Valaki megkérdezte régen, hogy mit csinálok én a hosszú bringázások alatt. Gondolkozok! Ez főleg a mai napra volt jellemző. Lánnyal versenyezni egy egész furcsa taktikai és néha igen kemény fizikai küzdelem. Amikor segíteni tudok, akkor 100%-ot kell menni, mert a pálya csak kisebb részén tudsz melléférni meglökni kicsit tolni, fogni a szelet. Előre kell gondolkodni, hogy melyik szakaszon mi a legjobb megoldás. És ha ezt már tudod, akkor bele is kell élned a másik helyzetébe. Érezned kell mennyit bír, milyen hosszú emelkedőt tud kisprintelni, mibe kell inkább beleülni. Más képességekkel a pálya ritmusa teljesen más. Ezt a gyorsabbnak kell átvenni!
Suzit ugyan régebb óta edzem, de csak a pulzus zónáit ismerem, teljesítmény mérője sincs, ami sokat segítene megtalálni a rövidebb megindulások mértékét is. Eddigi csapattársaimmal erőben nagyon közel voltunk egymáshoz, ezen a versenyen viszont azért volt különbség. Ebben az esetben sokkal nehezebb, sőt igazából nem is lehet érzékelni, hogy mikor van fizikálisan jó vagy rossz passzban a másik. Sokat lestem a pulzusmérőt (na nem a sajátomét) meg arckifejezését, hogy hogyan tovább. Tök jó volt, hogy ismét rengeteg bringást előztünk lefele a nehéz részeken és maximálisan értette és próbálta végrehajtani Suzi a taktikát.
Az előző etapon elszenvedett két esés és a duplájára dagadt mutatóujj mellett ez nagyon kemény dolog! Büszke voltam a lányra, hogy a tegnapi kisebb mentális és fizikális szétesés után ismét összekaptuk a párosunkat. Végül kategóriánkban a 12. helyen értünk be a négy nap értékelése után. Amiről fogalmam sincs, hogy jóknak számít-e vagy sem, viszont nagyon elégedett vagyok a versenyzésünkkel, mert ki tudtuk hozni magunkból a maximális teljesítményt és taktikailag is okosan helyezkedtünk a mezőnyben a négy nap alatt. Nyertem már több napos versenyt úgy is, amiről ez nem volt elmondható…
Összefoglalva a benyomásaim: Rengeteg lehetőség rejlik a környékben montizás terén is és gyönyörű tájakon tekerhet, aki ide jön a versenyre vagy a szigetekre tekerni. Ez a többnapos éri meg a befektetett anyagiakat és energiát! Egy apró példaként: Ki volt már olyan versenyen, ahol a falu pici főterén frissítő zóna (narancs alma energiaszelet gélek kekszek…) mellett, komplett svédasztal várta a bringásokat, többféle salátával, sülthúsokkal, halakkal, tengergyümölcsei rizottó, krumpli édesség, kóla izotóniás italok….. Senki nem kéri a karszalagot, annyiszor vehetsz amennyiszer akarsz, nincs sorbanállás (max 5 ember előtted) , nem fogyott el a kaja és ez csak egy pozitívum! Gondolkozzon el az, aki hasra van esve pl. az osztrák vagy német maratonoktól! Ha tehetem ide is visszajövök! 🙂
Köszönet:
Maxxisnak, hogy egyikünk se tudta kinyírni az éles köveken.
Mesterbikenak a Biztos hátteret.
575-nek, hogy 23 év tapasztalat után hazai gyártású lett a kedvenc mezem
High5nak, hogy finomra csinálták ami jó
Forcenak: Minden bringás cuccot ami az előzőekbe nem fért bele.
