A Rock Machine-ről mindig egyvalaki jut eszembe, Ő pedig Víg Balázs. Amikor építette a „leglegleg” bringáját, úgy tervezte, hogy mindenből a legnagyobbat aggatja a gépre, szenvedő alany pedig az RM Adrenalin 7000-es volt. Arra került a legnagyobb nyereg, a legnagyobb kormány, satöbbi. A sok ritka alkatrész között remekül mutatott a ritka váz is. Igazi nagypályás gép volt, csak kár, hogy alulról ütötte a 30 kilót. Nem úgy, mint a mostani tesztpéldányom, ami azon túl, hogy szintén mokány egy darab, szinte semmiben sem hasonlít rá. Leginkább azért nem, mert ez egy 4x gép…
Alapvetően hagyományos vonalvezetés jellemzi a váz kialakítását. A fejcső kellemesen meredek, a felülhegesztések alul- felül nyitottak, a bowdenezést okosan (az amúgy erősen Konás jelleget mutató) felsőcső alján vezetik el. Az első háromszögön nem található semmi különleges, csupán a szépen hegesztett varratok vezetik meg a szemet. Nem úgy, mint a hátsó traktus! Alapvetően egy már hagyományosan nagyméretű Yoke-al indít, majd – fikarcnyit sem veszítve a lendületből – szokatlanul nagy keresztmetszetű alumínium zártszelvényekben folytatódik. A papucsból sem sajnálták az anyagot. A kovácsolt alumíniumban a tengelyt 20 mm hosszban lehet mozgatni a nagyon trendinek számító kétcsavaros feszítővel, ugyanakkor a váltót használókról sem feledkeztek meg. A váltófül-rögzítő csavar a papucs alsó élébe kapcsolódik két csavarral. A támvillába valahogy kevesebb anyag jutott, ez egy „normál” méretű zártszelvényből készült, csupán a papucs csatlakozásánál kapott némi erősítést.
A teleszkóp az idei év „sztárja”, hiszen már a negyedik van alattam, és még csak az év felénél járunk. A 32-es krómozott acél becsúszószárak és a böszme nagy váll kellemes merevséget ad a gép elejének. Mozgása pont megfelel egy középkategóriás villáénak, csak a csillapítás állíthatatlansága hozott ki néha a sodromból. Amúgy remek választás Átlagos Ádámoknak, de nekem Beles Bálintnak kicsit kevéske.
A kerekek remekül passzolnak a gép stílusához. Egyfelől feketék, ami mindig valahogy megbízhatóságot és erőt sugall, másfelől a felni profilja olyan, amilyet már évekkel ezelőtt megálmodtam, nem túl magas és nem túl széles, ráadásul remekül veszi a komolyabb ütéseket is. Az agyak Rock Machine felirattal álcázottak, eredetük számomra bizonytalan, de elegánsan kikönnyített formája „versenyérzést” áraszt. A gumi ellenben inkább rekettyéseken és sáros vízmosásokon való átkeléshez partner, ami nem éppen célterület jelen kerékpár esetében.
A kiegészítők közt a nagy japán és a nagy amcsi gyártók alkatrészeit egyaránt megtaláljuk, lassan az összes bringa egy kaptafára fog készülni. Jelen esetben némi felüdülést nyújt a monotóniából a WTB nyerge és markolata. Hayes fékei a 9-es szériából elöl-hátul 180-as tárcsát koptatnak, ami a „differenciált tárcsák” trendjéből erősen kilóg, de legalább nem 160-as, és ez jó pont. Elöl a hajtást a már unalomig dicsért Howitzer-Hussefelt-BoxGuide trió alkotja. A lánc gyakorlatilag „leeshetetlen” (jó beállítással), a hajtás merev, és strapabíró. Súlyra kicsit sok, de legalább tartós. Hátul (vigyázat „népvakítás”) LX váltó dolgozik, ami szép is, jó is, még kis gumiizé is van rajta, hogy ne csapkodja magát olyan hangosan a vázhoz. A dolgát persze tökéletesen végzi, parancsokat pedig a kommersz Deore Rapidfire váltókaron adhatunk neki. A nyereg hosszú, jól befogható, könnyű visszatalálni rá, de súlyban lök egy jókorát a mérlegen. A stucni 4x-osan hosszú, néha zavaró, de sprint közben jól jön a plusz hely a hónom alatt. Négy csavar ragadja magához a kormányt, ami megint enyhe mellényúlás, mert virít rajta a DH felirat, és a DH szakág abban különbözik a 4X-tól, hogy nem az, így a bringán is csak tévedésből lehet. Egy szűkebb laposabb modell jobban illene rá.
Túl sok kilométert nem sikerült beleraknom, de a meredek fejcső nagyon megfogott. Nem szeretem a csoppereket, mert könnyen kihajlanak alólam a villák. Persze mindennek ára van. Főleg hogy hosszú stucnival szerelik. Húzósabb sebességnél, és rázósabb szakaszon, „ideges” lesz a kormány. Nehéz kézben tartani, de pár nap alatt megszokható és elkerülhető az ilyen viselkedés. Lejtőkön a fent említett hibán kívül, panasz nem lehet rá. Nagyon jól szedi a lábát, a gumiknak hála jól tart a kanyarokban is, aszfalton és döngölt ugratókon azonban elkeserítően viselkedik. A mintázat bütykei úgy radíroznak, hogy kanyarodáskor előre bele kell kalkulálni az oldalcsúszást is. Ezt leginkább 4 Bar-os guminyomással lehet korrigálni, ilyenkor ugyanis már sokkal biztosabban áll a pályán. Ugráskor semlegesen viselkedik, nem próbál kitörni. Könnyen irányítható, csupán a nagy vázméret zavart, de sebaj, kapható belőle kisebb is…
[poll id=”41″]
Eredetileg megjelent a Bikemag 2007. júliusi számában.
InfoBox:
Forgalmazó: Bringapont Kft.
Származási hely: Csehország
Vázgarancia: 2 év
Alkatrész-garancia: 1 év
Vázméret: 14”, 15,5” (tesztelt)
Ára: 259.900 Ft
Vázanyag: Block Design Custom 7005 DB Alumínium
Villa: Marzocchi Dirt Jam Pro 100 mm / 32 mm
Hajtómű: TruVativ Hussefelt Howitzer 170 mm / 38 fog + rockring
Középrész: TruVativ Howitzer
Lánckeréksor: Shimano HG-50; 11-32 fog; 9s
Lánc: KMC-Z9000
Váltókar: Shimano Deore; 9s
Hátsó váltó: Shimano Deore LX
Fék: Hayes nine; 180 mm / 180 mm
Első agy: Rock Machine; 36 furat
Hátsó agy: Rock Machine; 36 furat
Felnik: Mach1 Freeride
Küllők: DT; 2 mm; fekete
Külsők: WTB Timberwolf; 26 x 2,3
Kormány: TruVativ Hussefelt DH risebar; 680 mm / 31,8 mm
Kormányszár: TruVativ Hussefelt; 60 mm / 0 fok / 31,8 mm
Markolat: WTB csavaros
Kormánycsapágy: Cane Creek Mallet
Nyeregcső: TruVativ XR 2 csavaros; 31,6 mm / 350 mm
Nyereg: WTB Power-V
Pedál: Wellgo alu platform
Geometriai adatok:
Fejcsőszög: 70,5 fok
Nyeregvázcső-szög: 73,5 fok
Tengelytáv: 1040-1060 mm
Láncvillahossz: 410-430 mm
Felsőcsőhossz: 550 mm
Vízszintes felsőcső-hossz: 565 mm
Fejcsőhossz: 124 mm
Tömeg: 16,12 kg
