Daniról anno nagyon sok képet és videót láttam – arról, hogy miket is vállalt már be merevvázas bicajával. Hatalmas útátugrások, letörések. Akkoriban a János-hegyen legendák keringtek, hogy milyen örült bringás is ő. Néha a nap végére a villája is kitört, de ez nem tántorította el attól, hogy másnap az addigra már meghegesztett villával újra beadja az új dolgokat. Az elmúlt két évben kicsit visszavonult, más dolgok kezdték el érdekelni, de tudta, hogy egyszer újra visszaszáll a nyeregbe. Eljött hát a visszatérés ideje…
Molnár Dani
– Hello Dani! A sportágban tevékenykedők többsége ismeri a nevedet, ennek ellenére mutatkozz be röviden…
– Molnár Dániel vagyok, és utálom a májat! Legtöbben bicós körökben csak Kancsónak vagy Khenának ismernek. A bringázást 2000-ben kezdtem, eleinte csak freeride stílusban, majd később versenyezni is elkezdtem, leginkább Downhill futamokon indultam.
– Hogyan jött a mountain bike és miért éppen a freeride?
– Kezdetben gördeszkáztam, majd a 2000-es év nyarán eltört a deszkám, ekkor kezdtem el feljárkálni bringával a János-hegyre, eleinte csak hobbi szinten, de aztán sok barátot szereztem a hegyen és egyre több időt töltöttem ott. Ekkor ismertem meg Szedő Gergőt, vele kezdtem el a freeride-ot, mivel akkoriban a János-hegyen csak ez ment, és engem sokkal jobban vonzottak gapek, átugrások, a háztetőkről való leugrálások, mint a versenyzés. Aztán elkezdtünk egyre több dolgot építeni a hegyre.
Táblás a nagy dörtön
– Az utóbbi néhány évben kicsit eltűntél, visszavonultál. Minek köszönhető ez?
– Igen, ennek több oka is van. Részben egy térdsérülés, meg az, hogy elkezdtem motorozni, ki szerettem volna próbálni magamat más sportágban is. A tanulás és a barátnőm mellett egyre kevesebb időm jutott a biciklire, így sajnos egy időre ez a vonal háttérbe szorult.
– Egyre többet látni téged bicajozni, ez a visszatérés talán annak is köszönhető, hogy eladtad a motorodat?
– Nagyobbrészt annak is. A motorozás egy teljesen más világ, sokkal veszélyesebb, de a biciklizést nem pótolja. Az csak egy hobbi volt. A motoros vonalon nem is voltak meg az igazi barátok, a hangulat teljesen más. Ideje volt visszatérni a régi barátok közé és újra jókat bringázni.
Ugrás a harangvölgyi nagy letörésen
– Több hazai filmben is szerepeltél. Engem ami a legjobban megfogott, az a Szabó Andris „From trash to treasure” filmjének egyik részében beadott 20 méteres gaped volt. Az szerintem simán megállta volna a helyét egy külföldi videóban is. Hogyan veszed rá magadat a nagyobb ugrásokra?
– Ez változó. Régebben, a kezdetek kezdetén mindent bevállaltam ész nélkül, több-kevesebb sikerrel, nem érdekeltek a sérülések. Később már a bizonyítási vágy miatt is megugrottam mindent, ami elém került, például az előbb említett gapet. Manapság már sokkal megfontoltabb vagyok, félek a sérülésektől, így kevesebb örültséget vállalok be, de igyekszem ezt leküzdeni és újra a „régi” lenni.
Molnár Dani
– Mi az, amit még mindenféleképpen be szeretnél adni?
– Szeretnék még egyszer egy downhill országos bajnoki címet, és van egy nagyon régóta tervezgetett ugrásom egy bányában. Akik ismernek, tudják mire gondolok, hasonló méretekkel rendelkezik az előző kérdésedben említett gappel, de ez inkább útátugrás jellegű, közel 15 méter magas és legalább ennyit át is kell szállni. Ezt már évek óta tervezem, talán idén sikerül is!
– Mivel foglalkozol manapság a biciklizésen kívül?
– Tanulással és munkával. Jelenleg a vendéglátásban dolgozom. A jövőben viszont mindenféleképpen szeretnék a valamilyen formában a biciklizéssel foglalkozni.
Molnár Dani
– Mi számodra a legnagyobb dolog, amit eddig elértél az életedben a kerékpározás terén?
– Szívesen emlékszem vissza a 2005-ös downhill országos bajnoki címemre, és emlékezetes szintén ebben az évben a világbajnokságon való részvétel is, amit Olaszországban, Livignóban rendeztek meg. Mindezek mellett viszont talán a legnagyobb dolog számomra a John Hill Gang All Stars videóban való szereplés!
– Mit gondolsz a mai extrém mountain bike-os helyzetről?
– Nagyon nagy fejlődésnek indult ez a sportág, egyre több olyan fiatalt látni, akik bringáznak. Egyre színvonalasabb és jobb versenyek vannak itthon is, és most már azért a nevesebb külföldi versenyeken is részt vesz egy-egy magyar, amihez mindenkinek gratulálok.
Molnár Dani
– A freeride hazánkban eléggé kihalófélben van, igazából talán nem is létezett itthon soha. Régen elég sok helyet építettetek a János-hegyre, amiket mára már mind lebontottak az erdészek vagy egyszerűen csak elhasználódtak. Mit gondolsz, visszatérnek még azok idők, és újra nagy lelkesedéssel fogtok építkezni?
– Ha rajtam múlik, akkor igen! Régebben sokkal nagyobb volt az összetartás a János-hegyen, most már inkább csak downhillezni járnak fel az emberek a hegyre, mivel egyre több a verseny, és talán ez az egyetlen elérhető hely, ahol edzeni tudnak. Amit régebben freeride-nak neveztünk, az mostanára sajnos tényleg teljesen kihalt itthon, de igyekszünk kicsit visszahozni a régi időket.
Molnár Dani
– Szponzorok? Régen sok BK hirdetésen láttalak és volt együttműködésed a Varióval is, ha jól tudom.
– Mióta újrakezdtem a bringázást, azóta nincsen szponzorom. Magam finanszírozom a bringázást.
– Jövőbeli terveid? Mennyire komolyan fogsz foglalkozni a biciklizéssel? Versenyeken való részvétel?
– Szeretnék újra komolyan bringázni, ebben az évben inkább csak edzegetek, de 2010-ben mindenképpen szeretnék újra versenyezni. Persze ebben az évben is elindulok egy-egy versenyen azért.
Molnár Dani
– Köszönöm az interjút! Köszönet, üdvözlet miegymás?
– Én köszönöm a lehetőséget nektek, és köszönöm mindenkinek, aki segített abban, hogy újrakezdjem a bringázást!
Megjelent a Bikemag 2009. július-augusztusi számában.
Szöveg: Szász Norbert
Fotó: Szász Norbert
