A műanyag könnyű, és olcsó. Tárcsfék alkatrészként el tudnád képzelni? Korábbi cikkünkben már feszegettük, hogy van-e helye a műanyagok alkalmazásának a kerékpár alkatrészek terén. Sokan ódzkodnak tőle, pedig neves gyártók felső kategóriás alkatrészeiben is gyakran megjelenik ez az anyag.
Az első komoly sikereket a Sram érte el a műanyag cuccokkal. A fehér színű 9.0 SL szettjük sok évvel megelőzte a korát, mind a fehér, mint trend, mind a műanyag szempontjából. Nekem volt ilyen váltókarom, váltóm, és fékkarom is, mindhármat imádtam. A fékkar különösképpen bejött, mert nagyon jó volt a tömeg / ár aránya, és működésileg sem volt rá panasz. A hatalmas műanyag forgáspontjait elkoptatni szinte lehetetlenség volt, én kb. 4 évig használtam, és ez alatt egyáltalán nem vált kotyogóssá, szemben sok alu fékkarral.
A zúzást, esést is egészen jól bírta, mivel a műanyag bilincset nem lehetett annyira szorosra húzni mint az alu bilincseket, ezért ha nagyobb ütés érte, akkor nem tört el, hanem elfordult a kormányon. Igen, az alapanyag miatt kicsit rugalmasabb volt, mint egy alu fékkar, de ez pont jót tett a modulációnak. Mindig elégedett voltam a fékhatásával. Akkoriban borzalmasan sokat eladtak ezekből a fékkarokból, de egy idő után kivesztek ezek. Majd 2012-ben a Magura előállt a „Carbotecture” fékkarokkal, immár tárcsafékhez is. A hangzatos név szálerősített műanyagot takar. És nem maga a fékkar készül ebből az alapanyagból, hanem fékkar munkahengerének az egész teste. Magyarul a dugattyú ház, amit a kormányra rögzítesz. Az ok egyértelmű: a műanyag könnyű, olcsó, és f.sni tudják a gépek magukból tonna számra. A Magura annyira komolyan gondolta ezt a dolgot, hogy ezt a felépítést nem csak egy-két modellben vezették be, hanem a komplett tárcsafék palettában az MT2-től az MT8-as csúcs fékükig bezárólag.
A Magura döntése valamennyire érthető. A fékkar nem egy igazán nagy terhelésnek kitett alkatrész. Hiába van benn a dugattyú, az is csak leginkább szemből, nyomás irányból kap terhelést. A fékkar egy esésnél többnyire el szokott fordulni, már persze csak akkor, ha nincs túlhúzva a bilincse. Eddig az előnyök. Hogy az olcsóbb alapanyag, és olcsóbb előállítási és megmunkálási költség érvényesül-e a fogyasztói árban, az már inkább gyártói döntés kérdése. De mi van a hideggel, és a meleggel? A műanyag nem egy jó hővezető anyag. A felforrósodott fékfolyadék lehűtésében így sok szerep valószínűleg nem hárul rá. És ez nem feltétlenül jó. A műanyag hőtágulása ellenben elég nagy, de ha a dugattyú belső részei is műanyagból vannak, akkor a hőtágulási különbségek nem igazán vezethetnek szivárgáshoz. Ellenben ott van az a fránya hideg. Amit a műanyagok nem igazán szeretnek. Nagy hideg hatására eléggé rideggé, és törékennyé tudnak válni. Pár hónapja a Magura visszahívta néhány felső kategóriás fékkarját, pont a hideg gondok miatt. Érdekes módon a visszahívás nem érintette az olcsóbb szériákat csak a felső MT6-os és MT8-at. Nyilván ezek voltak a leginkább lekönnyítve…
Ezek után felmerülhet a kérdés, van-e létjogosultsága a műanyagnak a tárcsafékek terén, amire az ember ugye az életét bízza? Felső kategóriában szerintem nincs helye, mert vagy túl gyenge, vagy túl rugalmas lesz az extrém lekönnyítés miatt. Alsóbb kategóriákban, ahol a költséghatékonyság a szempont, ott már valós alternatíva lehet, főleg ha a gyártó nem nyeli le műanyag alkalmazásával megspórolt dolcsikat, hanem ezt érvényesíti a fogyasztói árban. Az sem hátrány, ha az olcsóbb kategóriában jelentősen túl van méretezve az adott műanyag alkatrész, így az erősséggel, és a merevséggel sem lesznek gondok.
Te hogy állasz ehhez a műanyag témához? Vállalnád?
Szerző és fotók: Ardó Tamás
A cikk eredetileg itt jelent meg: https://bikepro.hu/atom_blog
.
