Egy freerider, aki alig vált nagykorúvá, de már a profik között küldte neki. A cross sountry világából indult, nemsokára azonban az Adiridas Freeride Crew tagjai között találhatta magát.
Névjegy:
Név: Alex Reveles
Született: 1989.08.15.
Lakhely: Aptos, Kalifornia
– Hogyan és mikor kezdődött a freeride-os pályafutásod?
– Tizenegy éves koromban kaptam az első 26”-os kerekű montimat, és 6. osztályosként kezdtem el komolyan foglalkozni a kerékpározással. Suli után mindennap bicajozni mentem, kedvencem a helyi posta mögötti ugratópálya volt. Ezzel egy időben kezdtem el a DH-zni, és a Sea Otter volt az első verseny, amelyen részt vettem. Sokat versenyeztem akkoriban: még CC-ztem és szlalomoztam is a Sandhill Range-ben rendezett viadalokon. Ez a helyszín mindössze két órára van az otthonomtól. Majd a következő három évben részt vettem a NORBA által rendezett versenyeken, melyből az első két évben komolyan vettem a feladatot, de a harmadikban már inkább a freeride felé kacsintgattam. Gyermekkoromban együtt bicajoztam olyan arcokkal, mint Cam McCaul, Jamie Goldman, illetve Greg Watts, tetszett, amit csinálnak, így egyre több időt töltöttem velük, mint a versenyzéssel és arra való felkészüléssel.
– Az első komolyabb versenyedre mikor került sor?
– Az első ugrálós versenyem a 2005-ös washingtoni „The Gathering” volt, ahova a már említett barátommal, McCaullal és Ryan Howarddal utaztam. A haladó kategóriába neveztünk be, melyet megnyertem, a többiek pedig a 3. és az 5. helyen végeztek. Fantasztikus volt, hogy az Aptosiak vitték el díjak nagy részét! Ugyanabban az évben a Sea Otter után még elmentem a Randy Sprangler által rendezett ugratógálára, ahonnan a legstílusosabb versenyzőnek járó díjat hoztam el. Talán ez volt életem egyik legnagyobb sikere, mivel maguk a versenyzők alkották a zsűrit, az ő elismerésük igazán sokat jelentett nekem. Ezek után a Gravity elkezdett alkatrésszel szponzorálni, mely megkönnyítette a további pályafutásomat. A Vailben TEWA Mountain Bike játékokon Cammel és Tylerrel sikeres bemutatót tartottunk igazi nagyközönség előtt. Télen is sok versenyen és bemutatón vettem részt, majd 2007-ben barátaimmal ismét elutaztunk a TEWA-ra, ahol először került megrendezésre a slopestyle versenyszám. Sajnos nem engedtek indulni, mivel még nem töltöttem be a 18-at. Viszont Shaun Spomer, egy ott dolgozó profi fotós ennek ellenére megkért, hogy a pályán gyakorlás közben fényképezhessen. Megmutattam, hogyan mentem volna végig, ha engednek. A következő hónapban ott voltam a Decline magazin címlapján! Senki nem mondta előre, így óriási meglepetés volt…
– Innen már egyenes út vezetett a profi karrier felé? Sérülések nem hátráltattak a fejlődésedben?
– Szerettem volna részt venni 2007-ben az Adidas Slopestyle-on, de a verseny elmaradt. A repülőjegyem megvolt, így elmentem a Leogangban megrendezett 26Trixx-re. Az előző este kaptam a meghívást, másnap reggel már a repülőn ültem. Barátom, Jamie Goldman, megnyerte a versenyt, én 7. lettem. Múlt évben a Crankworx rendezvény selejtezőjén nagyot buktam, így nem tudtam folytatni a versenyzést. A sérülés miatt Bearclaw-ra nézőként mentem el, de végül is beneveztem, és a döntőbe jutottam. Ott ismét nagyot firkáztam, és a térdem teljesen szétment.
Jamie barátom szervezett egy bemutató sorozatot, így egész nyáron végigbuszoztuk Washington, Oregon és Észak-Kalifornia államot. Ő is lesérült, így több alkalommal beugrottam helyette. Mivel nem értünk haza az iskolakezdésre, a buszon kellett előre tanulnom. Az év végén az Adidas csapat megkeresett egy szerződéssel, ami biztosítja a versenyekre való utazásaim költségét is, így 2008-ban már több helyre volt lehetőségem eljutni.
Megjelent a Bikemag 2008. november-decemberi számában.
Szöveg: Németh Balázs
Fotó: Haruki „Harookz” Noguchi