A mountain bike világkupa mezőny legjobbjai is a tengerentúlra helyezték át székhelyüket, hogy részt vegyenek az év utolsó legfontosabb versenyein, a német Focus XC Team színeiben Benkó Barbara is így tett.
Barbi túl van már egy HC kategóriás versenyen Bostonban, melynek hangulatát az alábbi videó adja át, a képkockákon a magyar lány is sokszor feltűnik, hiszen végig a legjobb pozíciókban küzdött. A mögöttünk álló hétvégén pedig már a kanadai világkupán küzdött a Focus XC Team versenyzője, remek eredményt, 15. helyezést elérve a riói olimpiára “finomhangoló” erős mezőnyben! Barbara eközben a női elit XCO világranglistán is top 20-ba verekedte magát, amire még nem volt példa korábban.
Két hete jöttünk ki Amerikába egy háromhetes blokkra, ami egy HC versennyel indult Bostonban. Hosszú és kaotikus utazás után én is meglepődtem, hogy különösebben nem zavart a jetlag és jól tudtam menni, 4. lettem. Elég komoly mezőny volt és sok pontot is gyűjtöttem szerencsére, pedig csak 2 nappal verseny előtt érkeztünk és azért a 6 óra időeltolódás nem kevés.
Boston után azonnal átjöttünk Kanadába a Világkupa utolsó előtti állomásának helyszínére, itt már volt idő akklimatizálódni, gyakorolni a pályán. Szerintem az egyik legdurvább pálya a sorozatban, iszonyú durva felfelé és lefelé is nagyon technikás. Életem második legjobb vk-eredményét elérve 15. lettem, aminek nagyon örültem, a győzelmet Catharine Pendrel szerezte meg. Érdekes ez az időszak, sokan akik nem mentek Olimpiára, már céltalanul bolyonganak, mert ugyan van még egy világkupa szeptember elején, de nagy verseny azoknak már nincs, akik lemaradtak. Többekkel akikkel beszéltem, már kicsit motivációt is vesztettek a szezon végére. Aki pedig megy Rióba, az top formában van, furcsa volt ez a konstelláció és voltak meglepetések az eredménylistán.
Személy szerint én ezzel nem foglalkoztam ezidáig, hogy megyek vagy sem, de pénteken megnéztük a megnyitót a TV-ben és akkor realizálódott igazán bennem, hogy én bizony nem leszek ott, hiába vagyok életem eddigi legjobb helyén a világranglistán (ami 20.), hiába mentem idén az eddigi legjobb vk-futamaimat és vb-met. Azért legbelül fáj… Főleg megnézve, hogy egy kelet-timúri és egy kínai versenyző is ott van a 380. és 420. helyről… Mindegy, ez ilyen, Tokiót még mindenképp meg akarom célozni, de addig is tovább fejlődni, mindig találok valami motivációt. Az európaiak mindjárt itt is maradtak és innen repülnek tovább Rióba a héten, én pedig utazom vissza USA-ba és szombaton még egy HC versenyen állok rajthoz New York államban, aztán én is megyek haza!
.