Az idő múlását sok mindenen lemérhetjük, néha csak csodálkozunk, hogy igen már megint Karácsony, már megint szülinap, a fene egye meg… És igen megint CM! Immár a 10-ik hivatalos nagy CM. …azaz csak lenne, de a 2006 őszit le kell számítanunk, a CM-es pólón is csak egy kis tank jelzi, hogy a belpolitika hullámai sajnos elmosták szeretett bringás seregszemlénket…
A hivatalos bringás felvonulások hazai története 2004 őszén kezdődött, mikor az Autómentes Napra biciklisfutárok és barátaik nagyjából 2 hét alatt szervezték meg az ország addigi legnagyobb kerékpáros demonstrációját 4000 résztvevővel. A kiváltó ok a főpolgármester azon döntése volt, hogy az Autómentes Nap rendezvényeit az autóközlekedés zavartalanságára hivatkozva hétvégére tolta. Az autózás zavartalanságának biztosítása okán elhalasztott autómentes nap jogosan korbácsolta fel a kedélyeket.
Bár ekkor túl sok közvetlen eredménye nem volt a demonstrációnak, ám a rákövetkező tavasszal már 10 000-en ültek nyeregbe, aztán 20 000-en és ez a szám azóta is szinte rendíthetetlenül nőtt, és valahol 50 000 környékén tűnik kicsúcsosodni, de igazából ekkora számnál már majdnem mindegy mennyire nagyon sok. Most már talán figyelnek ránk. A lényeg nem is az, hogy hányan ünneplik közösen a csodálatos kétkerekűt egy-egy ilyen rendkívüli alkalommal, hanem az, hogy a hétköznapokon is egyre nagyobb számban ülnek nyeregbe az emberek.
És a növekedés egyelőre megállíthatatlannak látszik. A reggeli munkába tekerés egészen más érzéssel tölt el ma, mind akár csak négy éve. Már nem érzem magam egyedi csodabogárnak, hanem egy nagyobb kereszteződésben a túloldalon négy-öt, sőt nemritkán – mint e cikk írása napján is – 8-10 bringás néz velem farkasszemet. Ki zakóban, ki pulcsiban, ki munkásoverallban igyekszik dolgára, ki iskolatáskával a hátán. Még kicsit furcsa érzés, kicsit hihetetlen, de valami nagyon örömteli bizsergést vált ki bennem.
Elindult valami. Egy csendes szerény forradalom a hatékonyság álcája mögé bújt motorizáció mindent elszürkítő, mindent legázoló, megmérgező, önnönmagát is megfojtó szörnye ellen. És amikor már annyira sokan leszünk, hogy elfoglalunk egy sávot, onnantól azt hívhatjuk akár kerékpársávnak is. Ezt egyszer majd odafönt is észreveszik, és akkor már nincs visszaút… Ez az igazi Critical Mass! Magáról az amúgy szép időben hatalmas lelkesedéssel lezajlott felvonulásról pedig beszéljenek a képek maguk! Csak annyit jegyeznék meg, hogy feltűnően sok volt a csinosan öltözött bringás hölgy!
Szöveg és fotók: Gajdov Géza @ cyclechic.hu
További információk: www.criticalmass.hu
