Éppen Chris Froome verekszik Vincenzo Nibalival a vizes kancsóért a ketrecben, és közben Alejandro Valverde sunyiban elrohan a az innivalóval – idáig is eljutunk a mai Tour de France-jegyzetben…
(Fotó: Stefano Sirotti)
Ismét nagyobb fórumot generált a legutóbbi Tour-jegyzet, nagyon örülünk az interaktivitásnak, az alábbiakban elsősorban az olvasói kommentekben felmerültekre reagálnék. Kezdjük egy félreértéssel és azzal a jelenséggel, ami tulajdonképpen érthető: egyszerű képzettársítás, hogy több hozzászóló leragadt a pavés szakasznál. A sáros pavés szakasz után született írásom komoly aktivitást generált, ami jó, mert sokan elgondolkoztak a témával kapcsolatban, olvashattak itt különböző véleményeket is. Talán a sáros pavés szakaszon történtek idézhetők fel legtisztábban bárki számára, és eléggé kiveséztük a múltkor, így adta magát, hogy a legutóbbi jegyzetbe is ezt építsem be példaként, legalább mindenki tudja miről van szó. Nos, aki tele volt indulatokkal már korábban is, annak ez csak olaj volt a tűzre, mások megértették (szerencsére ez a kommentekből is kiderül), hogy sokkal inkább a sorozatterhelésen van a hangsúly egy háromhetesen. A sáros pavés szakasz példáján keresztül pedig jól lehet szemléltetni, hogyan alakul ki egy betegség, hogyan alakulhat ki egy kisebb bukás után újabb kisebb bukás, ami akadályozza a regenerációt és így tovább… Ismétlem, ne ragadjunk tehát le a pavéknál (hozzátéve, hogy én is megadtam az esélyt a félreértésre azzal, hogy az említett jegyzetben nagyobb terjedelemben ezzel példálóztam). Az első 10 napot tárgyaltuk egészében, amiben az ismert körülmények között a sáros pavés szakasz nagy súllyal esett latba. Ezen az útvonalon ugyanígy lehetett volna időjárástól függően a 2. nap is a „bűnbak”, nem ez a lényeg, hanem az, hogyan épül be ez a blokk egy háromhetesbe. Örülök, hogy azok közül, akik értik, hogy miért volt eleve irreális ez a sorozatterhelés és veszélyeztetés az első 10 napban, jelezték is ezt kommentben. Egyébként el kell olvasni a három jegyzetet, és akkor könnyebben értelmezhetőek az összefüggések, hiszen időrendben az első még a verseny előtt, a második egy kritikus pontnál, a harmadik a 10 napos blokk végén íródott.
Jegyzet az összetett esélyesekről: Froome vagy Contador? Esetleg Valverde vagy Nibali?
Nem, nem hősies küzdelem, nem erről szól a Tour, ez baromság
Tour de France-jegyzet félidőben: versenyzés helyett fogyókúra
Felvetődött a kérdés a kommentekben egy hosszú távú koncepció szempontjából, mi lenne, ha az „izgalmas” irányba fejlődne tovább a Tour… Nagy T.-nek már válaszoltam erre röviden közvetlenül a cikk után, de köszönöm M61 hozzászólását is, aki kulturáltan leírja egy olyan néző álláspontját, aki a Tour de France közönségének valóban minimum a 90%-át (ha nem nagyobb hányadát) képviseli. A „nézőnek mindig igaza van” jut eszembe a „vevőnek mindig igaza van” szólás után szabadon. Felvetődik ismét, hogy a néző, akit ki kell szolgálni, „véres izgalmakat” akar látni, és ilyen vonalon képzeli a Tour jövőjét…
Ez egy normális igény, normális vásárlói igény egy videójátéknál. Itt a mezőnyben viszont emberek tekernek, kerékpáros sportolók. OK, vegyük semmibe a kerékpársportban kialakult „játékszabályokat”, mert mi könnyebben értelmezhető izgalmakra vágyunk (elesik vagy nem esik el), de a biológiát nem vehetjük semmibe. Izgalmassá lehet tenni három hetet, de nem így. Így egy hetet lehet izgalmassá tenni, amit meg is tettek. És most mi van? Nem, nem két esélyes hullott el. Nem csak azt kell nézni, ki adta fel az esélyesek közül, hanem azt, hogy hányan veszítették el az esélyt a jó szereplésre, és hányan lettek a sérülések, betegségek miatt önmaguk árnyéka. Elhullott a top 10 esélyesek közül Talansky, tegnap Porte is végleg, Van Garderen hajszálon múlt, Van Den Broeck, Bardet vagy Fuglsang első útja célba érkezés után tegnap is az orvosi szobába vezetett, Rui Costa is beteg, a lengyelek nagy reménysége, Michal Kwiatkowski is „elfogyott”. És ezekhez a nevekhez csapataikat is társíthatjuk, melyek innentől maximum a szakaszgyőzelmekben érdekeltek, vagyis lassan a fél mezőnyről beszélünk.„Izgalmassá” tették a Tour első hetét így, ahogy, innentől pedig nézhetjük az egyébként zseniális Vincenzo Nibali unalmas diadalmenetét Párizsig (OK, annyi izgalom maradt, hogy elesik-e, vagy csúnyán eléhezik-e döntő pillanatban).
Vágyhat a néző arra, hogy a megszokottól eltérően többféle kihívásnak kelljen megfelelni egy GT-menőnek, de a szervezők idei kísérlete ennek kiszolgálására megbukott. Jó vagy rossz szándéktól függetlenül. Nem, nem mi vagyunk itt a Bikemagnál a pápák, de aki kicsit is átlátja a kerékpársportot, az ezt tényként kezeli. Ismétlem, lehet az a koncepció, hogy a többségben lévő avatatlanabb nézőket is lekösse a Tour, de ezt ne orosz rulettre alapozzuk. És figyelembe kell venni, hogy egy olyan komplex sportesemény, aminek megnyerésére minimum 10-15 év alatt építenek fel versenyzőket, ha alapjaiban változik, abból nem sülhet ki szakmailag magas színvonalú verseny. Ha egyesek ennyire radikális változásokat akarnak, ennyi erővel bármit változtathatnának ad-hoc, legyen mondjuk két hetes egy háromhetes (mellesleg ezt pont a nézettség elemzése alapján már fel is vetették korábban), legyen mondjuk minden csapatnak egy stéhermotorja, amit használhat. Vagy mondjuk zárjunk be minden versenyzőt egy nagy ketrecbe a szakasz után és csak kenyeret, vizet adjunk nekik, ráadásul harcoljanak meg azért is egymással a rácsok között. A „vérre éhes szurkoló felem” szívesen nézné, ahogy Chris Froome verekszik Vincenzo Nibalival a vizes kancsóért a ketrecben, és közben Alejandro Valverde sunyiban elrohan a az innivalóval… Szóval hagyjuk már… Igen, úgy gondolom, mi itt vagyunk annyira kompetensek, hogy legalább egy szűrt olvasótábor figyelmét felhívjuk egy szervezői hibára, egyúttal elültessük a magot azokban is, akik szeretnének minél többet érteni a kerékpársport szépségeiből. Ezért is szerkesztjük ezt az oldalt. Ezt megteszik más nemzetközi portálokon is, hasonló hangvételű jegyzetekben a hírek mellett. Ha ezt nem tennénk, tennék, ha senki nem emelné fel a hangját a versenyzők, a hús vér emberek és a sportág legfontosabb játékszabályainak érdekében, akkor tökéletesen legitimálnánk azt, amit az ASO idén alkotott a Tour de France-on. Számukra is nagyon értékesek az ellentétes szakmai vélemények (még ha nem is a sajátunkra gondolok most, ami nyilván kis eséllyel jut el az illetékesekhez).
Az ASO idén kísérletezett és üzleti érdekeket szolgált ki. Az egyszerű néző izgalmas napokra vágyik, nem helikopterzajra az autópályán 3 órán át. A néző olyan izgalmakra vágyik, mint az egynaposokon. Ok, tegyünk egymás mellé egynaposokat, hadd szórakozzanak… A sors fintora, hogy közbeszólt az időjárás is, és így teljesen egyértelműen bebizonyosodott, hogy egy háromhetesen ez nem működik. És még az egyszerű néző is láthatja, hogy hiába akar ő minden nap egynaposokat látni, a második héten már megfizeti az árát… Most pedig nézheti azt, a hétvégén és jövő héten is, amit majd látni fog, Contador nélkül, Froome nélkül, Talansky nélkül, Porte nélkül, versenyképes Kwiatkowski nélkül, Rui Costa és a többiek nélkül, de hátrébb is vannak súlyos kérdőjelek, például hogy Marcel Kittel vajon befejezi-e a mai szakaszt… Szerencsére nem csak a saját véleményemet tolmácsolom azzal, hogy szívesebben néztük volna pár napon át a helikopterzajt a múlt héten, tegnap pedig azt, ahogy Majkáék felrántják a meredeket, majd Contador lószolja Froome-ot, Nibali teszi a kereket, Valverde az élete árán próbál nem leszakadni. Ma a folytatást, a Pireneusokban pedig a javát. Az, hogy ezt nem láthatjuk idén, az nem a vakszerencse következménye, hanem vannak felelősei. Azok, akik az útvonalat alakították. Mi pedig itt az oldalon nem tehetünk mást – lévén semmi közünk a verseny útvonalának kialakításához – csak megpróbáljuk eljuttatni az álláspontunk minél több kerékpársport rajongóhoz, hogy ez így nem jó.
Kellemes szórakozást a mai szakaszhoz is!
Tour de France rovat a Bikemagon: https://bikemag.hu/tour-de-france-2014
.
