Népes magyar hegyikerékpáros kontingens – kéttucatnyi felnőtt és utánpótlás korú mountain bike versenyző – edzőtáborozik a napokban Portugáliában. A bringások az Újév napját is Quarteirában, a tengerparti üdülővárosban köszöntötték, a táborról Dosa Eszter mesél legfrissebb blogjában:
Mielőtt belekezdenék az újabb “mesébe”, ezúton is szeretnék egészségben gazdag, boldog 2014-es esztendőt kívánni Mindannyiótoknak!
Az újabb esztendő napja Portugáliában virradt ránk, ahol a Szövetség jóvoltából az XCO utánpótlás, junior és felnőtt válogatott közös edzőtáborozással készülhet a szezonra!
A legutóbb ott hagytam abba, hogy Králiky-ban téli triatlonozunk egyet Viktorral, azonban hosszas dilemmázás után úgy döntöttem, fájó szívvel, de kihagyom. A kecskeméti verseny után nagyon rezgett a léc, hogy lebetegedjek, s nem akartam kockáztatni. Mire döntésre jutottam, persze kiderült, hogy elhalasztják, szóval még van remény! 
Az elhatározás helyesnek bizonyult, majd december 28-án hajnalban a banda első fele – köztük jómagam – útnak indult. Az út rendben ment – a felét át is aludtam -, a bringák épségben megérkeztek, s kora délután el is tudtuk foglalni szálláshelyünket Quarteira városában. Az óceánparttól csupán néhány lépésre.
Ez életem második “igazi” edzőtábora, úgyhogy szinte minden nap tanulok valami újat. Például a pontosságot, vagy a lánctalpazást, de említhetném akár a tányérra kerülő étel megválasztását is, vagy a bringás ügyességi gyakorlatokat.
Szerencsére az égiek kegyesek hozzánk, s csak a mai nap volt kis esőnk, egyébként szeles, de kellemesen meleg, kb. 15C fok körüli időben gyűjthetjük a km-eket. Aminek persze természetes folyománya, hogy megjelentek az első csíkjaim is:
A napjaink egyébként – micsoda meglepetés! – edzéssel telnek, igazából úgy érzem, hogy a bringázás (plusz futás és nyújtás) mellett az evésre és az alvásra jut idő. Na jó, azért egy kis olvasásra is szakítok egy keveset… Ami az óceánban való megmártózást illeti, én csak combig merészkedtem, de akadtak merészebb vállalkozók is! A hullámok hatalmasak, a hangjuk este pedig kifejezetten ijesztő!
Gondolom, azzal sem árulok el nagy titkot, hogy nagyszerűen érzem magam; a napfény és a kellemes idő kicseréli az embert! A társaságról nem beszélve! Poór Brigivel már tavaly is együtt mentünk, így tudtam, hogy jó edzőpartnerem lesz, ki nem átall fenéken billenteni, ha a szükség úgy hozza. 
Szobatársul Buzsáki Virággal nyertük meg egymást magunknak, akivel igencsak egy húron pendülünk! Igaz, kétszer annyi idős vagyok, mint ő (huh, ez elég ijesztően hangzik!), mégis azt kell mondjam, rég nem mókáztam ennyit – még a fárasztó edzések után is!
A vidék csodálatos, a partról elindulva sok sík szakaszban nem lesz része az embernek, dimbes-dombos utakon tekerünk. Az útminőség? Ugyan nem tüköraszfalt, de komoly panaszra nem lehet okunk. Mondanom sem kell, citrus ligetek mindenfelé, s a házaknál ugyanúgy mérik a portékát a helybéliek, mint nálunk otthon.
Ami nagy meglepetést okozott, az a helyi építkezési szokás, ugyanis a szokványos vakolás mellett rengeteg háznál láttunk csempeborítást a falakon. Hogy csak dizájn okán-e, vagy van valami egyéb funkciója, nem tudom, mindenesetre nagyon különleges.
S ha már a meglepetéseknél tartunk, a közlekedési morál példaértékű! Nem csak autós-bringás viszonylatban, hanem pl. a gyalogosokkal szemben is! A körforgalomban nem vágnak be eléd, sőt, ha a boly hosszú, figyelnek rád. Olyat pedig, hogy egy autós nem áll meg a zebra előtt, ha gyalogos szeretne áthaladni rajta, egyszerűen nem is láttunk, pedig jó pár napja itt vagyunk… Mintha egy picit jobban tisztelnék egymást az emberek. De tudom, messzemenő következtetéseket nem kell levonni, de azért ilyet még sehol nem tapasztaltam!
Most viszont itt kell megállnom, mert nagyon kell a pihenés, bár bőven tudnék még mesélni. De pár nap múlva folytatás következik!
.
