Tavaly azzal a nyitott gondolattal távozhattunk a DH OB-ról, hogy lehet-e még egyszer annyira izgalmas a verseny, mint akkor. Erre az idei év egyből szerte is foszlatta ezeket a kételyeket, még ha egészen más módon is.
Az eplényi sípályák völgye ismét megtelt a lejtőzés szerelmeseivel, hatalmas érdeklődés mellett dőlt el, hogy a következő egy évben kik viselhetik majd a bajnoki mezeket a 176 induló közül.
Sok minden – akár gyökeresen is – megváltozott a tavalyi OB óta, de mégis minden hasonló. Mi ennek az oka? Például több élversenyzőnek is más-más irányba indult el a napi élete, de az OB-t ők se akarták kihagyni. Közülük Liszi Attila rajthoz állása volt a legnagyobb meglepetés, hiszen kilenc év brutálisan aktív és kiemelkedően sikeres versenyzése után 2016 késő nyarán bejelentette visszavonulását. A verseny előtt néhány héttel pedig megcsörrent egy telefon, melynek Attila volt a másik végén, a mondandója pedig az volt, hogy el szeretne indulni a Downhill Országos Bajnokságon! Ismét köszönet illeti mindazokat, akik segédkeztek abban, hogy ez megvalósulhasson, például egyik legnagyobb ellenfele, a tavalyi bajnok Zámbó Dávid adott neki kerékpárt!
Eljött tehát a várva várt július közepi hétvége és már a pénteki edzésnapon is gazdagon rótták a köröket a hat kategória versenyzői. Hetek óta csak egy-egy kisebb eső vonult át a bakonyi Ámos-hegyen, így a folyamatosan porosodó pályán bőséggel jöttek elő a gyökerek, kövek, alakultak ki új gödrök és vályúk, ezzel egyre „déhásabbá”, technikásabbá, embert próbálóvá vált. Mindeközben persze egyre csúszósabb is lett, amitől nagyon nehéz volt egy tiszta kört összerakni anélkül, hogy ne maradjon benne túl sok idő. Emiatt az esések is megszaporodtak, de szerencsére mentős elszállítást igénylő sérülés csak egy esetben volt. Kiválóan teljesített a mezőny ilyen körülmények között is, hiszen a két és fél nap edzés után érkező időmérőn mindössze 14 versenyző neve mellett állt DNS (azaz nem rajtolt el), ami kevesebb, mint az elmúlt években. A sérülteknek mielőbbi felépülést kívánunk, a technika ördögével szemben alulmaradóknak pedig mielőbbi szakszerű javítást (vagy cserét)!
A hétvége első mért futama az idén debütáló szombat délutáni Pro Run volt, ahol az érvényes UCI licensszel rendelkező versenyzők indulhattak el, melyet Elite Férfi kategóriában Palotai Gábor, a nőknél Bokros Csenge Anna, a 18 év alatti junioroknál bő 10 másodperces előnnyel Muszula Balázs, a 30 év feletti Masters-ben pedig Nemes Dániel nyert meg.
Egy filmpremierre is sor került szombat este, a Deathgrip vetítésére szépen összegyűltek az érdeklődők. Szabad ég alatt lehetett megnézni a többek közt Madeira szigetének csodálatos vonulatain készült felvételeket.
Vasárnap már egyértelműen a mindent eldöntő versenyzésé volt a főszerep. A legalább két kötelező körös edzés után az időmérők következtek, ahol Merev kategóriában Németh Ádám kvalifikált az első helyen. Ádám már háromszor tudott nyerni OB-n, igaz ebből csak kétszer Merevben, ugyanis 2014-ben még Junior kategóriában országos bajnok is tudott lenni! A kérdés az volt, hogy tud-e egyhuzamban négy aranyérmet is hazavinni? Legnagyobb kihívója Nagy Márton volt, aki erre abszolút be is jelentkezve még hibával is a második volt.
A döntőben Marci már nem könnyítette meg Ádám helyzetét, sőt egyértelműen az első helyért ment. A részidőnél még előrébb is volt, de a célvonalnál már bő három tizeddel Ádámnak mutatott kevesebbet az óra, így már négy éve folyamatosan gyűjti az aranyat az OB-kon. A harmadik helyre Gráber Attila jött be.
A címvédés fogalmának itt egyből vége is lett a 2017-es Downhill Országos Bajnokságon, pedig ki gondolta volna ezt akkor? A többi öt esetben minden alkalommal új kategóriagyőztest avattak!
Openben nem is lehetett volna azonos kézbe átadni a kupát és mezt, ugyanis Ábrahám Gergely nem indult, viszont érkezett több kiváló downhilles is a kategóriába, akik ádáz küzdelmet folytattak az első helyért a „régi” arcokkal.
Az időmérőn még egy kisebb előnnyel rendelkezett Zacsik Ádám az élen, ami a döntőre viszont tova szállt a mögötte felgyorsuló ellenfeleknek köszönhetően. Ádámról tudni kell, hogy röpke négy évvel ezelőtt nagy esélye nyílt a junior bajnoki címet elhódítani, mikor a toronymagas esélyes Ettingshausen Máté a rajtja után nem sokkal nagyot esett. Azonban Ádám is hibázott és nem tudta kihasználni a tálcán kínálkozó alkalmat. A sors pikantériája, hogy Máté ezúttal is a mezőnyben volt, ráadásul vele egy kategóriában, de végül nem állt rajthoz. Előzetes beszélgetéseink alapján valószínűleg „fair play” miatt. Többször mondta, hogy szeretne a srácokkal együtt bringázni, részt venni az eseményen, de nem tartotta korrektnek, hogy idén licensz nélkül versenyezzen Openben. Máté az elmúlt években a válogatottban is szerepelt, sőt 2015-ben az abszolút győzelemről is csak egész kevéssel maradt le. Ígérete szerint 2018-ban újra lesz licensze és visszatér az élmezőnybe!
Visszatérve Ádámra, elfogyott a „megnyugtató” előnye a döntőben, olyannyira, hogy a részidőnél csak negyedik volt! A pálya felénél Balázs Bence Zsombor, Krizsák János és Vidéki Dániel volt az első három. A célban már csak az időmérő két legjobbjára vártunk, miközben az első négy mindössze öt tizeden belül volt egymáshoz képest, akik közül a hétvége és a pálya kedvéért egy Kellys Noid 90-es downhill biciklire váltó Krizsák János ült éppen az élen. BBZS be is jött eléjük és már csak a részidőnél negyedik Zacsik Ádám volt hátra. Vajon meg tudja-e ezúttal csinálni? Egyre kevesebb esély mutatkozott rá, ugyanis a részidőnél lévő hátránya soknak tűnt, de közel egy mp-vel jobbat jött alul, mint közvetlen riválisai, így bezsebelhette első aranyát és az ezzel járó rengeteg nyereményt!
Következett a Masters kategória, ahol hamar eldőlt, hogy nem lesz címvédés, mikor Deli Győző elszakította láncát a rajtja után. A szenzációs szezont teljesítő Lenthár Gábor alias Lenti mélyről érkezve viszont parádés hétvégét produkált! Szombaton a középső ugratón nagyot esett, amitől finoman szólva nem volt a teste a helyzet magaslatán. A döntőre viszont ezt félrerakta és közel egy mp-vel futott jobb időt, mint az enduro szakágban vitézkedő legnagyobb riválisa Nemes Dániel. Harmadik Cser Máté lett. A 30 pluszosok idén is lenyűgöző versenyzést mutattak be!
Az egyetlen kategória, ahol szinte előre borítékolható volt a bajnoki cím sorsa, az a Junior volt, a tavalyi Európa-bajnokság U17-es kategóriájának első helyezettjének, Muszula Balázs várható győzelmével. Ennek nyomatékosítására Balázs a döntő előtti mindkét mért futamon több, mint 10 másodperccel előzte meg a másodikat, ráadásul az abszolút legjobb négyben végezve. A döntőben viszont megtörtént az, amire senki se számított. Balázs egy meredek részen átesett a 2014-es saras körülmények között híressé vált kanyaron (szakavatottaknak: Benny Hill) és mire összeszedte a bringáját és visszajutott a pályára, már el is úszott a bajnoki cím. A részidőnél hét másodperces hátrányban volt, ami már nem volt visszahozható, főleg ilyen események után. Óriási dráma volt, de ekkor még nem lehet tudni, hogy lesz ennél még durvább is, erről majd kicsivel később. A közeli Ajkáról érkező Ferenczi Marcell tudta kihasználni legjobban a helyzetet és egy nem vártan jó körrel, éppen 2 perc alatt győzedelmeskedni tudott, a helyiek nagy-nagy örömére! Második Veres Gusztáv, harmadik Zügn Olviér, negyedik Cseh Martin, az ötödik helyen az érthetően búskomor arccal dobogó mellé álló Muszula Balázs végzett. Balázsnak nincs lehetősége sokáig lógatnia az orrát, hiszen az ő fő porondja az Európa Kupa és a negyedik fordulót épp a következő hétvégén rendezik. Az ifjú titán idén is kiválóan teljesít a kontinentális sorozatban, immáron nem U17, hanem Junior kategóriában!
A nőknél egészen ritka helyzet állt elő, kiegyenlített küzdelmekre lehetett számítani a három induló között. Ezt hellyel-közzel meg is kaptuk, bár a címvédő döntős esése miatt hamar kiszállt a végső csatából, melyet Seffer Judit nyert meg a mindössze 14 éves Bokros Csenge Anna előtt.
Elérkeztünk a hétvége fénypontjához, a leginkább várt küzdelmekhez, a tavaly mindent felülmúló küzdelmeket hozó kategóriához, az Elite Férfi mezőnyéhez. Előzetesen még a Kellys Factory Team is bejelentkezett, de pénteken kaptuk a hírt a csapatvezetőjüktől, hogy már útban Magyarország felé megállt az autójuk valószínűleg turbócső probléma miatt. Sajnos őket így nem láthattuk, de kijelenthető, hogy amiket tartogatott számunkra idén is az élmezőny csatározása, az teljes mértékben feledtette a hiányukat.
A tavalyi szenzációs négyes (Zámbó Dávid, Liszi Attila, Palotai Gábor, Keresztes Péter) újra a pályán és mindenki közülük várta a bajnoki cím elhódítását, idén talán leginkább Palotai Gábortól és Keresztes Pétertől. Ennek megfelelően a Pro Runt és az időmérőt is Gábor nyerte, de ez sokat nem jelentett, annyira kihegyezett volt a dolog, hogy többen hibáztak vagy spóroltak. A döntőre tehát szinte teljes homályban álltak rajthoz a versenyzők, már ami persze az erőviszonyokat illeti, ezért nem is koptatnám a billentyűket a korábbiakra.
A korábbi fourcross magyar bajnok Nagy Arnold is debütált downhill versenyen, reméljük rendszeresen láthatjuk majd a jövőben! Kántor Miklós a döntőben viszont már nem folytathatta a top10-ben a csatározásokat, mivel időmérőn nagyot esett, rápuffant egy fa eldobóra, ettől a combja úgy bedagadt, hogy egy rajtban már ki is zárták volna testhez álló ruha miatt. Keménységére legyen mondva, hogy a kvalifikáción még ezek után is begurult a célba, részidője a 7. helyet tudta.
Sorra érkeztek be a fináléban a versenyzők, egy kisebb ideig Décsi Zoltán vezetett, majd Hütter Attila, őt követte a hot seat közepén Hembach Olivér, majd váltotta Istvándi Ákos. A következő rajtoló a bajnokesélyes Keresztes Péter volt, aki nagyon jó kört kapott el. Elmondása szerint teljesen ki tudta zárni a külvilágot és totálisan arra a másfél kilométer hosszú, két szalag közötti területre tudott összpontosítani. Ennek megfelelően kiváló első szektort teljesített, a pálya alsó felében pedig a rakétákat is begyújtotta és a hétvége addigi legjobb idejével érkezett meg a célterület környékére.
Csodálatosan megvolt minden ott is, még a gyökeres balosban az általa és Muszula Balázs által a hétvége során begyakorolt (majd néhány ügyes versenyző által átvett) tuskó feletti nyom is és egy-két ugrással később jöhetett az utolsó kanyar! Őrült sebesség, teljes extázisban a közönség és a speaker Győri Kristóf is, az óra az 1:45-öt veri, mikor megkezdi az ominózus kanyart. De itt már minden eldőlt, azzal a tempóval ott és akkor befordulni nem lehetett. Elúszott az eleje, majd a hátulja és ezzel a bajnoki reményei is. 10 méterrel a cél előtt. Évek óta ott van a közelében, minden esélye, tudása, mentalitása, felkészülése megvan rá, hogy bajnok lehessen, de kibabrálnak vele a dolgok. Még így is az aktuális második helyre rúgta be a bringát a célba, de neki már érthetően semmi nem számít, csak az a trikolór mez! Jövőre újra megpróbálhatja és tudjuk azt, hogy bármelyik évben az övé lehet, csak álljon össze a teljes kép. A teljes.
[youtube height=”360″ width=”640″]https://www.youtube.com/watch?v=N68MtnfWCqk[/youtube]
Ekkorra, a már-már irreális dráma után sem állt meg az élet, nem sokkal később Vikker Marcell vette át a vezetést és hamarosan következett a szenzációs négyes csatája, de már Keró nélkül. A címvédő Zámbó Dávid annak rendje és módja szerint át is vette a vezetést és bizakodhatott, mert Attilának a részidőnél már több, mint két másodperces hátránya volt. Lehetett tudni, hogy valami nem gömbölyű, ott valaminek lennie kellett, mert az egy dolog, hogy Attila majdnem egy év után versenyzik először, de olyan tempója volt a hétvége során, amivel simán bajnoknak lehet lenni. Ki is derült később, hogy a Balázs esése feletti balosban ő is megfeküdt és onnan próbálta meg a lehetetlent. Nyomta is neki, ahogy tudta, de ekkora hibával, itt, ilyen mezőnyben nem lehet nyerni. Brutális alsó szektort jött, a hétvége legjobbját, de másodpercen belülre így se tudott kerülni Dávidhoz képest.
Már csak egy embert, a hétvége addigi összes futamát az élen teljesítő Palotai Gábort várta a minden eddiginél népesebb, elszántabb és hangosabb közönség, valamint persze Kristóf a mikrofon mögött, aki már egy ideje torkaszakadtából üvöltve követte az eseményeket, ami akkor teljesen helyénvaló is volt. A split-nél egy kevéssel előrébb volt Gabika, a vége nagyon szorosnak ígérkezett. Beért a célba, felvillant az óra, éééés bő 4 tized előnnyel ő lett 2017 DOWNHILL MAGYAR BAJNOKA! Hatalmas az öröm, Gábor sokat tett ezért a bajnoki címért! Nem is túl idegen neki, hiszen 2012-ben már Juniorban meg tudta szerezni, majd öt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ezt a felnőttek között is megtegye. Tény, hogy egyik szektorban sem ő volt az első (felül Keresztes Péter, alul Liszi Attila), de a célvonalnál az ő futama tartott a legrövidebb ideig és ez az, ami számít!
Az óriási drámák, bánat, öröm, csalódottság és sikerélmények után egy szintén nagyon jó hangulatú eredményhirdetésen üdvözölhettük a helyezetteket, ahol a nyereményeket Eplény polgármestere, egyben az esemény fővédnöke, Fiskál János adta át, a bajnoki relikviákat pedig a Magyar Kerékpáros Szövetség elnöke, Dr. Princzinger Péter nyújtotta át 2017 legjobbjainak.
A célba érkezők között több, mint 10 nyeremény kisorsolásával zárult a rendezvény, köztük néhány igazán értékes darabbal is, egész biztosan nagy örömöt szerezve a nyerteseknek.
A kérdés már fel sem merül, hogy lehet-e ezt überelni a későbbiekben. Az élet megmutatta, hogy más-más módon tudja szórakoztatni, lekötni és kihívások elé állítani ezt a rettenetesen jó közeget, akiket downhilleseknek hívunk. Nagyon várjuk 2018-at és még talán annál is jobban reménykedünk benne, hogy hamarosan egy hasonló színvonalú Magyar Kupasorozat is létrejön, dolgozunk rajta, pár éven belül össze kell jönnie!
Eredménylisták ITT.
A versenyről további információk, képek, videók, élménybeszámolók az esemény facebook lapján.
Fotók: Huszár Márk, Vanik Zoltán, Szász Norbert