Dósa Eszter (Vitalitás SE-Scott-Nutrixxion) alapos felmérésen vett részt a szezon előtt, amiből kiderült hogy érdemes változtatni a táplálkozási szokásokon, fejleszteni kell a tüdőkapacitást és a Watt-tartományokat is sikerült belőni az edzésekhez. A részletekről legfrissebb blogbejegyzésében mesél:
Habár az elmúlt és mostani hétvégének is a “ráhangoló” versenyzésről kellett volna szólnia, az igencsak téliesre (vissza-)fordult időjárásnak köszönhetően várni kell még a nyitányra. Ez azonban korántsem jelentette azt, hogy nem hajtottam meg magam, ugyanis nemrég terheléses vizsgálaton jártam…
Jelentem: életben maradtam – bár egy pillanatra voltak kétségeim…
Sajnos a bonyhádi és tihanyi aszfaltszaggatás elmaradt. Pedig most már milyen jó volna a versenykilométereket is gyűjtögetni, hisz idén május második hétvégéjén már Maraton EB… Arról nem is beszélve, hogy tavaly ilyenkor már az Andalúcia Bike Race etapversenyről is rég hazatértünk (Módos Gabival teljesítettük az ötnapos páros viadalt, s szereztünk egy halom olimpiai kvalifikációs pontot).
Szóval kezd rám jönni a “mehetnék”… Mostanáig azonban “csak” a Cardio Control rendelőjéig jutottam. Miért hozzájuk? Pár éve ismerem már a Pasaréten működő céget; kedvesek, korrektek, s igencsak alaposak. S megengedik, hogy a sok kütyüt lefotózzuk. 😉 Habár nem vagyok egy nagy műszaki érzékkel megáldott ember, Viktor a megmondhatója, mennyire rajongok a műszerekért…
Na, de visszakanyarodva a vizsgálatra: egy “dolgozattal” indult a NAGY VIZSGA, amit (hála az eseménytelen kórtörténetemnek) hamar megírtam. Nem tudom miért, de már ezen a ponton nagyon tudok izgulni, pedig csupán egy állapotfelmérésről van szó… Igen, a hiba bizonyára az én készülékemben van…
Majd következett a testösszetétel vizsgálat. Hja, na erre aztán nagyon kíváncsi leszek! Legalább kiderül, mennyire látom reálisan magam. Ez úgy zajlott, hogy kényelmesen le kellet feküdnöm, kaptam pár kis tappancsot, s pár percig nyugiban kellett maradnom. Ez talán még menni fog…
Utána a vérvétel volt soron: 2 szép kis kémcsőnyit adományoztam a profán cél érdekében. Majd kis szuri a középső jobb ujjbegyembe – a laktát-szintet az itt szerzett vérből állapítják majd meg a terheléses vizsgálat előtt és után. A szurikat, szerencsére, jól bírom, így most sem volt semmi gond. Közben kinn szakadt az eső, de az énekesmadarak azért nem adták meg magukat!
Az egész vizsgálat felvezető része a legmókásabb, a “bedrótozás” miatt. Ugyanis ún. terheléses EKG vizsgálat zajlik a tekerés közben, amiből egy laikus kb. annyit lát, hogy egy halom tappancs és színes vezeték indul ki a delikvensből, s jut el a számítógépbe, amely monitorján nem sok dolog maradhat így rejtve…
Amikor helyére került a sok vezeték, megkaptam az oxigénmaszkot is, amelynek segítségével többek között a felhasznált oxigénmennyiséget, illetve a tüdőm munkabírását tudtuk lekövetni. Egyébként nem volt kényelmetlen vagy zavaró sem a maszk, sem pedig az EKG-s tappancsok – viszont nagyon viccesen néz ki benne a páciens (ami persze a vizsgálat szempontjából nem túl lényeges…). Na, szóval, műszerek letesztelve, minden kis kütyü helyreigazítva, kezdődhet a bemelegítés!
A feladatom egyszerű volt – a “vég” kezdetéig: a megadott pedálfordulatot kellett tartanom folyamatos tekerés közben, miközben folyamatosan növekvő terhelés mellett. Tekerek, tekerek, tekerek, majd egyszer csak kezd elönteni a hőség. Oksa, akkor bizonyára most kezdtek ténylegesen is dolgozni az izmocskáim. Közben pedig vérnyomásmérés, több alkalommal is. Majd percek elteltével az újabb mérföldkő fizikai tünetei: keményednek a lábaim, kezdek savasodni.
Közben Kováts Doktor Úr és Viktor is nagyon biztat, már a 300 Watton is túl vagyunk, 320… 340… Eszti pedig már kezdi lassan elveszteni a kapcsolatot a külvilággal… Na még egy kicsit… meglesz az a 350 is… Ekkor már szédülés, hányinger, durva légszomj, minden, amit csak el lehet képzelni. Végül teljes K.O.
Gyors visszahuppanás a nyeregbe, na meg a figyelmeztetés, hogy tessek szépen pörgetni, nem leállni. S azon nyomban már következik is a vérvétel és a vérnyomásmérés. Közben pár kérdés megütötte a fülemet, az adást azonban még nem voltam képes fogni…
Az önként vállalt “tortúra” ezzel még nem ért véget, hiszen a levezetést követően jött az általam legkevésbé kedvelt rész: a légzés-teszt. 2 típusú feladatot kellet végeznem: először nagy belégzés + gyors kifújás, majd “zihálás” – természetesen mindkét típust többször ismételve.
Hát, hát… az első feladat eredménye most sem volt kielégítő… már ahhoz képest, amilyen mértékű volt a többi megfigyelt dolog. Persze fogalmazhatnék úgy is, kicsit optimistábban, hogy igen, a tüdőkapacitásom is egy olyan összetevője a teljesítményemnek, amin fejlesztve még jobb lehetek. S ez mellett hány ilyen kis “morzsácska” van még…
A részletes eredmények, amelyeket e-mailben kaptam meg, rá is mutattak további pár területre, ahol szépen tudnék még fejlődni. Az egyik nagy meglepetést (jobban mondva ledöbbenést) a testösszetétel-vizsgálat eredményei hozták a zsírtömeg tekintetében, illetve a megállapított napi energiaszükséglet mennyiségén is csak pillogtam.
Egy biztos, most már csak mosolyogni fogok az élelmiszerek csomagolásán olvasható nap 2000 kcal-ás INBÉ mennyiségen, amely, definíció szerint “egy átlagos fizikai aktivitású, átlagos testtömegű, egészséges (nem várandós, nem szoptató) felnőtt nő igényei alapján állapították meg”…
Annak viszont nagyon megörültem, amikor javaslatot olvashattam arról, hogy kb. milyen mennyiségű és arányú zsír-, fehérje- és szénhidrátot fogyasszak. Nálam sajnos, úgy érzem, nem igazán működik a megérzés szerinti kajálás, így ez a “mankó” segítségül szolgálhat.
Ezek mellett, természetesen megállapításra kerültek a pulzuszónák is, s minden, az edzéselméletben gyakran használatos paraméter, de azok talán itt, most annyira nem érdekesek – és egyébként is újfent “kisregény” kerekedett az élményekből…
Egy szó mint száz, nagyon hasznosnak tartottam-tartom ezt a vizsgálatot, mert felhívta a figyelmemet több, általam bagatellnek tűnő apróságra, amelyeket szem előtt tartva tovább dolgozhatunk az edzésmunka “finomra hangolásában”.
Mint említettem, az idei szezonkezdésem még picit várat magára, egészen április 14-ig, amikor is az XCO Magyar Kupa “hazai” nyitányán, a Vitalitás SE által rendezett eBIKE.hu Kupán állok rajthoz. Addig persze sok télűző táncot kell járni, hogy a hó helyett a virágba borult szlovákgyarmati pályán versenghessünk! 🙂
