Bár az élmény nem túl régi, mégis már-már nosztalgikus érzés a Golden Arrow szettről írni, mint hogy ez volt első találkozásom a régi „nyugati” versenybringákkal. Az internet széles körű használatának köszönhetően ma már nem kunszt többet megtudni a régi csoportok hierarchiájáról és gyártásuk időpontjáról.
Kicsit komor de elegáns megjelnés, egységes, korhű restaurálás
A 105-ös megnevezés –akárcsak napjainkban –a Shimano belépő szintű verseny alkatrészeit fedi, amely 1983-as debütálás óta is a Dura-Ace és 600/Ultegra csoportok utáni harmadik helyet foglalja el a palettán. Az egy évvel korábbi katalógusban ugyanezt a posztot még az első generációs Deore komponensek töltötték be, mely név később inkább a hegyi bringázást kedvelők körében lett ismertebb. Akkoriban csak váltó szettet, hajtóművet opcionális harmadik tányérral, valamint Dyna Drive pedálokat lehetett a túra-és sport kategóriához választani.
Az első évben menetes agy szettel, kormánycsapággyal és fékekkel nyújtott többet a 105, hagyományos pedálmenettel a hajtóművön, később érkezett a nagyobb testvérekkel kompatibilis UniGlide kazettás sorral és lánccal kínált hátsó agy. Érdekes átfedés a Golden Arrow és a cirádás 600 EX családok hajtóművei között felfedezhető hasonlóság, a ritkább FC-S105 jelölésű darab a gravírozáson kívül külsőleg megegyezik a 600-assal, nem ritkán annak önlehúzó csavarjaival szerelve. Ugyancsak apróság, de egyedi, könnyen felismerhető patentzárat kapott ez a család is, a meglévő cirádás 600 tengelyének és az Adamas agyak alu anyájának kombinációjával. Ebben a párosításban csak a Golden Arrow szettben szerepelt.
A legendás “Golden Arrow”
A címszereplő Bianchi a VII. kerületből költözött vidékre, a használat elmúlt csaknem harminc esztendejében kicserélődött hátsó kerékkel, hiányzó hajtómű porvédő kupakokkal, dizájnos, modern nyereggel. A Columbus csöves váz sárvédő szemekkel, valamint a 47-57 mm-es fékbenyúlással árulkodott a túrásabb kivitelről. Az olasz gyártó eddig nálam megfordult régi típusai kivétel nélkül Ambrosio Super Elite felnikbe fűzött kerekeken gurultak, amíg ezt a modellt a jól bevált Mavic MA2-vel szerelték. Ilyenből nem volt épp egy sem, viszont a fentebb említett olasz darabok Ofmega agyak fogságában vártak jobb sorsukra. A frissen beszerzett agyszettel, valamint a húzott DT küllőkkel együtt sikerült egy korhű kerék szettet összehozni, a fehér Bianchi bandázs az ugyancsak fehér gumikkal és a kissé kopottas Selle Turbo nyereggel igyekszik megtörni az egyébként borongósabb alapszínt.
A 105-ös 1983-as debütálás óta is a Dura-Ace és 600/Ultegra csoportok utáni harmadik helyet foglalja el a palettán…
A REG klipszeket leszámítva eredetiben hagytam mindent, így maradt az ITM kormány és stucni, a Rino nyeregcső, valamint az SR pedálok is. Ízlésen persze lehet vitatkozni, de véleményem szerint a 70-es, 80-as évek fordulóján az olasz formavilág mellett érdekes opció volt a Shimano két „kisebb” családja, már ha csakis az esztétikai szempontokat veszünk figyelembe. A japánoknak sikerült szakítani a taljánok koppintásával, és időtálló, ma is keresett egyedi megjelenéssel megkoronázni az egyébként működésében sem kifogásolható alkatrészcsaládjait.
Szöveg: Zatykó Péter
Fotó: Rovó István
Érdekes a Golden Arrow és a cirádás 600 EX családok hajtóművei közötti hasonlóság
