Nemrég jártunk gyárlátogatás ürügyén a Kross-nál, azóta pedig szépen elkezdtek csordogálni a tesztbringák is. Ezúttal egy városi/trekking gépet (a Trans Alp modellt) kaphattunk a lábunk közé, és a magam részéről bele is vetettem magamat vele a nagyvárosi forgalomba…
A modell női- és férfivázas verzióban egyaránt elérhető, a hölgyek fehér- vagy fekete-, az urak pedig fekete- és ezüst színváltozat közül választhatnak. Hozzánk a férfi változat fekete opciója került, elegáns fényes dukkózással, visszafogott dizájnnal.
A váz kidolgozása átlagos, a hegesztések egyenletesek, kifogást emelni egyetlen részlet ellen sem igazán lehet. Az összes kiegészítőnek (1 db kulacstartó, csomagtartó, sárvédő) találunk tartószemet, a világítás kábelezése az alsócsövön belül került elhelyezésre. Masszív hátsó papucsokat illesztettek a villaszárak közé, a fejcső mögött pedig felülhegesztést kapott az alsócső.
A fejcső vidékén ellenben egy érdekes megoldással találkozhatunk – a régi és az új technológia sajátos randevújára kerül sor itt. A fejcső ugyanis félintegrált rendszerű, a villanyak pedig 1 1/8”-os, de a végeredmény mégsem egy A-Head-es felállás, hanem régi vágású menetes. Hogy mindez mégse mutasson furcsán egy 2011-es bringán, ezért a fejcsapágy felső csészéjére és kontraanyájára egy diszkrét műanyag kupak került. A menetes rendszer műszakilag semmiféle előnnyel nem bír az A-Headdel szemben, itt talán annyi említhető a javára, hogy a stucni és vele együtt a kormány magassága tág határok között, egyetlen csavar meglazításával könnyen/gyorsan állítható.
A mai szemlélő számára már különlegességszámba menő fejcsapágyba egy SR Suntour trekking villa csatlakozik, mely bár csupán 63 mm-es úttal bír, de jócskán megemeli a gép elejét – ennek köszönhető a felsőcső jelentős lejtése, és a 730 és 880 mm között változó átlépési magasság. Hogy a komfort teljes legyen, a villa mellett egy teleszkópos nyeregcső, és egy zselés, hátul gumibakokra ültetett nyereg dolgozik alattunk. A nyeregcső ugyanúgy saját márkás példány, mint az állítható szögű stucni, és az egyszerű, jelentős hátrahajlással bíró acélkormány.
A bringára egy majdnem komplett Acera szett került, ez a család adja a fékváltókarokat, az első váltót, a hajtóművet és a hátsó sort. Minden bizonnyal költségkímélés céljából egy KMC lánc, egy Thun középcsapágy és egy Tektro fékszett csatlakozik a csapathoz, hátulra pedig került némi hangsúly egy Deore hátsó váltó formájában.
A kerekek masszív, jól megépített darabok, három kereszttel rendelkező fűzésmintával. Elöl egy szérián kívüli agydinamó biztosítja a világításhoz szükséges energiát, míg hátul egy egyszerű, kónuszos Nexave agy forog. Ezeket rozsdamentes acélküllők kötik a cég saját gyártású felniihez, és annak ellenére, hogy nagy sorozatban fűzött kerekek ezek, fűzésmintájuk szimmetrikus (a húzásra dolgozó küllők elhelyezkedése alapján), amit köztudottan nagyon szeretek.
Menjünk már…
Mielőtt belekezdenék a menettapasztalatok ismertetésébe, annyit bocsátanék előre, hogy városban, illetve hosszabb közlekedést igénylő ügyintézések során kizárólag bringát használok, idestova húsz éve, így van némi előéletem e téren. Kezdetben előszeretettel alkalmaztam e célra 60-70 éves, tetemes tengelytávval rendelkező városi gépeket (a régi Bikemag olvasók tudják, hogy ezeket összefoglaló néven Sámánbájknak nevezzük), az utóbbi tíz évben azonban egysebességes országútival küldöm, meglehetősen sportos testtartásban. Ez után számomra komoly váltást jelentett a Trans Alp, de miután a „Sámánbájkos” időszakomat idézte fel, ezért egyáltalán nem volt kellemetlen az együtt töltött idő.
Rutinos városi harcosként első körben a nyeregcsőbilincs patentzárját cseréltem ki egy imbuszcsavarra – nem szerencsés, ha az embert parkolás során valaki megvicceli, és nyereg, valamint nyeregcső nélkül kell hazatekernünk. Egyébként a teljes egészében fekete gép kellőképpen diszkrét darab, így talán kevésbé tarthat számot a tolvajok figyelmére.
Második lépés gyanánt kicsit sportosabbá alakítottam a gépen felvehető testtartást, ezt pedig az állítható szögű stucni legmélyebb állásába rögzítésével értem el. Korábbi emlékeim alapján beugrott, hogy felegyenesedett testtartást igénylő gépek esetében a nyereg orrát egy hangyányit érdemes megemelni, mert így esik számomra kényelmes ülés a fotelban – és ez ismét be is bizonyosodott.
Tovább vizslatva a masinát, egy ismerős megoldásba botlottam, ez pedig az a fajta sárvédő pálca, amely a sárvédőhöz műanyag kötőelemekkel csatlakozik. Volt szerencsém már ehhez, és nem éppen a legjobb megoldás. Egyrészt macerás a szerelése, mert a pálca hosszát illendő 5-10 mm pontossággal bevágni, másrészt ha valamihez véletlenül odaverjük a sárvédőt (ami nem ritka eset), akkor a kötőelem bizony egy pillanat alatt eltörik. Kár, pedig ez a fajta fém maggal rendelkező műanyag sárvédő csavaros pálcarögzítéssel tapasztalataim szerint a legjobb megoldás lehetne.
Miután mindent belőttem, irány a metropolisz, illetve a peremtelepülések, meg a szükséges napi teendők! Az első benyomás az volt, hogy a tetemes tömegű gép (a harmadikról cipeltem fel-le, tehát saját bőrömön tapasztaltam ezt is) meglepően könnyedén suhan, amiben a legnagyobb szerepe talán a gumiválasztásnak lehet, a Schwalbe Silentók ugyanis méltók a nevükhöz: valóban „csendesek”, és gördülési ellenállásuk alacsonynak tűnik. Tetszett, továbbá hogy annak ellenére, hogy a gép teljes felszereltségű (sárvédő szett, csomagtartó, letámasztó, világítás), nagyon egyben van, a gyárilag összeszerelt állapotban semmi nem cicereg, zörög rajta.
A vázgeometria – hosszú tengelytáv, lapos fejcsőszög – a tartós, stabil, egyenes haladásnak kedvez, így csomagos túrákhoz is jó alap lehet a Trans Alp. A hosszú láncvilla miatt szépen elférnek hátul a túratáskák is, garantáltan nem fogunk belebokázni. Amit viszont nem igazán értettem, hogy miért kell ilyen magasra (42-es külső esetén 300 mm) tenni a középcsapágyházat. Miután ez egy aszfaltra szánt gép, itt garantáltan nem akadunk majd fenn holmi sziklákon, tehát 280 mm bőven elegendő lenne, és így kicsit kényelmesebben talpalhatnánk le a megállások alkalmával.
A kényelemért felelős alkatrészek még tovább fokozzák az élvezeti faktort. A villa nem egy összetett darab, mindössze a rugó előfeszítése állítható rajta, lockolni pedig nem lehet, ennek ellenére a feladatot, amit rábíztak, tökéletesen elvégzi. A hivatalosan 63 milliméteres útjából sikerült előhoznom 50 mm-t, ami egyrészt aszfaltra bőven elegendő, másrészt szép teljesítmény tőle, mert más olcsóbb villák a 62-65 kilóm alatt nem nagyon szoktak mozogni. A széles, zselés nyeregtől féltem kezdetben, de végül mindez alaptalannak bizonyult, a kemény keskeny darabokhoz szokott hátsó fertályommal is vígan elücsörögtem rajta. A teleszkópos nyeregcső diszkréten dolgozik, viszont van némi szerepe abban, hogy a gép gyakorlatilag kisimít minden csúnyaságot, amit legendás minőségi hazai útjaink bekínálnak a bringásnak.
A kormány viszont nem igazán tetszett, ez az erőteljesen hátrahajlított forma szerintem nem igazán ergonómikus, sokkal természetesebbnek tűnik nekem az a fogás, amit egy egyenes kormány nyújt.
Aztán leszáll az éj, és kezdődhet a varázslat… A világítás egyetlen mozdulattal az első lámpa hátulján kapcsolható, ilyenkor egy a telóhídra szerelt, meglehetősen erős fényű első halogén lámpa kezd folyamatosan világítani elöl, és egy piros színű hátul. Utóbbi nagyon ügyes darab, miután ha megállunk, akkor is világít, még legalább további 5-10 percig. Ez piros lámpáknál ácsorgásnál nem hátrányos funkció. Az energiát egy szérián kívüli Shimano agydinamó adja, melynek súrlódási ellenállása nem sokkal nagyobb, mint egy normál agyé, és emellett diszkrét is. A kábelcsatlakozásokat (az agydinamó és a lámpa esetében egyaránt) viszont elláthatták volna valami gumiburkolattal, mert így, ahogyan vannak – pőrén – nem biztos, hogy jóban lesznek a nedvességgel. Összességében ez a világítási rendszer szerintem városi / trekking felhasználásra a legtökéletesebb, hiszen nagy teljesítményű, sohasem merül le az elem, továbbá mindig a bringán van, lelophatatlan formában. A Trans Alp „fénytechnikája” azonban ennyiben még nem merül ki, így a külsőgumikon fényvisszaverő csík, a pedálokon és a hátsó sárvédőn prizma segíti a láthatóságot – rendőr tehát nem találhat hibát.
Miről nem esett még szó? Mondjuk a váltásról meg a fékezésről… Nos igen, a fék- és váltórendszer az árkategóriának megfelelően hiba nélkül teljesít, bár itt jegyezném meg, a Deore hátsó váltó léte annyira nem érezhető, tehát simán kiegyeznék ehhez a felálláshoz egy Altussal vagy Acerával is.
Kinek lehet jó?
A Kross Trans Alp olyanoknak ajánlható, akik egyáltalán nem járnak terepre, ezzel szemben aszfaltos túrákra és mindennapi közlekedésre szeretnének egyetlen kerékpárt használni. Emellett nincs kedvük kiegészítők beszerzésével szüttyögni, hanem egy kész megoldást szeretnének látni az igényeikre. A Trans Alp gyári felszereltséggel a megcélzott trekking / városi felhasználásra tökéletes, egy minipumpa és egy jó lakat beszerzése után nincs is más hátra, mint napi használatra fogni. Aztán ha a tulajnak kedve szottyan, akár fel is málházhatja és irány egy kiadós kerékpártúra…
InfoBox:
Forgalmazó: Kross Hungary
Származási hely: Lengyelország / Tajvan
A kerékpár a gyártó honlapján ide kattintva érhető el.
A kerékpár a forgalmazó honlapján ide kattintva érhető el.
Vázgarancia: 2 év
Vázméretek: női: 17”, 19”; férfi 19”, 21”
Alkatrész-garancia: 1 év
Ajánlott fogyasztói ár: 123.900 Ft
Vázanyag: 6061 Alumínium
Villa: SR Suntour NEX-4110 V2; 63 mm út; állítható előfeszítés
Hajtómű: Shimano Altus FC-M311; 8 sebesség; 170 mm
Középrész: Thun; négyszöges
Lánckeréksor: Shimano HG-40; 11-32 fog; 8 sebesség
Lánc: KMC Z; 8 sebesség
Fékváltókarok: Shimano Acera ST-EF60; EZ Fire Plus; 8 sebesség
Hátsó váltó: Shimano Deore RD-T591
Első váltó: Shimano Altus FD-M311; alulhúzós
Fék: Tektro C-310; V-fékek
Első agy: Shimano DH-3N20 agydinamó; 36 furat
Hátsó agy: Shimano Nexave FH-R30; 36 furat
Felnik: Kross R; 6063T3 alu; 36 furat
Küllők: „S”; 2 mm; rozsdamentes acél; elöl-hátul 3 kereszt
Külsők: Schwalbe Silento; defektvédelem; fényvisszaverő csík; 42-622
Kormány: Kross; 25,4 mm / 620 mm
Stucni: Kross; állítható szögű; 25,4 mm befogó; 25,4 mm szárátmérő
Kormánycsapágy: acél; félintegrált; 1 1/8”; menetes
Nyeregcső: Kross; teleszkópos; 27,2 mm / 350 mm
Nyereg: Selle Royal Royalgel Freedom; acél pálca
Markolat: PrimErgo; gumi; ergonómikus
Csomagtartó: alumínium; 25 kg teherbírás
Világítás: agydinamós rendszer; Axa Spint fényszóró elöl; Basta standlight hátul
Sárvédő: Műanyag; acél pálcákkal
Pedál: FP; FP-910; alumínium; gumibetéttel
Geometriai adatok:
Fejcsőszög: 69,0 fok
Nyeregvázcsőszög: 73,0 fok
Nyeregvázcsőhossz: 490 mm (nyeregvázcső tetejéig)
Felsőcsőhossz: (csőközéptől-csőközépig): 550 mm
Vízszintes felsőcsőhossz: 570 mm
Tengelytáv: 1100 mm
Láncvillahossz: 460 mm
Stucnihossz: 110 mm
Fejcsőhossz: 140 mm
Középcsapágy-magasság: 300 mm
Súly: 16,75 (pedállal)
Szöveg: HBalage
Fotó: Lcs, gg