp nyár van. UCI zászló, háttérben fotósok és libegő, jól elhelyezett vaku. Mi kellhet még?
Linkajánló:
http://www.apple.com/pro/profiles/
http://www.vorsteher.com/
http://www.stocklandmartel.com/main.aspx
http://www.laforetvisuals.com
http://www.wildthingsphotography.com/
Megjelent a Bikemag 2007. augusztusi számában.
Szöveg: KGÁdám
