Idén a norvégiai Hafjellben rendezték a downhillesek világbajnokságát, melynek döntői egészen drámaira sikeredtek. Több ok is oda vezetett, hogy ennyire izgalmas és megjósolhatatlan futamokat láthattunk, azonban úgy látszik Gee Atherton az, aki a legjobban tud az ilyen helyzetekhez alkalmazkodni és a 2008-as hasonló körülmények után, idén is az ő nyakába akasztották a szivárványpántos aranyérmet.
A nemzeti válogatottak – a magyarokat is beleértve – már hétfőn megérkeztek az 1994-es téli olimpia helyszínére. Pár napig csak kerülgetni lehetett a forró kását, ugyanis bringával a pályára menni csak csütörtöktől lehetett. Addig egy kis adminisztráció, megnyitó, gyalogos pályajárás és hasonló programok töltötték ki a résztvevők napjait.
Gee Atherton egyik szektorban sem és egyik részidőnél sem volt a leggyorsabb, csakis egyedül a célvonalnál, ahol igazán számít!
Hamar kiderült, hogy nem lesz egy egyszerű menet (már az előző évek világkupa futamai alapján sem), több komoly sziklakert található a pályán, meredek technikásak és gyors veretősek is. Ezeken kívül döntött kanyarok, szép nagy ugratók és egy 80 km/h feletti sípályás rész teszi teljessé, így minden található benne, ami egy jó downhill versenyhez kellhet. Mindez 2,2 km hosszú, a tartalmassága miatt pedig rendkívül fárasztó a célig versenytempóban haladni. Az egész heti szárazságtól nagyon gyors lett a pálya és néhány kanyar igazán csúszóssá vált a kialakult por miatt. Ez az egyik oka annak, hogy ennyire drámai döntőket láthattunk.
A másik az, hogy hosszú idő után először 2014-re úgy alakították a naptárat, hogy ez az utolsó világverseny az évben. Korábban a világkupa sorozat végső állomása a VB után volt. Így idén már nem kell semmire se spórolni, itt ez az egy futam számít, aki a legjobb, az 2014 Downhill Világbajnoka!
Az elmúlt két évben már rendeztek Hafjellben világkupa futamot és mind a kettőt a kanadai Steve Smith nyerte meg, ráadásul tavaly az összetett címet is elhódította. Így toronymagas esélyesként indult neki a 2014-es évadnak, de a sportban bármi megtörténhet és az meg is történik. Egy bokasérülés megálljt parancsolt neki és nem sokkal felépülése után újra rásérült, így ki kellett hagynia az idei világbajnokságot. Ettől aztán még több esélyese lett a szivárványcsíkos meznek, úgyhogy ez lehet a harmadik indoka annak, hogy ilyen változatos és kiszámíthatatlan küzdelem alakult ki.
Liszi Attila lett a 2014-es világbajnokságon is a legjobb magyar
Magyarokat is szép számban láthattunk a rajtlistán, 3-3 fővel képviseltette magát hazánk a Junior és az Elite Férfi kategóriában. A fiatalok versenyére vasárnap délelőtt került sor és mivel mindhármuknak első világversenye volt, így igazából komoly elvárások nélkül állt rajthoz Nagy Márton, Tóth Erik és Király Ármin. Ennek megfelelően nem ez lesz a jövőbe mutató szereplésünk a világbajnokságok történelmében, de talán már erre sem kell sokat várni, ugyanis az elkövetkező években egész sok ígéretes tehetség fog sorra fellépni a juniorok 17-18 éves mezőnyébe.
A fiatalok világbajnoka idén nagy előnnyel a francia Loris Vergier lett. Az ideje a felnőttek között a 15. helyet jelentette volna és nem véletlenül becézik Mr. Junior-nak. Világversenyeken két évet töltenek a fiatalok Junior kategóriában, Loris ezt szinte teljesen tökéletesen kihasználta. Mindkét évben világkupa összetett győztes lett, 2013-ban VB ezüstöt, idén pedig VB aranyat nyert!
A junior lányoknál mindössze öt nevező volt, akik közül már csak hárman álltak rajthoz a döntőben. Az ausztrál Tegan Molloy nyert, miközben nagyon sajnáltuk, hogy a friss magyar bajnokot, Megyaszai Lillát nem engedte el edzője a világbajnokságra, ugyanis egy szép dobogós helyezésre mindenképp képes lett volna kategóriájában, de tapasztalatszerzésre is nagyon fontosnak tartottuk volna… ők tudják…
A felnőtt nőknél a tavalyi világbajnok Rachel Atherton volt a legnagyobb esélyes és ezt időmérős elsősége még meg is pecsételte. A döntő futamában is minden részidőnél az első volt, azonban a célban már borult a papírforma, ugyanis Manon Carpenter kevesebb, mint egy tizedmásodperccel, de gyorsabb volt Rachel-nél. Tahnee Seagrave harmadik helyével teljes brit dobogó alakult ki.
Palotai Gábor
Következett a fő kategória, a mindig legnagyobb izgalmakat hozó Elite Férfiak mezőnye. Köztük is három magyarnak szurkolhattunk, akik közül Palotai Gábor rajtolt elsőként. Mivel előtte két induló nem állt rajthoz, így Gábor futamát szinte ugyanolyan hosszan láthattuk a célban lévő kivetítőn (vagy az élő közvetítésben), mint a legjobbakét. Egy stabil kört teljesített, mellyel a 80. helyen végzett az idei GravityHall Downhill Országos Bajnokság bronzérmese. Az OB ezüstérmes Keresztes Péter a harmadik ugratón óriásit esett, de csodával határos módon komolyabb sérülés nélkül megúszta az esetet. A bringája már nem, a kormányszár kettétört rajta, de még ilyen mozgó-lengő kormánnyal is begurult a célba! Petinek idén nagyon szép éve van, de minden nem jöhet ki tökéletesen, így most ez lett a kivétel, ennyi mindig benne is van. Az esés okát még pontosan nem tudjuk, valószínűleg kopott az eldobó a döntők alatt és miközben le akarta szorítani, megdobta a bringa hátulját az eldobó vége. Liszi Attila is mondta futama után, hogy ezen a harmadik ugratón ő is kicsit bajban volt, még hátsó féket is húzott a levegőben. Tehát a 2014-es világbajnokság utolsó magyar rajtolója a négyszeres magyar bajnok Liszi Attila volt, aki világszintű és kontinentális versenyeken is az eddigi legjobb magyar eredményeket tartja. Világbajnokságon ez eddig a 40. helyet jelenti, de erre ezúttal nem volt sok esély. Attila július közepéig bokasérüléssel bajlódott, melyet még az év első versenyén, az első Szlovák Kupán és annak pénteki edzésnapján szedett össze. Ettől sajnos fél szezon teljesen ki is maradt neki, de még így is a világranglistás helyének megfelelően tudott teljesíteni. A jelenlévők között ő volt a 65. a listán és végül a 68. helyezést szerezte meg. Érdemes még megjegyezni, hogy a szlovák válogatottból senki, a csehektől pedig csak egyetlen versenyző tudta megelőzni.
A pálya és a helyzet tizedelte a legnagyobbakat, sorra estek-keltek, defekteltek a világbajnokok és az elmúlt évek legjobbjai. A tavalyi VB arany- és ezüstérmese is kiesett a küzdelemből, Mick Hannah felül esett, a címvédő Greg Minnaar pedig a pálya közepénél, majd alul még egy defektet is kapott. Minnaar elmúlt két éves világbajnoki győzelmei előtt 2011-ben Danny Hart nyert, de idén ő sem szólhatott bele, a pálya alsó részén csúszott el. Előtte 2010-ben Sam Hill-re húzták a szivárványcsíkos mezt, és úgy nézett ki, hogy idén újra lesz esélye. Az utolsó sziklakertig… Előtte végig első volt a részidőknél, de az utolsó sziklakertben, annak is már a második felében, átesett a kormányon és háttal-fejjel-vállal bezúgott a kövek közé. Baja szerencsére nem lett, de a célban leborulva állt sokáig. Akárcsak 2008-ban, mikor hatalmas előnnyel vezetett, majd az utolsó előtti kanyarban feküdt le és lett még így is harmadik. Akkor Gee Atherton nyert. Idén Hill 26. lett, de az utolsó részidőnél övé lett az abszolút legjobb idő.
Sam Hill a pálya leggyorsabb pontján, a legjobbak 80 km/h felett mentek ezen a szakaszon.
A rontásoknak még koránt sem volt vége, de érdemes kitérni Neko Mullaly-ra. A mindössze 21 éves Trek-es amerikai a rajtállványon tekerés közben elszakította a láncát, amit így az első ugratón el is hagyott. Azonban nem adta fel, sőt talán még jobban is nyomta neki és egészen hihetetlen módon bejött az aktuális első helyre egy lánc nélküli futammal. Az egy dolog, hogy nem volt sok tekerős rész idén, de attól még azon a néhányon sokat számít a hajtás, illetve a többi szakaszon is egy-egy fél fordítás. Minden tisztelet kijár neki, és az se fájhat, hogy végül a dobogóról lecsúszott, negyedik lett a VB-n lánc nélkül, ráadásul úgy, hogy ez eddigi legjobb eredménye.
Neko Mulally már a rajtállványról letekerve elszakította a láncát, de egy fantasztikus körrel negyedik lett!
Az utolsó rajtoló az idei világkupa összetett győztes Josh Bryceland volt, miközben a korábban említett 2008-as világbajnok Gee Atherton az első, Troy Brosnan a második helyen állt. Ratboy szinte hibamentes, felfoghatatlanul gyors futamon volt, folyamatosan zöldek voltak a részidők. Az utolsóhoz már közel másfél másodperces előnnyel érkezett, sőt a Sam Hillt magába ragadó sziklakerten is hatalmas tempóval jött át. Már csak két ugrató és egy sikán, majd ott a cél, hogy egy tökéletes teljes éve legyen (nemzeti bajnok, világkupa összetett első és világbajnok). Azonban a fa rámpás ugratóra már mindennél több volt a tempó, itt a cross-country pályát ugrották át a srácok egy nagyon magas fából készült asztalos ugratóval. Rat túlszállta síkra, a bal lábfeje már kifordulva a földnek csapódott, amitől az szilánkosra tört. Egyből jött egy második ugrató, ezt már egy lábbal a pedálon ugrotta meg és placcsant rá a tetejére, majd lógó lábbal gurult a célig. Az óra azonban nem kegyelmez, az eddigi zöldek először és véglegesen pirosra fordultak, négy tized hátránnyal a második helyre ért be. Az eddig üvöltöző, kereplő, dudáló, szurkoló tömeg a célba érkezés sokkjától néhány pillanatra teljesen csöndbe lett, ha tudtunk volna arra figyelni, biztosan hallottuk volna a napsütéses norvég délutánban csiripelő madarakat.
Josh Bryceland döntő köre fejkamerával:
[youtube height=”350″ width=”520″]https://www.youtube.com/watch?v=XBDpu4-pQhM[/youtube]
Ahogy Bryceland kezdett megállni a célterületen, azonnal szólt csapattársainak és menedzserének, hogy baj van, nem tud ráállni, eltört a lábfeje. Steve Peat és Greg Minnaar a nyakába vette és odavitték a hot seathez, hogy lefektessék és felpolcolják a lábát. Hosszú percekig mindenki rájuk és az orvosokra figyelt, szinte senkit sem izgatott ki is lett a világbajnok. Szegény Gee Atherton mosolyogni is alig mert, pedig 6 év után ő lett újra a világ legjobb downhillese! Lassan elült az aggódás és a Josh nélküli foghíjas dobogóval már a győztes Gee Athertont és a harmadik helyezett Troy Brosnant tapsoltuk. Eközben a már utánfutóban fekvő Josh Bryceland dobogós helyét az eddigieknél is nagyobb hangerővel ünnepelte a közönség, azzal a sajnálattal és csalódottsággal fűszerezve, hogy ezzel a futamával nem ő nyerte meg az idei világbajnokságot. Reméljük mihamarabb felépül az idén az élre robbanó hosszú hajú brit, a jó hír az, hogy relatív gyors felépülést jósolnak neki, ráadásul szezon végén talán a legkevesebb esik ki.
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az utolsó részidőnél Sam Hill egy tizeddel még Brycelandnél is jobb volt, de úgy tűnik az ilyen helyzetekből Gee Atherton kerül ki a legjobban, 2008-ban is és idén is rá került a szivárványcsíkos mez, melyet egészen a jövő évi világbajnokságig hordhat és hordania is kell.
2015-ben Andorrában rendezik a VB-t, ahol már többen is nyertek világkupa futamot, köztük Gee Atherton is. Azonban a csillagok jelen állása szerint a címvédésre nem túl sok az esély, de amint láttuk és tudjuk, a sportban bármi megtörténhet…
A világbajnokság korábbi napjairól beszámolók videókkal:
– Edzések és időmérő futamok
– Pályabejárás (szerda)
További képek és hírek a LiMiT Racing Team facebook oldalán!
