A Cannondale aero országútija sokat váratott magára, de végül 2019-ben a legendás amerikai gyártó kínálatában megjelent az új “csodafegyver” a SystemSix személyében. Kérdés volt, hogy a fejlesztő csapat a világ egyik legjobb országútiját, a Cannondale SuperSix-et képes lesz-e túlszárnyalni, vagy legalább meg tudják-e ismételni ezt a teljesítményt aero kivitelben. Erre a választ megkaphatjátok a tesztből.
Az elmúlt pár évben az aero országútik komoly karriert futottak be, gyakorlatilag nincs már olyan nagyobb gyártó, aki nem rendelkezik ilyen kerékpárral. A Cannondale az utolsók között található, aki ebben a szegmensben piacra lépett, melynek okát nem tudni pontosan, bár az megfigyelhető, hogy az amerikai gyártó az elmúlt időszakban bizonyos területeken nem rohan előre, hanem inkább kivár. Ez részben érthető, mert a kerékpárpiacon a trendek jönnek-mennek, bizonyos dolgokat egyik évben úgy állítanak be, mint egy a kerékpározást forradalmasító csodát, egy évvel később pedig már nem is lehet róluk hallani. Ilyenkor elgondolkodtató a gyártók a szemszögéből, hogy “melyik vonatra szálljanak fel”, főleg ha igazán minőségi terméket szeretnének előállítani, aminek több év a fejlesztési folyamata.
Valószínűleg az aero országútiknál is ezen az állásponton voltak a Cannondale-nél, hiszen őszintén bevallva nem feltétlenül a piaci igények hívták életre ezt a kategóriát, és amíg volt egy olyan kerékpárjuk, mint a SuperSix, ami bármilyen szinten megállja a helyét, nem feltétlenül érezhették szükségesnek egy új kerékpár létrehozását. Viszont a piac azt mutatta, hogy igenis van létjogosultsága az aero országútiknak, nem csak egy egy-két éves úri hóbort ez a történet, ezért a Cannondale is odatette magát és a piacra lépett ebben a szegmensben.
Ahogy a nevükből is sejthető az aero országútikat a légellenállás minimalizálásnak elve szerint tervezik, mely nagy sebességnél jelent előny a hagyományos országútikhoz képest, mondhatnánk úgy is, hogy könnyebb vele egy adott sebességet tartani vagy azonos energiabefektetéssel gyorsabban tudunk velük haladni. Az előny mértéke pedig a sebesség nagyságától függ mivel a légellenállás négyzetes nő, tehát elméleti síkon pl 50 km/h-nál 4-szer többet jelent, mint 25 km/h-nál. Két hátulütőjük van az aero bringáknak, az egyik, hogy többnyire nehezebbek, mint a klasszikus társaik és a csőformák miatt általában merevebbek és kényelmetlenebbek is. (Itt fontos kihangsúlyozni, hogy vannak kivételek, melyre hamarosan ki fogok térni).
A hosszú bevezető után térjünk vissza a SystemSix-hez, a Cannondale az összes tudását, technológiáját bevetette a SystemSix-nél, az új aero versenygép megkapta a BallisTec Carbon technológiát, melynek köszönhetően a gyártó állítása szerint a váz egyszerre merev és rugalmas, pontosabban csak ott merev, ahol hajtáshatékonyság szempontjából merevnek kell lennie és a váz többi része pedig a kényelmet szolgálja. Természetesen a váz- és csőformákat mind aerodinamikai elvek mentén tervezték, már-már annyira, hogy elsőre akár nézhetnénk időfutam vázra épített mezőnybringának a SystemSix-et, természetesen már kicsit jobban megnézve, látszik, hogy mezőnyversenyzésre tervezett kerékpárról van szó.
Modern aero bringához mérten a SystemSix-eket is mind tárcsafékkel szerelik, melynek oka, hogy elvileg tárcsafékkel aerodinamikusabb kerékpárt tudnak tervezni, ezenkívül a felnifékeket sokkal nehezebb elhelyezni aerodinamikusan úgy, hogy szerelhetők legyenek és megfelelő fékerőt tudjanak biztosítani. A tesztelt kerékpáron R8000-es Ultegra tárcsafékek teljesítettek szolgálatot, amire a sokadik tesztbringa után sem lehet egy panaszunk sem.
A SystemSix-en a bovdeneket rejtve vezették el a tervezők, viszont a használt megoldással kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. Az elektromos váltókkal szerelt modelleknél gyakorlatilag rejtve futnak a kábelek, bovdenek, de a mechanikus váltós változatoknál a kormány és az alsócső között egy hosszabb szakaszon szabadon találhatóak a váltóbovdenek, ami annyira nem szép, viszont azt hozzá kell tenni, hogy működik! Ami nem egy elhanyagolható szempont, mert rengeteg mechanikus váltós aero országútinál az a tapasztalat, hogy a bovdenek annyira össze-vissza futnak, hogy már hátrányosan befolyásolják a váltásteljesítményt, a SystemSix-nél nincs így. A másik bovdenezéssel kapcsolatos furcsa dolog az első fék kábelének elvezetése, a fejcső elejében található egy üreg, amiben fut a fékcső, viszont ez korlátozza kormány elfordíthatóságát. Szerencsére kerékpározás közben ebből semmit nem lehet észrevenni, próbáltam nagyon élesen is vele megfordulni és nem értem el a limitpontot.
A hajtóművet kivéve teljes Ultegra szett dolgozik a tesztelt SystemSix-en, tipikusan az a szett, amibe nem lehet belekötni, jó bovdenezés mellett tökéletesen teszi a dolgát, még úgy is, hogy tesztkerékpár lévén előttem már sokat hajtották. A hajtómű a Cannondale saját fejlesztésű HollowGram Si modellje, ami BB30-as tengelyével szintén maximálisan ellátja a feladatát. Azt érdemes megjegyezni, hogy ez a belépő modell a SystemSix-ek között, tehát eléggé magasra pozicionálja az új aero bringáját a Cannondale.
A kerekek kicsit egyszerűbbek, de ritkán kapni gyári bringát fullos kerekekkel. A Fulcrum Racing 400 DB is abba a kategóriába tartozik, amivel nem lesz gond, a magyar utak viszontagságait is jól fogják bírni. A tárcsafékek miatt átmenőtengelyesek, így extra merevséget nyújtanak, amit a kanyarokban tudunk kamatoztatni. A 23-as Vittoria Rubino Pro Speed külsőket nem teljesen értem, a mai világban ritka az ilyen keskeny külsővel szerelt kerékpár, ráadásul bőven van még hely a gumik mellett, nagyobb külsőket is feltehettek volna rá.
A kormány igazán vonzza tekinteteket, a karbon Vision Metron 4D Flat futurisztikus megjelenésű, olyan mintha egy repülőgép szárnya lenne. Nekem ez a lapított felsőrész fogás szempontjából nem jött annyira be, de én jobban szeretem a kerekebb formákat. A nyeregcső Cannondale KNØT Carbon névre hallgat, a kormányhoz és a vázhoz hasonlóan a formáját a légellenállás minimalizálásához optimalizálták. Nyeregből egy modern típust választottak a tervezők, a Prologo Dimension alattam kényelmesnek bizonyult, de rólam tudni kell, hogy szeretem az ilyen középen kivágott nyergeket.
Gondolom már mindenki kíváncsi arra, hogy milyen volt összességében a SystemSix, mit tud a kerékpár lelke, a váz? 🙂
Nagyon meglepő, hogy aero országúti létére kényelmes volt, nem hazudik a Cannondale amikor BallisTec Carbon technológiáról beszél, természetesen annyira nem volt jó rezgéselnyelő képessége, mint a tavaly tesztelt Synapse-nek, de nem is ezt vártam el tőle, hiszen ez egy kőkemény versenyváz, amivel Worldtour versenyeket lehet nyerni. A geometriája nagyon eltalált, könnyen fordul, jól gyorsítható, eléggé mélyre lerakható a kormány (akár a profi versenyzőknek megfelelően), a SystemSix egy ízig-vérig versenygeometriás országúti kerékpár. Teljes mértékben otthon éreztem magam rajta, (a saját bringám is hasonló körökből származik,) nem kellett átszoknom, mint sokszor más országúti teszteknél. Azt viszont nem tudom megmondani, hogy mennyivel gyorsabb, mint egy nem aero országúti, érzésre az alaptempómnál nincs különbség, szélcsatornánk pedig sajnos nincsen, ahol pontosan le tudnánk mérni. Menet közben nincs olyan dolog, amibe bele tudnék kötni, a kicsit vékonyabb gumi sem volt feltűnő, minden tökéletesen működött, nagyon egyben volt a bringa. És hogy a bevezetőben szereplő kérdésre is válaszoljak: van olyan jó, mint a SuperSix, bár külsőre nekem még mindig a hagyományos felépítésű váz a nyerő, de ez abszolút szubjektív dolog.
Kinek ajánlanám?
Bárkinek, aki egy olyan profi aero országúti kerékpárra vágyik, amivel a legnagyobbak is versenyeznek. A SystemSix-szel nem kell kompromisszumot kötnöd a gyorsaság és a kényelem között, mindkettőt tudja. Ezenkívül, ha valaki kevésnek érezné magának az Ultegrát, az jobb felszereltséggel is megveheti.
Ajánlott fogyasztói ár: 1 349 990 Ft
További információkért keresd a gyártó honlapját vagy az alábbi partnerüzleteket.