Koppenhágából hazatekerni nem is annyira egyszerű, főleg ha az ember egy cargo bringával és egy folding bike-kal tervezi megtenni az utat, ráadásul februárban, ami Európa ezen részén kissé hűvös a hosszú bringázásokhoz és a sátorban alváshoz. Ezt most már a Cargo4Arló túra részvevői is tudják, de nem adták fel, bár a tervezetthez képest lassabban haladnak már majdnem elérték Szlovákiát, ahonnan szinte “már csak egy köpés” Magyarország. Nézzük, hogy telt nekik az elmúlt pár nap, legutóbb akkor számoltunk be a túráról amikor elérték Berlint.
Cargo 4 Arló – Túra Koppenhágából Budapestre egy cargo bringával jótékonysági céllal
Lélegzetvisszafojtva az éjszakában
Február 22 – By Andris
Lépésről lépésre közeledtünk Berlin felé. Az útjelző táblák gyakoribbá váltak, a dombok átadták helyüket a sík vidéknek, hosszú, egyenes kerékpárutakkal. És persze ellenszéllel… Sok időt töltöttem azzal, hogy Szoki szélárnyékában bújkáltam, pár centiméterrel a hátsó kereke mögött gurulva. Megálltunk egy gyors útszéli ebédre, megolajoztuk a láncomat és terveket szőttünk. Két lehetőségünk volt: ma még sokat haladunk, vagy vonattal Zittau felé vesszük az irányt és onnan az eredeti menetrendünk szerint folytatjuk.
Az előbbit választottuk. Ez azt jelentette, hogy kihagytuk az éjszakai szállást egy barátunknál Berlinben és újraterveztük az útvonalunkat a városon keresztül: Oranienburgból a Google Maps navigációval arra a helyre mentünk, ahol az eredeti nyomvonalunk elhagyja Berlint a déli oldalon.
Ez szórakoztatónak tűnt: a navi a külvároson keresztül vezetett minket, néhány dombon át, focipályák és autókereskedések mellett, és mindvégig azt éreztük, hogy haladunk. Elmúltak a mecklenburgi magányos falvak között töltött éjszakák, itt percről percre közeledtünk a célunkhoz.
De nem minden akadály nélkül. Berlinben a kerékpárút gyakran a járda része és nem az úté. Sokszor keskeny, a fák gyökerei miatt göröngyös, és apró, nyelvharapós macskakövekkel van kikövezve.Újra és újra fák, parkoló autók és kátyúk között kellett kanyarogni. Néha kerékpárútként jelölt földúton találtuk magunkat. Határozottan vacsoraidő volt, ezért leültünk egy török bárba és egy kis lakomát tartottunk, majd továbbmentünk a Parlament, a Brandenburger Tor, a fal maradványai mellett, majd fel a Kreuzbergre. Tizenegy óra körül érkeztünk meg a megjelölt úti célhoz.De tovább kellett mennünk, el kellett érnünk az aznapi 200 km-t, különben túl nagy lett volna a lemaradásunk. A kerékpárutak szélesek és autómentesek voltak, Szoki a túráiról szóló történetekkel szórakoztatott, a külvárosokból falvak lettek, közöttük erdővel, és hajnal 1:00 körül elértük a 200 km-es határt. A sátrunk alatt puha moharéteg volt éjszaka, most reggel 7 óra van, zabkását majszolunk, hallgatjuk az esőt, a madárcsicsergést és az úton haladó autókat és készülünk az új napra.
Összeszorított foggal
Február 22. – By Andris
Ma rossz idővel indult a nap, esett és szembe fújt a szél. Minden méterért meg kellett dolgoznunk a Spreewald-on át, de legalább vízszintes volt. Egy elképesztő kis pékségben ebédeltünk, ahol ötven éve megállt az idő, de a fánk és a süti nagyon finom volt. Szoki magabiztosan vezeti a Bullittot, már menet közben is tud müzli szeletet enni. Az eső elállt, a szél is gyengült, mindenütt virágok nyílnak, de nekünk megint egy hosszú emelkedő kezdődik. 150 km van hátra a mai napból.
Megállunk éjszakára
Február 22. – By Andris
Szokinak fájnak a térdei. Találtunk egy esőházat egy bányató mellett, megálltunk pihenni, és maradunk éjszakára. Reméljük, holnap újra tudunk haladni, de minden valószínűség szerint fel kell adni a tervet, hogy Budapestig biciklizzünk. Holnap újratervezünk, valószínűleg alacsony padlós vonatok fognak nekünk segíteni, hogy átjussunk Csehországon, az is lehet, hogy keresünk egy furgonos cimborát, aki fel tud venni Szlovákiában. Biztonságos, védett helyen vagyunk, jóízűen megvacsoráztunk, a többi a Jóisten kezében van.
Haladunk tovább
Február 23 – By Szoki
A csütörtöki napunk sajnálatos módon a bedagadt térdemmel ért véget egy óriási felhagyott bányató feletti dombon, ahol egy kiváló, széles padokkal megáldott pihenő nyújtott menedéket a szél ellen. Andris még szívesen ment volna, de muszáj volt gyógyulásra bírni az ízületeimet. Így már korán nyugovóra tértünk, amit csak egy óriási, ún. KNK (kérdezzétek privátban Andris a jelentéséről!), azaz egy nagy, fehér, hosszú szőrű kutya zavart meg, mi ordibálással jeleztük neki, hogy nem kívánunk a vacsorájává válni, de szerencsére kisvártatva megérkezett a gazdája, aki jobb belátásra bírta. Szemmel láthatólag a gazdit nem zaklatta fel az eset, bocsánatot kért, kérdezett kettőt, majd tova ballagtak, mi pedig aludtunk tovább. Már kezdett világosodni, mikor gyorsan bekaptunk valamit, összepakoltunk (ami a sátorcsomagolás hiánya miatt gyorsabban megtörtént, mint eddig). Schwarzkollm benzinkútjánál töltekeztünk, most pedig folytatjuk utunkat – még 100 km körül van a cseh határ. Egyelőre pontosabb becsléseket és találgatásokat nem teszünk hazaérkezésünkkel kapcsolatban, a lehetőségeket majd nap közben megvitatjuk.
A cseh határ felé
Február 23 – By Andris
13:32 Egyre többet megyünk felfelé, de hátszél van, és nem esik. A kesztyűm szinte száraz, és új a nyergem, mert Szoki hozott otthonról, és a Bullittét meg átraktuk a Birdyre. Hátrahagytuk a barnaszénbányákat és a ‘Glückauf’ táblákat, megérkeztünk a lengyel nyelvű táblák és útmenti feszületek közé. Egy gyors ebéd és egy kedves, de nem szomjas német fickóval való beszélgetés után elmaradt a hátunk mögött Bautzen, az utolsó német város a határig.
17:22 Átléptük a cseh határt!
Egy új világ
Február 23 – By Andris
Megérkeztünk Csehországba. Németország nem nagyon akart elereszteni, egyik hegyre küzdöttük fel magunkat a másik után. Átkeltünk néhány festői kisvároson, ahol favázas házak álltak, némelyiken természetes palatetővel. A lejtőkön teljes erővel kellett tekernem, hogy le ne maradjak Szoki mögött – vagy tíz centivel mögötte izgulni a szélárnyékában.
Zittau közvetlenül a lengyel határra épült, utána egy kilométeren belül három benzinkút és öt dohánybolt jön, majd megérkezik az ember Csehországba. Felmásztunk egy szerpentinen, hallgattuk a hegyi patak moraját, szimatoltuk a kőszénfüst és a kiadós vacsora szagát. Még kb este 10-ig tekerünk, aztán letáborozunk.
Hullámvasút Liberecben
Február 24 – By Andris
A határ utáni nagy emelkedő után könnyű menetben reménykedtem. Kitaláltam, hogy a határ valószínűleg a vízválasztó lesz és akkor végre mehetünk le, le, le és le, és egy időre elfelejthetjük a hegyeket. Nos, tévedtem. Liberec városa egy olyan medencében fekszik, amely nyilvánvalóan észak felé folyik le. De még előtte is ki kellett bírnunk néhány igazán meredek utcát, ahol a kijelölt kerékpárút elkerüli a forgalmas főutat. Némelyik olyan meredek volt, hogy Szokinak le kellett szállnia és tolnia kellett a teherbiciklit. Elkezdett esni az eső, és néhány óra óta már sötét volt. Megálltunk enni egy benzinkútnál, örültünk, hogy valódi székekre ülhettünk. Amikor összeszedtük az energiát a folytatáshoz, folytatódott a hullámvasút. A pálya többször átment a vasút és az autópálya felett valamint alatta, majd kivezetett a városból. De persze megint csak felfelé. A zuhogó esőben másztunk és másztunk felfelé, majd egy buszmegállóban megálltunk egy gyors pihenőre. Kísértésbe estünk, hogy ott éjszakázzunk, de úgy döntöttünk, hogy tovább megyünk.
A térkép szerint a főgerinc egy kilométerre lenne és körülbelül 100 métert kellene megmásznunk. Elértük a varázslatos helyet és elindultunk lefelé. A folyó egy keskeny szurdokban folyt, az autópálya a völgyben haladt, itt-ott keresztezve azt, a mi kis utunk pedig a kettő között haladt. Láttam Szoki fényszóróját jobbra-balra villogni, ahogy hiába keresett alkalmas táborhelyet. Be kellene érnünk azzal, hogy az egyik autópálya hídja alatt éjszakázunk? Nagyon zajos, de legalább száraz. Végül este 11 után találtunk egy kis lapos oldalvölgyet és rekordidő alatt felállítottuk a sátrat.
Reggelre már nem esett az eső. Korán keltem és megmártóztam a patakban – mindenképpen megérte, hiszen már majdnem egy hete nem zuhanyoztam. A sátorban a tábori tűzhelyen instant tésztát főztünk, nem szívesen hagytuk el a hálózsákunk melegét. De aztán minden készen volt, összepakoltunk és elindultunk lefelé. Néhány kilométer után újabb hajtűkanyarokból álló emelkedő jelentett kihívást, de utána a hegyi fennsíkon való sima száguldás jutalmazott minket. Aztán kisütött a nap. Tisov felé még egy gurulás lefelé, majd újra kezdődött a hullámvasút, meredek kis sikátorok és mellékutak fel és le. Egy vasúti átjárónál a biztonsági sín olyan szűk volt, hogy a hosszú Bullittal nem lehetett bevenni a kanyart. Az első kereket beékeltük a kanyarba, Szoki pedig felemelte a bicigli hátulját és átemelte a korláton. De sok-sok emelkedő és mélypont után végül a 35-ös útra értünk, amelyen a következő órákban haladunk. Ez az út széles, a forgalom rendben van, de azért elég sok dombra fel kell mennünk.
Gerillatöltés Csehországban
Február 25 – By Szoki
Első és legfontosabb szolgálati közlemény: ma legfeljebb Brno környékén tudnánk együtt tekerni, mivel akkora késésben vagyunk a tervekhez képest, így a közös pilisi átkelés elmarad.
A tegnapi nap kemény, de szép volt: mind az időjárás, mind az útviszonyok kedvezőek voltak. Kellett keményeket mászni, de elértünk az előre kiszemelt esőbeállóhoz – ahol persze 2 nappal ezelőtt kellett volna nyugovóra hajtani a fejünket. Ennek ellenére is úgy döntöttünk, hogy nem tekerünk tovább egy bizonytalan táborhely reményében, hanem az esőbeálló helyett sátrat verünk és megpihenünk. Az eddigi 7-8 °C helyett 2-3 °C közé süllyedt a hőmérséklet, a szél lengedezett, így ezért is jobb volt a sátorban meghúzni magunkat. Igyekeztünk korán kelni, amit a hideg kissé hátráltatott, de fagy még mindig nem volt. Miután elindultunk, rögtön mászásba kezdtünk – itt az út szélén egykori hóemberek szétszórt hamvait is látni véltük. Legurultunk Hlinsko-ba és szerencsénkre a helyi Coop tárt ajtókkal várt. Az első, amit mindketten megpillantottunk, egy konnektor volt az előterben, így rögtön gerilla töltésbe kezdtünk, míg vásároltunk, ettünk, ittunk, láncot olajoztunk. Most pedig – mivel kezd hideg lenni és több dolgot már nem tudunk kitalálni, amiért maradhatnánk, újra útrakelünk.
Besztercebánya és tovább
Február 25 – By Szoki
Egy benzinkút vendégszeretetét élvezzük újra, miközben az írás születik. A mai napon eddig (fél 2) igen kemény és hosszú mászásokkal kellett megbirkóznunk, amiket csak kis részben ellensúlyoztak a lejtők – azok inkább voltak rövidek, mint hosszúak. A fékek szerencsére bírják, néha izzanak, néha csak langyosak. Tekerünk tovább, Brno egy köztes cél, a mai nap végére mindenképp át akarjuk lépni a határt is, a továbbiakról pedig még mindig csak elképzeléseink vannak, de a hétfőt még rá tudjuk szánni az útra.
Követés
Itt tudjátok követni, hogy hol tart a túra: https://movingobject.co/cargo4arlo/
Jótékonyság
A túra során kb. 1300 kilométert tesznek meg, szeretnének ennek az ezerszeresét, kb 1 300 000 forintot összegyűjteni az Elfogadlak Alapítvány számára. Az adományok teljes összege az alapítványt támogatja, Szoki és Andris saját költségükön utaznak és tekernek, legfeljebb szállást, ételt-italt fogadnak el útjuk során.
Az adományokat közvetlenül az Elfogadlak Alapítvány számlájára várják: K&H Bank 10201006-50213269
IBAN HU19 10201006 50213269 00000000
BIC OKHBHUHB
Kérjük, a közleményben tüntessék fel a “Cargo for Arló” projektet!
Kiket támogatnak?
Arló nagyközség Borsod megyében, Ózdtól 3 kilométerre délre fekszik, népessége kb. 3500 fő. Lakosságának jelentős része roma származású, a környék iparának leállása óta fontos probléma a munkanélküliség, sokan mélyszegénységben élnek. A faluban kevés a munkalehetőség, a helyiek kénytelenek távolabbi településeken munkát keresni. Arlót észak felé Ózddal már most is kerékpárút köti össze, és készül dél felé, Eger felé is a kerékpáros összeköttetés. Ahhoz, hogy ezt a helyi szegények ki tudják használni, kerékpárokra és szereléssel, karbantartással kapcsolatos tudásra van szükségük. Az Elfogadlak Alapítvány támogatásával Szent Ferenc Kisnővérei jelenleg is foglalkoznak a kerékpározás népszerűsítésével Arlón: biciklitúrákat szerveznek a fiataloknak. Kevesen tudják, hogy a Bubi előző generációs kerékpárjai Arlón és környékén vannak, ahol a helyiek használják őket, de ezek a biciklik már jellemzően rossz állapotúak, kevés használható közülük. A túra során gyűjtött adományokból bicikliket tudnak beszerezni, illetve felszerelhetnek egy tanműhelyt, ahol a helyiek megismerhetik a
A projekt honlapja: https://cargo4arlo.turakalapacs.hu
