Majdnem here-vere számomra a 17,5″-es váz, de épphogy jó. Szeretem, ha hosszú a felsőcső, így bejön a nagyobb vázméret. Az üléspozícióval még barátkozni kell, érzésre túl magasan és közel van a kormány. Az XT V fékek atommódra fogtak a sárban/hóban is. A Maxxis Dy-No Mite! és Ignitor gumik jól tapadtak a dágványban, szerintem sárban is megállják majd a helyüket.
A Dual Controlt erősen szokni kell még, egyelőre számomra nagyon furcsa a Grip Shift után. A váltás precíz, a Ritchey markolat nekem túl kemény. Lehet, hogy ebből csere lesz. Gyönyörűséges a Ritchey nyereg, ráadásul még kényelmes is. A Manitou Splice Comp teló a hidegben is rendesen mozgott. A lockout kapcsolása viszont kicsit hektikus.
1170 km / 2. lapszám:
A nagy S cuccai továbbra is tökéletesen végzik a dolgukat: Váltás, fékezés precíz. A Dual Control isteni. Gumik murvás úton nagy sebességnél is nagyon jól tartanak, de aszfalton eléggé zümmögnek. Sárban mászáshoz is jók, de kanyarban nem kapaszkodnak eléggé, kicsúsznak. A megfelelő beállítás ellenére a hosszabb tekeréseknél állandósul a térd-, fenék-, és hátfájás. A bűnösök a kb. 2 cm-t mozgó teló, a hektikusan kapcsolódó lockout. Szervizben ideiglenesen, majd otthoni szereléssel a probléma véglegesen lett megoldva. Az integrált középcsapágy 1 cm-rel szélesebb, mint a régi rendszer, valószínű, hogy ez a térdfájás okozója. 150 km aszfalt használat után csörög a bowdenezés, 0,5 cm-es nyolcas keletkezett a hátsó kerékben. A nyereg mégsem kényelmes. A váz nagyon merev, a gép jól mászik és fordul. Festés, matricázás nagyon jól bírja az eséseket, gyakorlatilag karcmentes. A hátsó gumi 80%-ban elkopott.
1570 km / 3. lapszám:
Kapott a Dema már megint rendesen: Istállós-kőről lefelé a zöld háromszögön. A gép egyben van! Én már nem annyira. Kezdünk azért összeszokni. Teló végre mozog, bár a matricázást kezdi levedleni. Még fent van, de már elég ráncos. A 950 km-nél elkövetett garanciás teflon spray-jel befújós javítás nem igazán használt, így házilag csökkentettem az olajszintet.
Emlékezetes húsvét: defekt városban, szépruhában elázva egy zápor után. Persze nem volt nálam folt. Így jártam. No a gumi tényleg elkopott. Dual Controlt imádom, váltás, fék nagyon profi, de mintha ezt írtam volna már. De a nyereg… brrrr! Talán egy XL-es bundabugyi segítene. Bowdenezés gyárilag túl hosszú, ezért terepen csörög. Parajelenség 30km/h-nál: az első váltó énekelni kezd. Hát nem egy Pavarotti!
2300 km / 4. lapszám:
Kezdenek szépen amortizálódni az alkatrészek. A csodálatos fékerő elveszett, amikor már félig koptak a betétek. Hála az égnek innen exponenciális sebességgel elfogyott a maradék, így gyorsan cseréltem is újakra őket, így most újra van fékerő. A hátsó Maxis gumitól könnyes szemmel vettem búcsút. Szegényke teljesen elkopott, pedig szerettem nagyon.
Váltás is kezdi megadni magát. Bár ebben szerepet játszanak a borulásaim is. (Mint tudjuk a montizás bizony nem teremsport.) A váltópapucsot párszor egyengetnem kellett, de így sem sikerült visszaállítani az eredeti válásteljesítményt. Ezek nem a bringa hibái, hanem a használat következményei. A teló teljesítményében nagyon kilóg a többi alkatrész közül.
Szilvásváradon megvolt a Dema első versenybevetése, de sajna – részben az én hibámból – nem volt túl sikeres.
2690 km / 5. lapszám:
A Dema jól bírja a dágványt. Ezt a monszunok után visszamaradt sártengerben sikerült jól letesztelnem. Összerázódott a bicaj. Sajna az eredeti, tökéletes fékhatást és váltásteljesítményt a szervizelések alkalmával nem sikerült visszaállítani. Az alkatrészek kopnak, rendesen. Az új BBB fékbetét gyengébb az eredeti XT-nél. Az új Conti Edge külső a változatos terepviszonyok között jól teljesít, viszont rengeteg defektet kaptam vele mostanában. A hátsó kerékben újabb nyolcas keletkezett, a felni is meggörbült kissé. Bennem van a „vágjunk keresztül mindenen” fullys érzés. A nyereg bőrborításából nem lehet maradéktalanul kimosni a beleragadt sarat. A Dema végre sikeresen teljesített egy maratont, semmi gond nem volt vele.
3290 km / 6. lapszám:
Dema a TransAlpon. Verseny előtt – Atomnak hála – egy puha rugó került a telóba. Szükség is volt a megnövekedett rugóútra a nagy lejtőkön. Adrenalinszintem végig az egekben volt. A nagy száguldásban azonban elmúlt a Splice telóból a lock-out funkció. A tökéletes fékhatást igencsak kihasználtam a hosszú gurulásoknál. A váltókat továbbra sem sikerült tökéletesen beállítanom. A bicaj jól kiállta a TransAlp hihetetlen igénybevételét. Az összes szerviz a reggeli lánctisztításban és kenésben merült ki. A Bükk Maratonon a nagy sárdagasztásban vagy öten megelőztek az utolsó két kilométeren, mert a V-fékeknek köszönhetően a bringa sártűrése bizony nem a legjobb. Szerencsére a gyári, center lockos agyakra egyszerűen lehetne tárcsaféket szerelni, ha rajtam múlna, én bizony azonnal megtenném.
3400 km / 7. lapszám:
Korábban jelentkezett egy hiba, amit nem sikerült elhárítani. Körülbelül 30 km/h sebességnél valami elkezdett ciripelni a vázon, én az első váltóra tippeltem. A Transalpon a nagy lejtőkön bizony féltettem az életemet, ezért időnként ellenőriztem a csavarok feszességét (a Kőszeg Maratonon majdnem elhagytam a hátsó fékemet egy kilazult csavar miatt.) Az átvizsgálásnál kiderült, hogy a kulacstartó egyik csavarját nem lehet szorosabbra húzni, így a tartó 30-as sebességnél pont eléri a rezonanciafrekvenciáját. Kint nem sikerült elhárítani a problémát, mivel a vázban az egyik menet megadta magát. Egyébként pöpec volt a bringa végig. A legfontosabbat még nem írtam le eddig a gépről. Anyukám szerint ez egy csodaszép piros bicikli, szerintem igaza van.
3900 km / 8. lapszám:
A Dema bicaj a sarokban pihen, sajnos. Miért? A Maraton OB-n sikerült eltörnöm rajta a Ritchey nyerget. Hogyan? Nem tudom. Nem estem, csak bringáztam, ahogy kell. Két helyen sérült a cucc. Középen kettétört a műanyag. A műbőrborítás viszont jól összetartotta a szerkentyűt, így lehetett rajta tekerni. Egy pici bibi azért volt vele. A nyeregpálcát tartó műanyag is eltört, így lett egy jópofa bringás libikókám. Tudtam billegni előre-hátra, bár nem akartam. Összességében szerencsésen megúsztam az esetet, így végül nem kellett kiállva tekernem a célig. A váltás a verseny végére már siralmas lett, de ez leginkább az én lelkemen szárad. A homok, a gázlók és a por megtette a magáét, már régen ki kellett volna cserélni az összes elkoszolódott bowdent és házat.
4200 km / 9. lapszám:
Delma úr ellátogatott egy nagygenerálra az X-Factorba. A kerékpárcomputer ekkor 3700 km-t mutatott. A szerviz után jobb lett a gép, mint újkorában. A teló mozog rendesen, és bármikor le tudom lockolni, nem csak akkor, amikor neki is kedve van hozzá. Szépen kitisztították, és pótolták az elszivárgott olajat is. A becsúszók szép fekete felületkezelése sajnos megkopott rendesen, ez a használatot azonban nem zavarja. Teljesen új Jagwire bowdenszettet kapott a bicó, végre lehet váltani és fékezni megint úgy, ahogy kell. A nyereg cseréje is megtörtént. Sajnos ez nem volt garanciális, mivel versenyhasználat közben tört el. A megújult bicajba gyorsan bele is tekertem 500 kilcsit. Karácsony után esett egy kis hó a Bükkben. Naná, hogy ment a bejgliégető hórájd. A gép nagyon jól szuperált.
4355 km / 10. lapszám:
Hibajegyzék:
950 km: A kb. 2 cm-t mozgó teló és a hektikusan kacsolódó lockout, aminek végül garanciális javítás lett a vége.
1570 km: A Maxxis Ignitor / Dynomite 26×2,1”-os gumik teljesen elkoptak, így lecseréltem őket sárga-fekete kétkomponensű kevláros Conti Explorer Pro-ra.
2000 km: A váltópapucsot kellett párszor egyengetni, de így sem sikerült visszaállítani az eredeti válásteljesítményt. Ez azonban az én hibám, meg kéne tanulnom végre rendesen montizni és nem állandóan az árokban kikötni…
2260 km: A csodálatos fékerő elveszett, amikor már félig koptak az XT betétek. Az új BBB fékbetét a csere után jóval gyengébben teljesít, mint az eredeti XT.
2500 km: Conti Explorer Pro gumi elkopott, így csere egy újra
2670 km: Atomnak hála egy puha rugó került az elvileg 100 mm-t mozgó Manitou Splice COMP lockoutos telóba. A gyakorlatban az én 60 kilóm alatt jó ha a rugóút felét kimozogta a villa. A problémán a garanciális csere segített.
3300 km: Conti Explorer Pro gumi elkopott, így cseréltem egy új IRC- MYTHOS XC külsőre.
3700 km: Nagygenerál az X-Factorban. A Maraton OB-n sikerült középen kettétörni a műanyaglapot a Ritchey nyeregben. Versenyhasználat miatt sajnos ez nem képezte a garanciális csere tárgyát. Telótisztítás és olajpótlás mellett új Jagwire bowdenszettet kapott a bicó, így a fék és váltásteljesítmény újra tökéletes.
A listához jön még az a temérdek defekt, amit kaptam idén. Gyakrabban foltoztam és cseréltem belsőt, mint amennyit bringát mostam. Ez valószínűleg azért történt, mert egy fullyról szoktam vissza a merev gépre, és mindennek nekivágtam a hátsó kerekemet.
Értékelés: Bensőséges viszonyt alakítottam ki Delma úrral, a bicajjal, akit hol imádtam, hol utáltam. Pont, mint az exnejemet, de ez nem a gép hibája… Néhány dolgot azonban megtanultam. Edzőtáborba nem viszünk vadonatúj bicajt, csak olyat, amin korábban már tökéletesen beállítottuk az üléshelyzetet. A zsír új Delmával kellemes derék és térdfájást szedtem össze. Aztán újabb mélypont a kapcsolatunkban a Szilvásvárad Maraton, ahol a hátsó kerékkel megpróbáltam egy mészkősziklát kettévágni – sikertelenül -, így egy hatalmas bukás volt a végeredmény. A kerékben jókora 8-as keletkezett, elgörbült a felni és a váltópapucs. Innentől viszont egymásra találtunk és egyből minden szép és jó lett. A Transalpon a napi szakaszok teljesítése mellett fotózni, cikket írni rengeteget enni, bizony fárasztó munka volt. Kis szerelmemet – Demát – így elhanyagoltam, de reggelente mindig kicsit leporoltam. Ha volt időm, tettem a láncra pár csepp kenőanyagot és már indultam is. Nagyon jól szuperált a nehéz körülmények között a gép. Mit változtatnék rajta? Nos a gyári CenterLockos agyakra talán feldobnék egy tárcsafékes rendszert. A nyereggel sajnos inkompatibilis a hátsó felem, így a kettő közül valamelyiket lecserélném.
Ajánló:
{sidebar id=13}Ár/érték arányban szerintem tökéletes választás a gép. Full Shimano- és Ritchey alkatrészcsalád található rajta, semmi egzotikus nevű saját alkatrész. Ami negatívum az a vázra járó 1 év garancia. Ennek ellenére ha saját pénzből kellene megvennem a tesztgépek valamelyikét, szerintem újra őt választanám, még a felmerült problémák dacára is. Maratonozáshoz, versenyzéshez vagy túrázáshoz szerintem ideális. Legalábbis az én tudásomhoz több mint elég. A Magyar Maraton Bajnokságban, összetettben végül a 32. helyen végeztem. Köszi Delma úr a segítséget!
Tesztelte: Kiss Árpád “KissCADman”
Forgalmazó: X-Factor
Származási hely: Szlovákia
Váz garancia: 1 év
Alkatrész garancia: 1 év
Ajánlott fogyasztói ár: 238.900 Ft
Teszgép mérete: 17,5″
Elérhető vázméretek: 17,5″, 19,5″, 21,5″
Vázanyag: 7005 alu SL Triple Butted
Villa: Manitou Splice COMP lockout 100mm
Rugóstag: –
Kormánycsapágy: Ritchey Pro félint. 1 1/8
Hajtómű: Shimano LX 175mm 44-32-22T alu/alu/ac
Középrész: Shimano LX Hollowtec II
Fogaskeréksor: Shimano LX 11-32T 9S
Lánc: Shimano CN-HG53
Váltókarok: Shimano LX Dual Control
Első átdobó: Shimano LX
Hátsó váltó: Shimano LX
Fék: Shimano XT V fék
Fékkarok: Shimano LX Dual Control
Első agy: Shimano LX 32 furat
Hátsó agy: Shimano LX 32 furat
Felnik: Ritchey Girder e. / OCR h.
Küllők: DT Champion rozsdamentes fekete 2mm
Külsők: Maxxis Ignitor / Dynomite 26×2.1 51mm széles, 44mm magas
Kormány: Ritchey Comp 580 mm
Kormányszár: Ritchey Pro V2 6 csavaros
Markolat: Ritchey
Nyeregcső: Ritchey Comp 31,6 / 350mm
Nyereg: Ritchey Comp
Pedál: Shimano PD-M505
Fejcső-szög (fok): 71
Nyeregvázcső-szög (fok): 73,5
Tengelytáv (mm): 1052
Láncvilla-hossz (mm): 420
Nyeregvázcső-hossz (mm): 445
Felsőcső-hossz (Csőköz.től – csőköz.ig) (mm): 535
Vízszintes felcső-hossz (mm): 560
Kormányszár hossz (mm): 110
Középcsapágy-mag. (mm): 315
Első kerék tömege (g): 1794
Hátsó kerék tömege (g ): 2348
Súly: 12,56 kg pedállal
