A cyclocross világbajnokság elit futama óta kedvelt téma, hogy ha Wout Van Aert-nek nem jön közbe egy láncleesés és egy bukás, ő nyerhette volna-e a vb-t?
Természetesen ilyenkor előkerülnek a sztereotípiák pro és kontra a technikai megoldásokkal szemben, mintha létezne olyan hajtásrendszer, amivel nem fordulhat elő láncprobléma… Van Aert és csapata – ahogy már korábbi cyclocross vb tech cikkünkben beszámoltunk róla – nemrég váltott SRAM CX1 (egy lánctányéros) szettre, de a 20 éves belga fiú nem a láncleesést teszi felelőssé, hogy lemaradt a szivárványszínű trikóról.
Van Aert a verseny elején egyedüliként tartotta a lépést Van der Poel-lal de leesett a lánca (a cikkbe ágyazott videón 27 perc után látható, amikor eltűnik mögüle). 12 másodpercet veszített ekkor. Kisvártatva már majdnem visszazárkózott ismét Van der Poelra, de igyekezetében nagyot esett, ami után közel egy perc hátrányba került. Később folyamatosan a legjobb köröket hajtva a verseny végéig 15 másodpercre közelítette meg a holland győztest.
Semmi gond nem volt a bringával, balszerencsés voltam, de nem a kerékpár miatt, nem a láncleesés volt a legfőbb gond. A legtöbbet később a bukás miatt veszítettem – nyilatkozta a belga Sporzának.
A SRAM CX1 rendszere ebben a szezonban debütált, lényege, hogy a speciális – X-Sync – kialakítású lánckerék fogkiképzése megakadályozza a lánc leesését, az X-Horizon paralelogramma kialakítású, Roller Bearing Clutch mechanikájú hátsó váltó pedig csökkenti a lánccsapkodást és jobban feszíti a láncot minden pillanatban, minden áttételen. Mivel hátra 11-32-es kiosztású WiFli lánkeréksor is szerelhető, elhagyható az elő váltó és például egy 44-es vagy 46-os lánctányérral lefedhető a cyclocrossban kívánt áttétel-tartomány.
Az első váltó és a duplatányéros hajtómű elhagyása elméletben inkább előny nehéz körülmények között, hiszen sáros körülmények között az első váltás rizikós művelet, ha valamilyen makacs hordalék megakasztja az átdobót, komoly gond keletkezhet – akár láncleesés. Nem beszélve a megtakarított tömegről, ami ugyancsak előny. Ennek ellenére a mezőny nagy része Shimano rendszert használ, viszont vannak olyanok is, például a francia U23-as fiúk a Shimano váltóval hangolták össze a különleges hajtóművet.
Nekem tavaly nyáron, bemutatásakor sikerült kipróbálni a CX1-et és a rövid, nem releváns teszt során jók voltak a tapasztalatok:
A rövid menetpróba során elsősorban azt akartam kideríteni különböző „gyilkos” módszerek kombinációival, hogy rá tudom-e venni a láncot, hogy leessen. Nem sikerült. Maga a váltó is nagyon pontos és határozott, már ha nem felejtjük el néha, hogyan működik a DoubleTap, az XX1 jegyeit öröklő alkatrész jó választás cyclocrossra. Az áttételezést simán pályához igazíthatjuk, hiszen elöl 38, 40, 42, 44 és 46-os tányérok közül választhatunk, s tulajdonképpen a tányércsere gyorsabb, mint a sorcsere, ha rendelkezésre áll több.
Persze Van Aert nyilatkozata ellenére is nyugodtan kijelenthetjük, fognak még a témáról vitatkozni különböző fórumokon…