Benkó Barbi blogja: a tengerentúlon visszatért az erő
Benkó Barbara, aki az UCI-szabadkártyának köszönhetően mégis indulhat a londoni olimpia mountain bike XCO versenyszámában, tengerentúli túrán vett részt, két világkupa-futamon indulva. Mindezekről blogjából tudhatunk meg többet:
Kissé besűrűsödtek a napjaim mostanában, azaz nem is kicsit, emiatt a beszámoló késlekedése, de röviden megpróbálom összefoglalni a történteket. A kanadai balul sikerült verseny miatt, meg úgy amúgy is már nagyon vártam, hogy végre valami maradandót alkossak és ez most sikerült is, a 4. hely (Windham, USA) nem rossz!
World-Cup, Mont-Sainte-Anne (CAN), 23.06.2012:
Nagyon úgy fest, hogy ebben az évben minden lehetséges rossznak meg kell történnie velem, a Világkupákon legalábbis biztosan, de ha a jó oldalát nézzük, akkor végül is egy év alatt minden rosszon túl leszek és jöhetnek végre a normális versenyek! Defekt miatt még sosem álltam ki, úgyhogy ez is pipa. Sikerült a technikai zóna után 20 méterrel defektet kapnom, kb. 2 másodperc alatt kiment az összes levegő a hátsó gumimból. Innen még több, mint fél kör futkározás várt volna rám, amit a bokám jelenlegi állapotában maximum sétálva tudtam volna megtenni, de igazából nem sok értelme lett volna mert egyrészt rengeteg időt vesztettem volna és úgy is kiszólítanak 80%-al, másrészt teljesen szétcsapom a bokám, harmadrészt nem is lehetett volna kivitelezhető, mivel sok híd volt építve a pályába, amik olyan meredekek voltak, hogy bringán is csak nehezen lehetett abszolválni, viszont volt olyan is, amit gyalog egyáltalán nem. Igaz, ilyet még sosem láttam, de itt volt, tehát a sétálós verzió kiesett, maradt a kiállás. Nem örültem neki, ilyet egy kezemen meg tudom számolni hányszor csináltam, nem jó érzés, de sajnos most más megoldás nem maradt. Legalább annak örülhettem, hogy nem törtem össze magam, mert a rajt előtt akárcsak Dél-Afrikában leszakadt az ég és jégpályává változtatta a szárazon is nehéz és rendkívül technikás nyomvonalat. Nekem egyébként nagyon tetszett és élveztem is az edzések során, jól ment, de az eső mindent tönkretett és bár nem sokat versenyeztem, futni már akkor is kellett, vagyis kellett volna, ha tudnék rendesen, minden esetre a bokám kicsit bedagadt, de sebaj, hamar rendbe jön majd és jövő héten fullgas az USA-ban!
Elgondolkodtató, hogy amúgy is ez a 16:30-as rajt az U23-as lányoknak mennyire jó az elit férfi és nagyjából az összes futam után, mert az a legkevesebb, hogy a pálya rommá van járva, de néző is alig, pláne esőben, amit meg is értek. Ez már nem az első, de nem is a második eset volt, hogy az időjárás pont erre a futamra romlik el és az nem megoldás, hogy levesszük a körszámot, vagy lezárjuk a veszélyes lefeléket és csak B útvonal. Pláne egy tengerentúli Világkupán, ahol amúgy sincs olyan sok elit nő, sem U23-as a rajtvonalnál, simán lehetne úgy is, hogy utánuk rajtolunk pár perccel, ahogy tavaly is. A kiírásban még így szerepelt, de aztán a héten megváltoztatták. Ahogy hallottam már vannak törekvések a változtatásra, minden esetre idén ez még így marad, nem baj, hátha a jövő nemzedékéért tehetünk valamit… Egyébként a 6. helyről álltam ki, ami se nem rossz, se nem jó, éreztem, hogy hosszú versenymentes időszak van mögöttem, de a technikás pálya miatt azért jól tudtam tartani magam. Kíváncsi leszek, mit mutatok majd jövő hét szombaton, valószínűleg ismét 16:30-kor rajt, otthoni idő szerint 22:30! Szurkolás mindig jól jön!:) Szerencsére Markus megmentette a csapat becsületét és egy gyönyörű 3. helyet szerzett, strong performance!:)
p.s.: Nagyon szépen köszönöm a sok gratulációt és biztatást, amit az Olimpiai kvalifikáció miatt kaptam, büszke vagyok, hogy én képviselhetem Magyarországot az Ötkarikás Játékokon és ígérem, hogy tisztességesen helyt fogok állni, legjobb tudásom szerint felkészülök és mindent megteszek, hogy méltó viselője legyek a nemzeti válogatott meznek! Óriási köszönettel tartozom szüleimnek, családomnak, barátaimnak, csapatomnak és minden szurkolónak, akik támogattak, sokat jelent, nélkületek ez biztosan nem sikerült volna! Remélem, találkozunk augusztus 11-én a Hadleigh Farm-on, vagy ha mást nem, a TV képernyők előtt!:)
World-Cup, Windham, NY, USA 30.06.2012:
Éreztem, hogy bennem van a dobogó, de a hosszú kimaradt versenymentes időszak és sérülési miatti kényszerpihenő nem maradt következmény nélkül, de azt gondolom, hogy ez egy méltó visszatérés volt és ennél már csak jobb legyen! Óriási hőség, egy kemény pálya és késő délutáni rajt volt, amivel az U23-as lányoknak meg kellett küzdeni. Ebből a háromból nekem csak a rajtidőpont nem volt ínyemre, de igyekeztem a héten úgy készülni, hogy fitt legyek 16:30-ra! Sikerült s, hisz az első körben még vezettem, majd visszacsúsztam a második helyre, végül a 3. körben már negyedik voltam, amit tartottam a végégig. Kicsit elkészültem az erőmmel, de jó érzés volt tudni és látni, hogy megvan bennem a potenciál, a kimaradt állóképességi edzéseket pedig pikk-pakk behozom és az Olimpiára fit leszek, most már erre készülök teljes gőzzel! A héten még sajnos hivatalos Olimpiai elfoglaltságok miatt csak itthon, de jövő héttől edzőtáborba megyek és csak a Bajnokság előtt jövök haza. Emiatt is a késő bejegyzés, TV forgatás fotózás hátán és egyéb meghívások, ami egyrészről jó, mert örülök, hogy népszerűsíthetem a kerékpár sportot, másrészről viszont az utolsó szuszt is kipréselik az emberből és néhány médiás munkatárs nem ismer határokat… De megküzdök a dologgal, különben sincs már sok hátra! A haza utunk sem volt sima, az egy dolog, hogy késett a gép, de visító gyerekek miatt egy percet nem aludtam a 8 órás repülőúton, Frankfurtban még a csomagomat is elkeverték, de végül másnap az is megérkezett Pilisvörösvárra, méghozzá egyben, miután másfél órát álltam sorban az elveszett poggyásznál, mert 50 embernek a cuccát hagyták ott. Itthon ért az arcul csapás, hogy lehet, hogy Apu nem jöhet Londonba és csak a Valter Tibi, mint Szövetségi Kapitány lesz velünk segítő, de hosszas huza-vona után úgy néz ki, megoldódik a helyzet és mégis ott lehet, még ha nem is végig, de számomra az megnyugtató, hogy ott lesz és lesz szerelőnk, mert egyedül én ezekhez a dolgokhoz analfabéta vagyok, ráadásul azt gondolom nem is az én dolgom szerelni a kerékpáromat. Meg hát ő az edzőm és sok minden más is egyben, a legfontosabb ember, akire versenyeken szükségem van! De tényleg úgy néz ki, hogy ez megoldódik! Egy kicsit még érzem a jet laget, mert nem sok időm volt aludni a héten, de már látom a fényt az alagút végén és alig várom a jövő hetet és a nyugalmat!:) Úgy néz ki a dopping ellenőrök is rájöttek, hogy megyek Londonba, mert 3 nap alatt már kétszer látogattak meg.
Elnézést, ha kicsit össze-vissza, megpróbáltam összeszedni a legfontosabb történéseket, és ha minden igaz, legyen igaz és találkozzunk július 22-én Pilisvörösváron a Magyar Bajnokságon!
Kíváncsi leszek, mit mutatok majd jövő hét szombaton, valószínűleg ismét 16:30-kor rajt, otthoni idő szerint 22:30! Szurkolás mindig jól jön!:) Szerencsére Markus megmentette a csapat becsületét és egy gyönyörű 3. helyet szerzett, strong performance!:)
p.s.: Nagyon szépen köszönöm a sok gratulációt és biztatást, amit az Olimpiai kvalifikáció miatt kaptam, büszke vagyok, hogy én képviselhetem Magyarországot az Ötkarikás Játékokon és ígérem, hogy tisztességesen helyt fogok állni, legjobb tudásom szerint felkészülök és mindent megteszek, hogy méltó viselője legyek a nemzeti válogatott meznek! Óriási köszönettel tartozom szüleimnek, családomnak, barátaimnak, csapatomnak és minden szurkolónak, akik támogattak, sokat jelent, nélkületek ez biztosan nem sikerült volna! Remélem, találkozunk augusztus 11-én a Hadleigh Farm-on, vagy ha mást nem, a TV képernyők előtt!:)
World-Cup, Windham, NY, USA 30.06.2012
Éreztem, hogy bennem van a dobogó, de a hosszú kimaradt versenymentes időszak és sérülési miatti kényszerpihenő nem maradt következmény nélkül, de azt gondolom, hogy ez egy méltó visszatérés volt és ennél már csak jobb legyen! Óriási hőség, egy kemény pálya és késő délutáni rajt volt, amivel az U23-as lányoknak meg kellett küzdeni. Ebből a háromból nekem csak a rajtidőpont nem volt ínyemre, de igyekeztem a héten úgy készülni, hogy fitt legyek 16:30-ra! Sikerült s, hisz az első körben még vezettem, majd visszacsúsztam a második helyre, végül a 3. körben már negyedik voltam, amit tartottam a végégig. Kicsit elkészültem az erőmmel, de jó érzés volt tudni és látni, hogy megvan bennem a potenciál, a kimaradt állóképességi edzéseket pedig pikk-pakk behozom és az Olimpiára fit leszek, most már erre készülök teljes gőzzel! A héten még sajnos hivatalos Olimpiai elfoglaltságok miatt csak itthon, de jövő héttől edzőtáborba megyek és csak a Bajnokság előtt jövök haza. Emiatt is a késő bejegyzés, TV forgatás fotózás hátán és egyéb meghívások, ami egyrészről jó, mert örülök, hogy népszerűsíthetem a kerékpár sportot, másrészről viszont az utolsó szuszt is kipréselik az emberből és néhány médiás munkatárs nem ismer határokat… De megküzdök a dologgal, különben sincs már sok hátra! A haza utunk sem volt sima, az egy dolog, hogy késett a gép, de visító gyerekek miatt egy percet nem aludtam a 8 órás repülőúton, Frankfurtban még a csomagomat is elkeverték, de végül másnap az is megérkezett Pilisvörösvárra, méghozzá egyben, miután másfél órát álltam sorban az elveszett poggyásznál, mert 50 embernek a cuccát hagyták ott. Itthon ért az arcul csapás, hogy lehet, hogy Apu nem jöhet Londonba és csak a Valter Tibi, mint Szövetségi Kapitány lesz velünk segítő, de hosszas huza-vona után úgy néz ki, megoldódik a helyzet és mégis ott lehet, még ha nem is végig, de számomra az megnyugtató, hogy ott lesz és lesz szerelőnk, mert egyedül én ezekhez a dolgokhoz analfabéta vagyok, ráadásul azt gondolom nem is az én dolgom szerelni a kerékpáromat. Meg hát ő az edzőm és sok minden más is egyben, a legfontosabb ember, akire versenyeken szükségem van! De tényleg úgy néz ki, hogy ez megoldódik! Egy kicsit még érzem a jet laget, mert nem sok időm volt aludni a héten, de már látom a fényt az alagút végén és alig várom a jövő hetet és a nyugalmat!:) Úgy néz ki a dopping ellenőrök is rájöttek, hogy megyek Londonba, mert 3 nap alatt már kétszer látogattak meg.
Elnézést, ha kicsit össze-vissza, megpróbáltam összeszedni a legfontosabb történéseket, és ha minden igaz, legyen igaz és találkozzunk július 22-én Pilisvörösváron a Magyar Bajnokságon!
