fbpx

BalatonBike365 Fest: Gravel verseny a Balaton “sík” déli oldalán

A Balaton a strandoláson kívül sokkal többet kínál, nekünk kerékpárosoknak is megvan a lehetőségünk a kikapcsolódásra a tó környékén. Ilyenkor persze nem arra gondolok, hogy a nem igazán kerékpárosbarát Balaton körüli kerékpárúton rójuk a kilométereket, hanem kicsit messzebb megyünk a parttól és a gravel bringánkkal megnézzük az északi part hegyeit vagy a déli, nem is annyira sík oldalt. Hétvégén éppen az utóbbin – az Aliréti Vadászháznál – rendeztek gravel versenyt a BalatonBike365 Fest keretein belül, ahová mi is ellátogattunk.

Emlékezhetünk rá, hogy május végén arról írtunk, hogy június 11-12-én BalatonBike365 fesztivált tartanak többféle rendezvénnyel, több helyszínen a Balaton körül, ahol a gravel-, az országúti bringások és a családok is kipróbálhatják magukat, ráadásul ingyenesen. Akkor a balatonszőlősi gravel versenyről írtunk bővebben és megemlítettük, hogy a másik gravel esemény a tó déli partján a kedvezőtlen időjárás eredményeképpen elmaradt, de a későbbiekben meg fogják tartani. Végül augusztus 13-ra csúszott az Aliréti Vadászháztól rajtoló verseny, amire végül én is ellátogattam.

Soha nem volt kérdés, hogy a Balaton-felvidék egy igazi gravel paradicsom, gyönyörű szőlők, elképesztő panoráma, viszonylag könnyű emelkedők, már 5 éve is ezeket az útvonalakat nézegettük a magazinnál a kollégákkal, amikor még a gravel kerékpározás messze nem volt annyira népszerű mint manapság. A júniusi balatonszőlősi túra erre ment, amire eredetileg én is akartam menni, de sajnos ütközött már egy előre betervezett országúti versenyemmel, így sajnos kimaradt. “Szerencsére” a déli régió gravel versenye az időjárás miatt elhalasztásra került és pont egy szabad hétvégémre tették így szívesen vállaltam be az indulást. Bár kicsit húztam a számat, hogy egy olyan versenyre kell mennem, amit a Balaton sík oldalán rendeznek, gondoltam biztos nagyon könnyű pálya vár majd ránk. Óriásit tévedtem!

A pályarajzot nézegetve gyanús volt, hogy itt lesznek komolyabb emelkedők, de kissé zavarosak voltak az információk, az 51 km-es távra a Bikemap 760 méter szintet mutatott, a szervezők 900 m-t írtak, a gpx fájl alapján a Garmin meg 1200 méter körüli szintkülönbséget mutatott, inkább hittem a 760-900 méternek, meg hát a Balaton körüli túrákból is az maradt meg, hogy a Balaton déli oldala egy-két kisebb puklit leszámítva sík. Az, hogy létezik a Somogyi-dombság vagy  hogy Közép-Európa leghosszabb viaduktja, a Kőröshegyi völgyhíd is közvetlenül a pálya mellett van már csak részletkérdések voltak. 🙂

A verseny célterületének az Aliréti Vadászház adott otthont, ami önmagában gyönyörű hely a kis tavaival és az erdőszéli elhelyezkedésével. A helyszín egyszerűen megközelíthető, az M7-es balatonendrédi lehajtójától 5-6 km-re található, nekem Fehérvárról mindössze 50 perc volt az út, de Budapestről sem sokkal több, mint másfél óra. A navigációval érdemes vigyázni, mert a google engem egy utcával előbb akart leküldeni a főútról egy kavicsos útra (amin autóval soha nem jutottam volna oda), de szerencsére ki van táblázva és a szervezők is egyből küldtek oda egy embert, amikor jeleztük, hogy a navigáció rossz úton akart minket odavinni.

Mivel egyáltalán nem ismertem a pályát ezért a verseny sok meglepetést tartogatott számomra. Az elején elég sokáig csak aszfalton haladtunk kisebb emelkedőket legyűrve, már-már azon gondolkodtam, hogy lehet rossz bringát választottam a versenyre és országútival kellett volna jönnöm. A montival indulók szépen szakadtak le ezen a szakaszon, mindösszesen csak csak ketten maradtak a 10 fős élmezőnyben (amit egyébként végig egy montis húzott Zóka-Újhelyi Zoltán személyében). Aztán végre elértük a terepet, ami a mostani aszály miatt inkább a homok és a por birodalma volt, itt gyorsan szétszakadt a mezőny és mindenki a saját tempójára állt be. A pályának szerintem ez volt az egyik legszebb része, ahol láthattuk felülről és alulról is a völgyhidat, bár a nagy por és a pálya okozta nehézségek miatt nem volt annyi idő nézelődni. Lentről egyébként nem is tűnt olyan magasnak a híd, mint fentről amikor az autópályán megyünk rajta.

Ezután a verseny legnehezebb mászása következett, majd innentől a montival indulóknak kedvezett a pálya, rengeteg homok, kisebb vízmosások és helyenként rázós keréknyom nehezítette, hogy útközben a panorámát kémleljük. Igazából ez inkább egy egyszerűbb mtb maraton pályája volt, mint gravel nyomvonal. Ebben többen meg is állapodtunk a célban, bár a többségünk montisként kezdte és sokszor a gravelben is a montizást keresi, ezért nem okozott megoldhatatlan kihívást a pálya, de nagyobb gumikon és könnyebb áttétellel egyszerűbb dolgunk lett volna, én például azért nem szálltam le sehol, mert országúti pedállal indultam. A verseny montisságát jól mutatja, hogy két montis (Zóka-Újhelyi Zoltán és Zoboki Péter) ért be az első két helyen, bár lehet ez akkor sem lett volna másképp, ha gravel bringával vágnak neki a távnak.

Az esemény kifejezetten jól szervezett volt, amin a rajt-cél terület nyugodt környezete még rengeteg dobott. Reméljük, lesz még alkalmunk visszatérni ide valamilyen kerékpáros rendezvény kapcsán.

Eredmények: https://balatonbike365fest.hu/wp-content/uploads/2022/08/aliret_vegeredemeny-bb365.pdf

További fotók a BalatonBike365 Fest facebook oldalán.

Fotók: Tirszin János

A verseny útvonala:

 

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.