Dósa Eszter dobogóra állhatott a hétvégi újvidéki C2-es mountain bike futamon, ami az első komoly XCO-verseny volt a Vitalitás SE-Scott-Nutrixxion versenyzőhölgyének naptárában . Eszter legfrissebb blogbejegyzésében az első olimpiai válogatóversenyről ír:
Remekül szerepeltünk az újvidéki C2-es besorolású XCO-versenyen: mind férfi, mind női vonalon egy-egy első, harmadik és negyedik helyezést sikerült elhoznia a válogatottnak, amivel, ha jól számolom, újabb 57-57 pontot szereztünk a májusig tartó olimpiai pontgyűjtő-hadjáratban!
Dósa Eszter blogja: Novi Sad C2
A szombati utazásunk sajnos elég hosszúra nyúlt, a reggel 7 órás indulás ellenére csak délután 2-re értünk le. Ezt az időt azonban hasznosan: alvással töltöttem jóformán. Szükség is volt rá a korán kelés miatt. Novi Sadba érkezvén egyenesen a pályát vettük célba. 3 kört is teljesítettem a 220m szintemelkedést tartalmazó pályán, ami ugyan a verseny előtt nem feltétlen bölcs dolog, de mindenképp jól akartam menni a lejtőkön. Egy olyan bringával, mint a Spark RC, nem is lehet másképp.
A pálya inkább maratonos jellegű volt, hosszú kaptatókkal, amelyeket egy-egy meredek lejtő tett izgalmassá. Meredek lejtő alatt azt kell érteni, hogy teljes fékezéssel is gyorsul a gép alattad, szóval nem árt a hidegvér és a jó egyensúlyérzék. Talaja közepesen laza volt, a helyi nemzeti park fenyveserdejében került kialakításra. Ennek ellenére nem volt túl gyökeres vagy köves, már-már ideális volt számomra.
Olyannyira igaz ez, hogy a szombati pályajáráskor azon morfondíroztam, milyen jót tenne egy kis eső a pályának… túlságosan száraz és poros volt a lejtőzős szekció; egyszerűen nem bírtam irányba tenni a bringát a végére, s folyton kicsúsztam. Éjjel pedig esett. Imáim meghallgatásra találtak. Halleluja!
Az éjszakai esőt erőteljes lehűlés is kísérte. Az előző napi 20C fok körüli hőmérséklet “picit” alább zuhant másnap délre: 5 fokot mutatott az autó hőmérője. Brrr! Mintha cyclocross versenyre készülnénk… Szóval szükség volt a melegítőkrémre, csakúgy, mint az alapos bemelegítésre. Az előző napot ugyan éreztem lábaimban, de nem hagytam, hogy bármi is megzavarja a jó hangulatomat! Igyekeztem mindenből erőt meríteni: a nyíló virágok illatától kezdve a magyar és szerb nyelvű biztató szavakig.
Dósa Eszter blogja: Novi Sad C2
A rajt picit fura volt számomra: a lányoknál elmaradt a beszólítás, illetve egyszerre rajtoltunk az elit és junior fiúkkal, nem került sor a már megszokott 1 perces ráindításra. Közben a szerb kollegina, Jovana szépen előrébb araszolt az elit fiúk között, én pedig igyekeztem a mögötte pillanatnyilag megüresedő helyre gyorsan beslisszolni. Sok hely nem lévén a fiúk közt, az egyetlen esélyem a gyors rajt lehetett.
Ami sajnos nem sikerült, ugyanis kaptam egy lökést balról, aminek következtében lecsúszott a lábam a pedálról, s lendületet vesztettem. Szerencsére nem lett az esetből bukás, “csak” sokan megelőztek. Ennek folyománya pedig az lett, hogy a relatíve hamar beszűkülő nyomon duatlonosra voltunk kénytelenek venni a formát: nyúlcipő fel, s futás!
A bringára gyorsan visszapattanva, a rövid, enyhén emelkedő szakaszon egy tempósabb vonatozás következett, majd ismét futás – ezúttal le a hosszú, meredek lejtőn. Annyira feltorlódott a sok fiú, hogy ez volt a leggyorsabb megoldás. Itt még előznöm is sikerült. Ekkor Jovanát már nem láttam. De nincs még semmi veszve, a sok emelkedő még javamra billentheti a mérleget. A pozíciómat nem tudtam, de bizakodásra adott okot, hogy egész hamar utolértem a török kolleginát, Semrát is. Amint elhaladtam mellette, éreztem, hogy nem akar majd olyan könnyen elengedni, ő is rátett még egy lapáttal, s növelte a tempóját, de hát bennem sem volt szolid a versenyszellem, a “vérszagra” teljesen felpörögtem.
Dósa Eszter blogja: Novi Sad C2
Így először csak 15-20 m-re, majd látótávolságon kívülre is kerültem tőle. 4 kör volt a teljesítendő körszámunk, a fiúknak pedig 5, így eléggé esélyes volt, hogy kapunk majd egy “hátbatámadást”. Szerencsére jó helyen került erre sor, így tervezni tudtam, hogyan fogom a srácokat elengedni. Nagy örömömre a fiú válogatottunk érkezett elöl: először Andris a 3. köröm végén, majd őt követve az északi kollégánk, Michal Lami vezette csoport Szilárddal és Zsoltival. De jó is lenne, ha elhoznák a teljes dobogót!
Habár hideg volt, s jól hidratáltan álltam a rajthoz, illetve a pálya is gyors volt, ezért sem érezhettem túl nagy szomjúságot. kb. 1,5 kulacs XX-Force izó és egy XX-gél emelte meg az adrenalin-szintem. Utána persze kellett a folyadék, az “agydurrantó” kombináció hidegrázós utóhatását elkerülendő. Amellett, hogy jól éreztem magam a hegymeneteken tőle, a lejtőzések során sokat segített a koncentrálásban is.
Dósa Eszter blogja: Novi Sad C2
A célban kedves helyi magyar szurkoló bácsival rázhattunk kezet. Kimondhatatlanul nagy öröm volt hallani a lelkes, anyanyelvű biztatást. A célba érést követően gyors ruhacsere, majd levezetés, eredményhirdetés, tésztázás. És persze az öröm, hogy dobogóra állhattam! Ezt már csak a szervezők figyelmessége tetézte, ugyanis minden lánynak egy szár nárcisszal és virágázó ágacskával kedveskedtek.
A válogatott végeredménye: a lányoknál Barbi első, én harmadik, Gabi negyedik, míg a fiúknál, Andris, Szilárd, Zsolti a mieinkkel megegyező pozíciókban.
Azonban nem mi voltunk az egyetlen hazai indulók. Szalontay Bence például, megszerezte élete első C2-es győzelmét a juniorok között! Az elit mezőnyben pedig Csielka Márk 7. és Bogár Gabi 11. helyen érkezett – legalábbis ezzel információval rendelkezünk (az időmérés ill. a helyezések tisztázása kicsit kuszára sikeredett az ő esetükben, sajnos).
Dósa Eszter blogja: Novi Sad C2
S hogy muzsikált az új csodagépem az első hivatalos bevetésén? Azt el sem lehet mondani! Egy azonban biztos: már most bátrabbnak érzem vele magam, nagyon stabil lefelé. Habár, hozzá kell tegyem, még nem szoktunk igazán össze. Lehet ám szeretni – s nem csak a szépségéért!
Jövő héten, Kolozsvárra utazunk, egy C1-es nagyszombati versenyre. S hogy a Gergő barátomtól kölcsönzött nyelvi humorral éljek: Fel-támadunk! 🙂
A fotókért köszönet Szalontay Andrásnak!
