Aki kicsit is jártas a BMX világában, biztosan hallotta már Benny nevét. Profi montis karrierje előtt sokáig profi BMX-esként tartotta számon a világ. Nagy biciklijén azóta sikert sikerre halmoz, és 2008-ban lehetőséget kapott, hogy az aktuális Disorder részben is megmutassa trükkjeit. Sajnos a 2009-es szezonja egy csúnya sérüléssel indult…
– Szia Benny! Kérlek, néhány mondat erejéig mutatkozz be az olvasóknak!
– Benny Korthaus vagyok, 26 éves. Müchenben születtem, itt élek jelenleg is. BMX racinggel kezdtem a kerékpáros karrieremet, majd freestyle BMX-eztem, de aztán jött a nagy váltás és most mountain bike-ozom, amit nagyon imádok.
– Mielőtt nagy kerékre váltottál volna, sokáig profi BMX-esként kerested a kenyered. Mikor és miért gondoltad úgy, hogy váltani akarsz?
– Először 2005-ben a Garda Bike Fesztiválon ültem montin. Megkérdeztem Tarek Rasoulit, hogy tudna-e szerezni nekem egy mountain bike-ot, mert nagyobb biciklivel szerettem volna menni, mint a BMX-em. Telefonált néhányat és a Specialized cég felajánlott nekem 2 bicajt, egy merev P3-mat és egy fully SX Trailt. Kérdeztem tőlük, hogy mennyivel tartozom értük, de azt mondták, hogy semmivel, ellenben jó lenne, ha elindulnék pár versenyen. Így neveztem be életem első MTB dirt versenyére, amit a Garda Bike Fesztivál keretein belül rendeztek és rögtön a második helyen végeztem. Annyira magabiztosan éreztem magam a „nagy kerekeken”, hogy elhatároztam, végleg átállok.
– Hogyan váltál végül profi mountain bike versenyzővé?
– Elindultam 2006-ban néhány MTB versenyen és kezdtem teljesen felhagyni a BMX-ezéssel. A 2007-es szezont végigversenyeztem és szép eredményeket értem el. A szezon végén aláírtam egy szerződés a Speckóval, akiknél jelenleg is vagyok, és szerintem a világ legjobb cége. Az alkalmazottaik jó arcok és a termékeik őrültek.
– Nem gondolod, hogy a montis karrieredben előnyt jelent az, hogy BMX-eztél?
– Nem érzem, hogy előnyöm származott volna belőle, mivel a kettő teljesen különbözik egymástól. Számomra a montizás több lehetőséget nyújt a szórakozásra, mert ha például dörtölni vagy streetelni támad kedvem, a kis bicómat visszem magammal, viszont ha a hegyekbe vágyódom egy kis downhillezésre, akkor a fulltelósommal megyek.
– Melyik rendezvény számított mérföldkőnek a karriered során?
– Mindenképpen a Nissan Qashqai Challenge versenysorozat volt rám eddig a legnagyobb hatással. A verseny két állomásán is dobogón végeztem, és az, hogy végül összetettben is a második helyezést értem el, csak hab volt a tortán. Amúgy nagyon tetszettek a pályák, hogy nem a megszokott egyenes dirt ugratókat építették fel, hanem voltak fából épített elemek is közöttük.
– Eddig csak dirt és street versenyeken láttalak indulni, pedig majdnem az összes SlopeStyle rendezvényre meghívást kapsz. A sport ezen ágazata nem jön be annyira neked?
– Sajnos a legnagyobb problémám, hogy nincs hol gyakoroljak ezekre a versenyekre napi szinten, így nem érzem annyira még. Megpróbálok, majd változtatni ezen a közeljövőben.
– Hogyan tudsz lépést tartani folyamatosan a nemzetközi szinttel?
– Nagyon sokat gyakorolok a Mücheni fedett Skate Parkban és a szabadban, amikor csak tehetem. Télen konditerembe járok, hogy ellenállóbb legyen a testem a sérülésekkel szemben és próbálom élvezni az egész biciklizéssel töltött időmet.
– Hogyan telik egy átlagos napod?
– Felkelek, majd elmegyek konditerembe 1-2 órára. Amikor hazaérek, megebédelek, válaszolok az e-mailekre, telefonálok és az utazásaimat tervezem. Elmegyek néhány órát gyakorolni 2-3 óra körül, majd este a városban lógok a haverokkal.
– Melyek a kedvenc helyeid a gyakorlásra?
– A Mücheni skate park természetesen, a Whistler Bike Park, Leogang, Oberammergau és a Bad Aiblingi trails.
– Elégedett vagy a jelenlegi életeddel, vagy van, amin változtatnál?
– Teljesen meg vagyok elégedve az életemmel, teljesült az álmom, de mindig vannak dolgok, amelyekre vágyik az ember, ez adja a motivációt. Szeretnék még többet fotózni és filmezni, olyan nagy ugratókon, amiket én építek a saját kezemmel.
– Az idei Vienna Air King dirt versenyen hatalmasat estél, mi történt pontosan?
– Egy rossz ugrásból nagyot estem és elájultam. Kórházba szállítottak, majd ott kiderült, hogy megrepedt a lépem és két bordám. Elég veszélyes volt, de már jobban érzem magam és négy hét múlva újra sportolhatok. Alig várom, hogy újra a biciklimen ülhessek és repülhessek a levegőben.
– Köszönjük az interjút, és mielőbbi felépülést kívánunk. Üdvözlet, köszönet?
– Először is köszönettel tartozom a családomnak és a barátnőmnek, hogy mindenben támogatnak. Aztán köszönet jár a szponozoraimnak: Rasoulution, Oakley, Nissan, Fox, Vans, Specialized, Red Bull és nem utolsó sorban nektek is az interjúért!
Szöveg: Szász Norbert
Fotó: Markus Greber, Carroux / Red Bull Photofiles
Megjelent a Bikemag 2009. július-augusztusi számában.