Benkó Barbi blogja: edzésből dobogón a dél-afrikai edzőtábor végén
Benkó Barbara a dél-afrikai edzőtáborozás finisében egy UCI C2 kategóriás versenyen tette fel a pontot az i-re. A South African National Series, Willowbridge-Cape Town-i futamán harmadik helyezést ért el, erről is ír legfrissebb blogbejegyzésében.
Tombol a nyár és a versenyszezon Dél-Afrikában, egymást érik a maratonok és a cross-country versenyek. Minden hétvégre jut több is, bár ebben az óriási országban ez nem is csoda. Sokaknak így is repülős volt a túra múlt hétvégére, hisz a Nemzeti Kupasorozat második fordulóját rendezték és ez mindenkinek érdekes az összetett miatt, ráadásul C2-es is volt, így a hazaiakon kívül az itt edzőtáborozó európaiak is a rajtvonalnál tobzódtak. Mi is a csapattársnőmmel, Helennel.
Edzőtábor végére jó levezetésnek és terhelésnek tűnt a verseny, na meg persze nem utolsó sorban némi pontgyűjtésben is reménykedtünk. Össze is jött. Ő második, én pedig harmadik lettem. Mariske Strauss, az első forduló győztese bizonyult ismét a legjobbnak, ráadásul ő hazai pályán mozgott, csak pár kilométerre lakik a helyszíntől és az Apukája építette a pályát. Én ismertem a nevét Világkupákról, tudtam, hogy nem rossz, ráadásul ő természetesen már közel csúcsformában mozog, hisz nekik hamarosan kontinensbajnokság.
Látszott is rajta, hogy ő ma itt senkinek nem fog lapot osztani, gyakorlatilag rajt-cél győzelmet aratott, az első 3 körben (6 körünk volt) még látótávolságban volt, de aztán már onnan is kiment nekem. A rajtot elég jól kaptam el, az első kanyarban aztán páran kiszorítottak, de az első emelkedőn helyre állítottam a rendet és feljöttem a második helyig, ahol stabilizálódni látszott a pozícióm, bár nem voltak messze se előttem, se mögöttem. A 3. körben aztán Helen utolért, majd meg is előzött.
Nekem kezdték kihúzni a dugót, mert nem ittam semmit, vagyis egy fél kulacs volt nálam a rajtnál és azt kellett beosztanom 6 körre, bár ezt nem így terveztem. Mondjuk tény, hogy úgy mentünk oda, mint a turisták, abszolút nem készültünk a versenyre, edzésnek szántuk, nem pihentünk rá, csináltuk tovább az edzéstervünket és tartalék kerekünk sem volt, már nevettünk magunkon, hogy belsőt meg pumpát is kéne vinni, hátha defektet kapunk, de aztán mondtam, hogy tudod ki fog szerelgetni cross-country versenyen, ha valami van, kiállok!
Szerencsére ilyen gondunk nem volt, bár az én hátsó fékem kezdte megadni magát a verseny végére, de ez különösebben nem hátráltatott. Az viszont igen, hogy nem ittam. Vagyis akartam, de nem volt mit! Helen anyja kijött múlt héten nyaralni és úgy gondolta, hogy eljön a versenyre is nekünk segíteni. Ezzel nem is lett volna baj, nekem volt plusz 3 kulacsom, a többit már elhagytam edzések közben itt kint, de elégnek kellett volna lennie.
Viszont ő közben feladogatta az összeset Helennek, mert ő a hotelben hagyta az övéit, nekem meg nem maradt, vagyis egy, de azt is mielőtt felvettem volna elejtette… Soha nem rontottam még el kulacsfelvevést. Mindegy, végül is nem ezen múlott, de azért nem esett jól, a végén már vattát köptem. Meg féltem a görcsöléstől, de ez szerencsére elmaradt, igaz, gyorsan sem mentem. Amiért jöttünk, a pontok és az edzésterhelés megvolt.
Apropó edzés, tökéletesen terveztük, mert 4 hét alatt az első esős napunk volt, így edzeni valószínűleg nem mentünk volna, de a verseny miatt mégis bringára ültünk. Nekünk még egész jó volt, de a fiúknak délutánra már szakadt az eső és a pálya is csúszós lett. Nekünk csak javított rajta, mert a nagy por beszívta a vizet és jobb lett a talaj, bár elég hihetetlen volt, hogy előző nap még 42 fok volt és majdnem megsültünk, másnap pedig egész napos szűnni nem akaró sűrű zivatar. „This is Cape Town” mondták a helyiek és estére megint jó idő lett, még a nap is kisütött. Ők nagyon örültek az esőnek, mert iszonyatos hőség és szárazság uralkodott hetek óta és rengeteg bozóttűz is pusztított, kettő majdnem minket is érintett, de megfékezték mielőtt el kellett volna költöznünk, ami nem volt egyszerű feladat a nagy szélben.
A fiúknál a Londont megjárt Philip Buys (RSA) nyert James Reid (RSA) és Florian Vogel (SUI) előtt. Látszott az Európaiakon, hogy mindenki az edzésből érkezett a versenyre, a helyiek meg, mint már mondtam elég jó formában vannak, nekünk sem volt egyszerű dolgunk, de ez így volt jó! A svájci srácoknak már egyszerűbb dolguk volt, tudtunk nekik segíteni, mert addigra már végeztünk, sajnos Ralph Naef-nek kellett is, mert defektet kapott, ő szerintem a végső győzelembe is bele tudott volna szólni, de hát ilyen ez a technikai sport.
Összességében egy remek verseny volt, nekem a pálya is tetszett, az idő is mellém állt, hisz hőségben, bár szeretem, de kulacs nélkül nem biztos, hogy végig bírtam volna, és még pár pont is becsúszott. Az edzőtábor is jól sikerült, jól tudtunk edzeni, de már a kerékpárom és én is érzem, hogy ideje hazamenni, oda vagyunk… Jövő héten indulok is és a friss órarendem szerint a reptérről egyenesen az egyetemen checkolok be. 🙂
Barbi naplója: http://benko.blogger.hu/
