Dina Marci (PCCC-Kross) junior XCO-versenyzőként utazott a szokatlanul nagy létszámmal (24 fő) zajló mountain bike válogatott edzőtáborba, Portugáliába. A Quarteira környékén szerzett élményekről mesél blogbejegyzésében:
A Kross-különítmény: Marci, Dósa Eszter és Blazsó Marci
Az utazás zökkenőmentesen zajlott, mondjuk az indulás elég korai volt: 3:15 perckor találkoztunk a reptéren, a gép kicsivel 5 óra után indult. Kb. 12 óra körül érkeztünk a szállásra. ami várt minket: 18 fok, csodálatos tengerpart, fullos szálloda és napsütés. Kívánni sem tudnék többet. Pont alkalmas az edzéshez. Gyors bicóösszerakás, majd egy átmozgató edzéssel fel is térképeztük a terepet. Sok kisforgalmú út és folyamatosan dombos vidék, síkot szinte csak a tengerparton lehet menni.
Amikor több a magyar mountain bike versenyző külföldön, mint itthon
Ahogy teltek a napok egyre több kilométert gyűjtöttünk napsütésben, majd megérkezett a csapat másik része és velük együtt az esőfelhők is. Szerencsére eddig csak egy nap sikerült eláznunk, de aznap kétszer is. A reggeleket amerikai fociedzéssel kezdjük a tengerparton (speciális szabályok szerint), majd utána kaja. Ha már kaja, akkor meg is jegyzem, hogy semmi panasz nem lehet rá, svédasztalos reggeli, vacsi. Van minden, ami kell. A csapat összetartását, az esti filmnézések is erősítik, a hangulat szerintem 5*.
Napsütésben kezdődött
Már a konditermet is megjártuk egyszer, nem olcsó, de cserébe jó. Az egyik bringaboltot is sikerült letesztelni, ugyanis ma sikerült a eltörnöm a felnimet. Ismét velem volt az őrangyalom, mert emelkedőn, intervall edzés közben sikerült előadnom. Valószínűleg ha lefelé 70-80-nál satuzik be a hátsókerék, akkor nem sok marad belőlem. Találkoztunk egy helyi bicós sráccal, aki mutatott nekünk egy boltot. Hála az égnek max 1 km-re onnan ahol eltört, szóval azt a távolságot felnin, szétakasztott fékkel is tudtam abszolválni. A bácsi nagyon rendes volt, adott egy másik kereket, átdobta a sort, majd mondta, hogy hétfőn utolsó edzés után menjek vissza a kerekemért, addig használjam azt amit adott. Mindezt úgy, hogy hivatalosan már zárva volt, és egy fillért sem kért érte.
Szóval az emberek elég segítőkészek. Az autósok nagy része nem dudál, megvárja, amíg olyan helyre ér, ahol nem zavar minket az előzéssel és ott kerül ki. Ebben azért nyilván nagy szerepet játszik, hogy az országúton világbajnokságot nyerő Rui Costát megválasztották az év sportolójának. Szerintem ez azért egy ilyen erős foci múlttal rendelkező országban nagy szó. A óceán sem hideg, majdnem minden nap fürödtünk is benne. Mondjuk néha elég durvák a nagy hullámok. Volt, hogy kivitt az egyik a partra.
Közeli pump-track
Szilveszter éjszaka azért meglátogattuk az utcabált. A tűzijáték is elég jó volt, de mondjuk bulikban nem gazdag a hely ebben az időszakban. Egy szabadtéri koncerten kívül semmit nem találtunk, pedig nem keveset kérdezősködtünk. Sajnos egyszer minden jónak vége szakad. Mi, akik előbb jöttünk kedd hajnalban hazarepülünk a cyclocross ob miatt. A csapat másik fele csak 11-én. Nagyon örülök nekik, hogy most már nekünk, magyaroknak is van válogatott edzőtábor és, hogy én is tagja lehetek ennek a társaságnak. Még jobban örülnék, ha a külföldi rangos versenyekre is ilyen simán el tudnánk jutni.
.
