A legfrissebb kutatások szerint igenis létezik sportfüggőség, amely a mi esetünkben kerékpárfüggőséget jelent. Szerencsére – a speciális vegyületek szervezetünkre gyakorolt káros hatásaival ellentétben – itt döntően az egészségünket szolgáló függőségről beszélhetünk…
Elnézve a körülöttem élő nikotin, alkohol vagy még ennél is károsabb függőségben szenvedőket, bizonyos büszkeséggel tekintek arra, hogy nem tartozom közéjük. Ezek a szerek látszólag nincsenek olyan hatással szervezetemre, amely kialakított volna irántuk bármilyen ellenállhatatlan vágyat. Pontosan két pohár bor vagy egy korsó sör az, ami még jól esik, és ott a szervezetem automatikusan megálljt parancsol. Hasonlóképpen van ez az ételfüggőség esetében is: ne szokásom túlenni magam, látom előre a következményeit.
Bicajozás, bárhol, bármi áron...
Ellenben ha 2-3 napon keresztül valamiért nem mozoghatok (az én esetemben ez a kerékpározást vagy a futást jelenti), akkor szörnyű, ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy bicajra pattanjak vagy futócipőt húzzak. Ha ez nem valósul meg, letargiába esek, viselkedésem mások számára elviselhetetlen lesz. Ja, és gyakran álmodok aról, hogy sportolok. Mi ez, ha nem függőség?
Érdekes módon, életemet is úgy alakítottam, hogy környezetemben sok a hasonlóan mozgásfüggő ember: még családom egyik fele is kétségtelenül ilyen tendenciát mutat. (Mondjuk, aki kocsmában tölti az estéit, ugyanezt elmondhatja magáról…) Tehát ezek szerint vagyunk jó néhányan, akik ilyen téren függők vagyunk, és látszólag keressük egymás társaságát – például itt a BikeMag honlapon, fórumon.
Állítólag kémiai szempontból nincs különbség függőség és függőség között...
A legfrissebb kutatások szerint a kerékpározás addiktológiai szempontból is okozhat függőséget. A kutatók megfigyelték, hogy az agy vegyi összetétele testmozgás során megváltozik. Olyan vegyületek képződnek, amelyek nagyban javítják a neuronok jelátviteli, azaz kommunikációs képességét. Nem véletlen, hogy írásaimat döntően kerékpározás közben, fejben rakom össze, majd hazaérvén sebtében gépre vetem a gondolatokat. A legbefolyásosabb ilyen típusú vegyület állítólag a dopamin, amely a testmozgás mellett a nikotin, az alkohol, a kábítószerek, a szex, az evés, a vásárlás és a pénznyerés hatására termelődik kisebb-nagyobb mennyiségben.
Tehát egy agykutató szempontjából nem sok különbség van az úgymond káros szenvedélyektől függők, illetve a sportot függőségből űzők között. Pedig van, és szerintem ezt Ti sem vonjátok kétségbe! Persze ölthet a sportfüggőség beteges mértéket is – gondolom hallottatok már ilyen esetekről is. De hol van a határ? A 24 órás ultramaratonok megszállottjai melyik táborba tartoznak? Heti hány óra a kerékpáron számít túlzásnak? Erre próbáljatok meg Ti választ adni!
Hol a határ?
Emellett a kerékpározás technikai sport is. Rabjai(!) rengeteg időt, energiát és anyagiakat fordítanak arra, hogy az alattuk lévő a gép a lehető legjobb legyen, hatékony haladást tegyen lehetővé. Egy szuper bicaj látványa vagy egy kerékpár-kereskedés kirakata beindíthatja az ellenállhatatlan késztetést a bicajozás, vagy – jobb híján – a vásárlás iránt. Ez utóbbit csak nem soroljuk az egészséges szenvedélybetegségek közé – vagy mégis? Ismét egy nehéz kérdés…
Illusztráció: BikeMag
A kerékpár, illetve alkatrészei is okozhatnak függőséget...
