Buzsáki Virágot, hazánk egyik kiemelkedő utánpótlás XCO versenyzőjét rengetegen ismerik a hegyikerékpározás világában, hiszen fiatal kora ellenére már közel egy évtizede jelen van a mountainbike sportban, mégis kevés szó esett róla nálunk. Most szeretnénk ezt pótolni, interjút készítettünk vele, melyből jobban megismerhetitek őt, elmeséli a múltját, a jelenét és a terveit a jövőre nézve.
Bikemag: Kezdjük az elején! Hogyan és mikor ismerkedtél meg a kerékpársporttal? Melyik volt az első versenyed (ha még emlékszel rá)?
Buzsáki Virág: 2009-ben nevelőapámat kísértük el anyával a monori Strázsahegyi tekerőre, ahol elindultam én is, mert volt gyerek futam. Egész jól sikerült és megkérdezték szüleim szeretném-e komolyabban csinálni, mondtam, hogy próbáljuk ki. Hát… kipróbáltam.
A sportolói pályafutásom (ha szabad ilyet mondani 🙂 ) kezdetét mégis 2010. május 1-jére teszem, az a Buda maraton volt az első “komoly” versenyem.
Bikemag: Mi fogott meg/mit szeretsz ebben a sportban? Miért tartottál ki mellette?
Buzsáki Virág: Ez egy nagyon nehéz kérdés, megválaszolni úgy szintén.
Hajlamos vagyok rendkívül gyorsan ráunni a dolgokra, ellenben a kerékpár mindig mutat valami újat. Valamit, amitől felforr a vérem, ami új célt ad, megváltoztatja a gondolkodásom.
A sebesség és veszély által keltett adrenalint egyszerűen igényli a szervezetem. Sokszor van olyan, hogy rendesen ingerült vagyok a magas pulzus hiányától, és érzem ezen csak a montizás tud segíteni, vagy egy rakás sprinttel teletűzdelt országúti edzés. A tettvágy egyszerűen nem hagy nyugodni.
A válasz lehet mégis egyszerű: csinálom, mert az életem, mert szeretem.
Fotó: Bak Ferenc
Bikemag: Az elmúlt években számtalan XCO bajnoki címet szereztél, Világbajnokságon, Európa-bajnokságon is remekül szerepeltél, a sok verseny közül, melyik a legemlékezetesebb számodra, melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?
Buzsáki Virág: Na, akkor szépen sorjában:
Először is a 2016-os Ifi MTB Európa-bajnokság (ötnapos versenysorozat, minden nap más; csapat időfutam, csapat váltó, kombináció, “mini maraton”, XCO). Minden napnak úgy álltam neki, hogy ez egy játék és csak játszani kell. Az öt nap végén – a mai napig nem tudom elhinni, pedig az érem ott lóg a falamon, naponta szúrja ki a szemem – egy EB dobogó 3. fokán állhattam, magyar nemzeti mezben, piros fehér zöld zászlót tartva, egy nehéz, európai uniós szalaggal ellátott, bronz éremmel a nyakamban. Néha leesik pár másodpercre, hogy akkor én voltam a kontinensen a 3. legjobb montis lány a korosztályomban, egyébként felfoghatatlan… Kifejezetten büszke talán erre az eredményemre vagyok.
Aztán persze öregedtem egy évet, felléptem juniorba és jöttek az igazán nagy versenyek. 2017 XCO EB, ahol ott volt a legtöbb nagy ember, akiket addig csak videókon láttam, és ott voltam én is, mint versenyző. Versenyeztem velük (váltó), láttam őket pályátjárni, komolyan, úgy éreztem magam, mint a mesékben. Mindenre figyeltem, minden új volt, hatalmas élmény!
A VB ugyanez szorozva 2-vel, mert már tényleg mindenki ott volt, ráadásul egy másik kontinensen.
Bikemag: Idén már az U19-es lányok között a világranglista top10-et ostromlod, mik a céljaid erre a szezonra?
Buzsáki Virág: Minden alkalommal, az összes versenyen a tőlem telhető legjobbat szeretném nyújtani. Számokat nem mondok inkább. Vannak elképzelések, reális és álom is.
Ami alap, az pedig alap, minden versenyre nyerni megyünk, az hogy ennek mekkora realitása van már más kérdés.
Bikemag: Próbáljunk egy kicsit a jövőbe tekinteni, pár év múlva hol szeretnél elhelyezkedni az XCO világában?
Buzsáki Virág: Szeretnék megélni a sportból. Magyarországon erre sok esélyt sajnos nem látok, külföldön annál többet. Ahhoz viszont teljesíteni kell, példa van rá, tehát nem lehetetlen.
Bikemag: A kerékpározás elég időigényes sport, de biztos van olyan, amikor éppen nem bringázol, mit szoktál szabadidődben csinálni? (Remélem nem azt válaszolod, hogy csak tanulsz 🙂 – szerk.)
Buzsáki Virág: Hahaha! Tanulás. Persze.
Nagyon szeretek olvasni, kikapcsolok, nem kell gondolkodni, csak beleképzelem magam valaki más életébe. Leginkább fantázia regényeket preferálom, mert az nem tud velem megtörténni. Elég abszurd, de egy krimi története, akár velem is előfordulhat, de az, hogy levelet kapok a Roxfortból, miszerint boszorkány vagyok, sajnos sokkal kevésbé valószínű. Nagyon szeretem az irodalmat, ellenben a szabadidőmben inkább falom a könnyű, mindennapi szavakat, mint azon gondolkozzak perceket, hogy mit jelenthet egy 4 soros mondat.
Fotó: Bak Ferenc
Bikemag: Ezen a szinten már rengeteg költséggel jár a versenyzés, ezért ejtsünk pár szót a támogatóidról is. Kiknek a segítségével éred el ezeket a remek eredményeket?
Buzsáki Virág: Érdekes, de biztosan nem egyedi helyzetben vagyok. Nekem, ha nem adnak biciklit, anya apa nem fog venni, ha nem visznek versenyezni szülők sem fognak. Ezért is rettentően hálás vagyok mindenkinek, aki kicsit is hozzájárul a sportolásomhoz.
A kezdetektől fogva előző csapatomtól, a PCCC-től, kaptam a szükséges dolgokat. Eleinte nevezés, majd bicikli és versenyekre való eljutás. Óriási köszönet jár nekik, hogy felneveltek!
Idéntől a Pavé Cycling Academy tagjaként kapok konkrétan olyan támogatást, mint egy profi versenyző. Tényleg semmi mással nem kell foglalkoznom csak a biciklizéssel. Ők adnak hozzá mindent és még egy kicsit többet is. Az idei Ghost Lectorom a szerelmem (tavaly is már a Pavé Bike & Cafétól kaptam biciklit).
Személyesen Cser Gábor segít nekem nagyon sokat, biciklizgetünk, edzünk… Sokat foglalkozik velem.
Benkó Lacinak is rengeteget köszönhetek, attól függetlenül, hogy már nem a PCCC tagja vagyok ugyanúgy segít nekem, mint előtte.
Edzőm évekig Makács Gábor volt (Tigris, a volt nevelőapám), viszont 2017 novemberében búcsút mondtunk egymásnak, szépen lerakta az alapköveket, de ennek így kellett lennie. Januártól új bringás edzőm van, akivel nagyon jól együtt tudunk működni. Egyszer mentem el vele bicózni, azóta nem tudom, milyen félve ránézni a technikai elemekre. Kisugárzása, viselkedése duplájára növelte az önbizalmam minden téren.
Meg van mindenem, ahhoz, hogy maradandót alkossak, Egyes-egyedül rajtam múlik.
Bikemag: Köszönjük és kívánjuk, hogy a terveid megvalósuljanak!
