Pont egy évvel ezelőtt jártunk Semmeringen freeride gépet tesztelni. Kár, hogy évente futja egyre – jó esetben. Eredetileg a Fritzz-et szerettük volna az enduro tesztbe, de nem maradt már számunkra kipróbálható darab, ezért a Hanzz lett a kiválasztott. A kényszerű cserét nem bántam meg, mert – mint az utóbbi időben már sokadszor – ismét nagyon kellemes meglepetést okozott egy Cube gép.
A freeride pályák egyik legkönnyebb királya lehet
Ezúttal szándékosan nem a mérlegeléssel kezdtem, mert nem akartam befolyásolni saját magamat a gép kezelhetőségének megítélésekor. Azért meglestem a honlapon lévő adatot, amit talán elírhattak, mert egy 180-190-et mozgó FR géptől elég hajmeresztő lenne a megadott 14,5 kilós tömeg. Megemelve a gépet rögtön éreztem, hogy kizárt a 16 kg alatti súly. Nem jellemző egyébként a Cube-ra a félrevezetés, hiszen a múltkori Stereo például könnyebb volt a megadott adatnál. A menettapasztalat előtt azonban a technológiai blokkal kezdeném.
A váz egy „hagyományosnak” mondható 4 forgáspontos, Horst-Link-es felfüggesztésű típus (FSP 4-link). A linkre pillantva hamar feltűnik, hogy a rugóstaggal bezárt szöge miatt igencsak progresszív rugózás karakterisztikára számíthatunk hátul. A váz kialakítása viszont már nem tekinthető annyira hagyományosnak, hiszen a 7005-ös alu csöveket triplán húzták és az „Advanced Hydroforming” technológiát is alkalmazták a felső- és nyeregvázcső kialakításánál. Ha a váz szempontjából alacsony tömeget akarunk, akkor a fenti két megoldás ma már elengedhetetlen.
A Cube-nak egyedileg tuningolt RC4 tag és az extra progresszivitást adó link elhelyezés
A Cube-nál szerencsére alap, hogy az új X12 tengely szabványt alkalmazza hátul, mint ahogy az is, hogy a fejcső 1,5”-os egy FR gépen. A kormánycsapágy alul külső csészés, így a lehető legnagyobb csapágy kerülhetett bele, felül azonban félintegrált, ami miatt viszont nyerünk kicsit a kormánymagasságon.
Egy Cube-nál sosem lehet szó nélkül elmenni a dizájn mellett. A Hanzz egy visszafogott jószág a fekete-barna-kevés fehér kombinációjával, de csak sikerült feldobniuk egy elox kék linkkel és papuccsal az összképet. És véletlenül pontosan olyan kékkel, mint amilyen a rugóstag és a villa tekerőgombjainak árnyalata… A fehér betétek pedig a villához passzolnak. Szóval Cube-osan oldották meg ismét. És itt kérek elnézést azoktól, akiket zavar, ha a színeket nyektetjük, de majdcsak kibírják valahogy – ezúttal ennyi volt.
A váz dolgait ennyiben kimerítettem – nem egy túlkomplikált valami, talán még a sárgyűjtő első váltó tartó nyúlványt említeném, ami szintén elox kék, de nem a láncvillára rögzítették (mint a Stereónál), hanem az első háromszögre, és igény esetén eltávolítható. A vázpapucsok praktikusan 3 csavarral rögzülnek és kompletten cserélhetők.
Ekkorka forgáspont csapágyak jellemzik a vázat, de a nyeregvázcső erősítő hegesztés sem utolsó. A kékre eloxált első váltó tartó konzolt el lehet távolítani abban az esetben, ha valaki az egy lánctányéros felállást részesíti előnyben
A gép elejében egy csoda figyel. Csoda, mert nálunk normális FIT-es villa még nem járt. Nem tudom a Cube-nak milyen csókja van a Foxnál, vagy bármely más gyártónál, de a Cube-okban valahogy mindig minden működik. Ez a levegős Float minden elvárást teljesített, ami egyébként alap-elvárás volna. Nem lógott és nem is szorult a becsúszó az alsó szárban, ahogy a FIT cartridge sem szorult. Ennek eredményeként már bekopatlanul is leheletfinom volt a villa megindulása. Korábban villa szétszedős tesztjeinkkor azt is tapasztaltuk, hogy csak pár gramm kenőanyag fogadott minket a méregdrága Foxokban is. Ebben a negyedmillás példányban azonban már érezhetően nem lehetett ilyen gond. Tudását illetően ez egy csúcsmodell, könnyű Float levegős rendszerrel, melyre azt írja a gyártó, hogy sokkal lineárisabb jellegű lett a mozgás.
A 2011-es 36 Float-ban a gyártó megfordította a FIT egységet (Inverted Design), tehát felülről állíthatjuk a kompressziót, alulról pedig a csillapítást. A Fox állítása szerint a fordított cartridge-dzsal csökkentették a rugózatlan tömeget is. Menet közben egyébként jól jött, hogy felül állíthattam a kis- és nagysebességű kompressziót, mert a változékony pálya-jellegek miatt a kompressziót gyakrabban kell állítani, mint a csillapítást. Utóbbit igazából elég egyszer jól beállítani, míg a kompressziót át kell hangolni, ha a DH pályáról (lineárisabb karakterisztika) átmegyünk egy letörésekkel teletűzdelt nyomra. FR pályán ugyanis a villa vég-kompresszióját (Bottom-out Control) ajánlatos jól belőni, hogy ne üssük fel a telót.
Az egyik leginkább kompromisszummentes Saint cucc a hajtómű
És ez még nem minden, hiszen a 2011-es Float rugóútja 160-ról 180 mm-re növekedett, amit ki is mozgott. Ezzel és a fent említett új FIT egység elhelyezésével, véleményem szerint a Fox megalkotta a tökéletes FR villát. Ráadásul újratervezték a lábat is úgy, hogy a szárakat lejjebb lógatták a tengely alá. Ezzel kívánták ellensúlyozni a plusz 2 centi rugóutat, hogy ne legyen túl magas a villa beépítési magassága. Ezzel együtt újak a becsúszók és a villaváll is. És ha már új lábat készítettek, akkor a közvetlen PM fékfelfogatást 203-asra upgrade-elték! Hab a tortán a Tapered villanyak és a döbbenetes, 2,35 kilós tömeg…
Menet közben a „döbbenet” tovább fokozódott a villát illetően. Hosszú évek óta kerestem ezt a mozgást. A többieket mindig azzal bosszantottam, hogy majd akkor fogom lecserélni a 2002-es bordó Boxxeremet, ha egyszer egy olyan villát tesztelek, aminek legalább olyan jó a mozgása. Ez eddig nem történt meg. Legnagyobb esélyesek a Manitou Travise és a Marzo 66RC3-asa volt. Mindkettő 180-at mozgott és mindkettőt tudtam ugyanott tesztelni (Semmering), mint most ezt a Foxot. Nyilvánvaló, hogy a Boxxer egy DH villa volt, DH-s karakterisztikával, ezért lehetett olyan jó DH pályára, de a Travisben, a 66-ban és ebben a Float-ban is benne volt elvileg minden állítási lehetőség ahhoz, hogy DH-ra is be lehessen lőni. Mégis a Float az első villa a Boxxer óta, amit ténylegesen be lehet így állítani, ami után nem okoz hosszútávon fájdalmat a használata még a legdurvább rázatón sem.
Mindkét papucs cserélhető
Az elképesztő az, hogy a Travis, a 66 és a Boxxer is rugós villák voltak, a Float pedig levegős, mégis a Foxot lehetett a legjobban úgy belőni, hogy egyszerre érvényesüljön a DH-hoz szükséges extra finom megindulás / mozgás és a lineáris karakterisztika! Természetesen freeride-ra is hibátlanul áthangolható a Float, a nagy puffok meg se kottyantak neki, a végtelen, felüthetetlen, progresszív érzést simán tudja. És a mozgás még nem minden, hiszen a felépítésének köszönhetően nyoma sincs a régi Boxxeremnél tapasztalt hibáknak: extra könnyű kolbász láb, emiatt gyatra fékerő és szintén gyengusz tengelyrögzítés, valamint a ma már vékonyka, 32-es becsúszó. Ezzel szemben a 2011-es 36 Float tökéletes!
A bevezetőben már említettem, hogy a link elhelyezése miatt a váz mozgása várhatóan nagyon progresszív lesz. Ez annyira igaznak bizonyult, hogy mikor Ádám ráült, azt kérdezte, hogy ez miért csak ennyit mozog… Nincs semmi gond, a gép kimozogja a 190-et, csak meg kell szokni, hogy nem érezni annyinak. Legalábbis agyon kell gyalázni, hogy végigmenjen. Az RC4 tagot (hasonlóan a Stereo RP23-asához) a Cube-nak személyre szabták. Azt nem árulják el, hogy ez pontosan mit jelent, csak tényként írom. Az RC4 korábban is meggyőzött, igaz akkor azt írtam, hogy nem az ultra-szenzitív megindulás a fő erénye. Most azonban ebben a vázban ez a tag maximálisan finom megindulást tanúsított. Ez a nagyfokú érzékenység párosulva a váz fékfüggetlen felfüggesztésével (Horst-link) igen élvezetes zúzást és magas biztonságérzetet adott. (A hátsó mozgással kapcsolatban nevetve állapítottuk meg a srácokkal, hogy nem is értjük, más gyártók minek erőlködnek rugóstagok gyártásával. Bármilyen vázban próbálunk bármilyen tagot, a végszó mindig az, hogy „a Fox az Fox”)
A FR villák etalonja ma – szerintem
Az extrém progresszivitás csak akkor érezteti hátrányát, amikor a géppel messze járunk a Hanzz-nak szánt felhasználási területtől, tehát például nagy sebességgel DH-zunk. Én személy szerint kicsit visszább vennék a progresszivitásból, mert még a rugóstag leglineárisabb állásában is (kamranyomás, kompresszió és bottom out minimális beállítással) bőven elég volt. Kicsit kisebb progresszivitással és a tag teljes tudásának kiaknázásával sokrétűbben lehetne belőni a vázat. Így tudásban a villa lenyomta a vázat.
A geometria lényegében hibátlan. A freeride-osan „meredek” fejcsőszög és a hosszúnak nem mondható tengelytáv miatt fordulékony a gép, a relatív magas középcsapágy miatt nem akadunk fel. Nyilvánvaló, hogy ez nem egy DH váz, ezért a súlypont alacsonyra erőltetése nem volt szempont (középcsapágy-magasság és rugóstag elhelyezés), ezért a sebesség növekedésével csökken a stabilitás-érzet és a jó egyenes futás, de a 780-as kormány és a rugózás nagyrészt kompenzálja ezt.
A Vector kormány az eddigi legkényelmesebb széles kormány, amit próbáltam
Apropó kormány (és ezzel most ugrok is a kiegészítőkre). A Syntace Vector DH kormányát először próbáltam és szuper volt. A koncepció az, hogy minimális emelés mellett nagy szélességgel (780 mm) operál, de hogy ne legyen kényelmetlen, 12 fokos a hátrahajlása. Az eredmény egy maximálisan stabil irányítást adó extra széles kormány, ami még az én rövid karjaimmal is kényelmes volt, és nem éreztem böszmén szélesnek. Tökéletesen passzolt hozzá a stucni, ami direkt jó, hogy 60-as (nem 40-es), a kormány nagy hátrahajlását kompenzálandó.
A villa és az irányítópult után a harmadik szerelmem a Saint fék lett. Ezt is most teszteltem először, és nem csodálom, hogy jelenleg ezt tartják a világ egyik legjobb fékének. A szokásos kellemes Shimano karakterisztikán túl a fékerő olyan brutális, hogy azt vettem észre, hogy a legdurvább helyeken is talán ha 70%-on használtam. Korábban ugyanezen a pályán 12-13 kör után már konkrétan a fék miatt kellett pihengetni, mert leszakadt a karom. Ezúttal a nagy lejtést csak a fék-szagok jelezték, de a teljesítmény semennyit sem csökkent.
A meghajtás és váltás is Saint. Mit is írhatnék róluk? Hát nem sokat, de ennek örülni kell, mert tökéletesek. Talán annyi, hogy ugye az „új” Shadow Shimano váltók már nem csapkodnak, ami nagyon jó dolog, ráadásul a Saint hátsó váltó annyira merev, hogy az már érezhetően jó kihatással van a váltásra is. A láncvezetés hibátlanul megoldott a gépen, az égvilágon semmilyen leesés / váltás problémám nem volt.
Hydroforming nélkül ma már nehéz könnyű vázat tervezni
A kerekek finom darabok. A 31-es Equalizer tökéletes választás az erő / tömeg viszony szempontjából, a Flea agyak szinték klasszak, ráadásként Competitionnel fűzték őket, amelyek 2,0-1,8-as húzott küllők, így még itt is figyeltek a tömegre.
A gumik vegyes képet adtak nekem, mert a Muddy Mary-re 10-ből adnék egy hetest, de a Big Betty-t sosem szerettem. Könnyű és jól gurul, de kanyarban szerintem inkább csak vicc, messze elmarad a Muddy Mary Gooey Gluey összetételének tapadásától – csak hogy házon belül maradjunk. Laza talajon viszont a Big Betty sem rossz. Maradjunk annyiban, hogy csodák nincsenek – lesarkítva: egy külső vagy jól gurul, vagy jól tapad. Egy igazán jól tapadó külső 3C vagy extra puha alapanyaggal teljesen alkalmatlan például aszfalton haladásra, sőt még terepen lejtőn is lassít :-).
Könnyítés, könnyítés…
Külön kis fejezetet szánnék a tömegre, ami végül is jóval több, mint a gyári adat, de az M-es méret 16,1 kilós valós tömege még így is több, mint figyelemre méltó. Mert nézzük meg a felszereltséget, ahol a Saint cuccok biztos, hogy nem súlyorientáltak, minden más azonban igen. Ne feledjük, hogy ez egy 190-180-at mozgó, ütni-vágni való FR gép, de ez a tömeg sokaknak még Enduróban sem jön össze!
Vicces, de egyszer megkockáztattam egy 35 km-es aszfaltos ügyintézést is a Hanzz-szal, amely során megdöbbentően tekerhető volt a gép. Ebben szerintem 60%-ot számítottak a jól gördülő- és méretükhöz képest könnyű külsők, és 40%-ot az alacsony össztömeg.
Tuningolni semmit sem kell ezen az 1 millás gépen, egyedül a külső gumi téma az, ami ízlés kérdése. Van, akinek ez így bőven elég, a lényeg, hogy ne próbáljon ki egy extra puha alapanyagot, mert onnantól kezdve változik a megítélése :-), de freeride-ra 80%-ban elegendő a MM és a BB.
Nagyon jó vele ugrani is
Az 1 milliós vételárra automatikusan hüledeztünk ismét, de aztán megint elkezdtük összeszámolni a komponensek egyenkénti árát, ami során az jött ki, hogy egy ilyen csúcsra szerelt gép esetében az ár minimum korrekt! Főleg ilyen össztömeggel. Még jó, hogy a Cube bevallottan nem az eszetlen könnyítést hajszolja minden áron 🙂
InfoBox:
Forgalmazó: Velobike Kft.; www.velobike.hu
Származási hely: Németország
Vázgarancia: 5 év
Alkatrész-garancia: 1 év
Vázméretek: 16”, 18” (tesztelt), 20”
Ajánlott fogyasztói ár: 1.249.990 Ft
Váz: HPA 7005 alu Advanced Hydroform FR Triple Butted; FSP 4-Link-System; 190 mm út
Rugóstag: FOX DHX RC4; 450-es rugóval; 216 mm szemtáv
Villa: Fox 36 FLOAT RC2 FIT; 180 mm rugóút; 1,5” villanyak
Kormánycsapágy: FSA Orbit Extreme Pro 1,5”; alul külső csészés, felül félintegrált
Hajtómű: Shimano Saint FC-M810 Hollowtech II 36-22 fog; 170 mm + Rockguard
Középcsapágy: Shimano Saint BB-M810; integrált
Lánckeréksor: Shimano XT CS-M770 11-32 fog; 9 fokozat
Lánc: Shimano CH-HG93
Első váltó: Shimano SLX FD-M665; Top Swing; 34,9 mm
Hátsó váltó: Shimano Saint RD-M810 Shadow
Váltókar: Shimano Saint SL-M810 Rapidfire-Plus
Fék: Shimano Saint BR-M810; 203 / 180 mm tárcsákkal
Fékkar: Shimano Saint
Felnik: Sun Equalizer 31
Agyak: Sun Ringlé Flea; 20 mm / X12
Küllők: DT Swiss Competition 2,0-1,8-2,0 mm; fekete
Első gumi: Schwalbe Muddy Mary; 26 × 2,5”
Hátsó gumi: Schwalbe Big Betty; 26 × 2,4”
Kormány: Syntace Vector Downhill Lowrider; 31,8 mm befogó; 780 mm hossz, 12 fok hátrahajlás
Kormányszár: Syntace Superforce; 60 mm hossz; 6 fok emelés
Markolat: CUBE Fritzz Screw-On-Grip
Nyeregcső: SDQ Micro 2014
Nyereg: SDG Patriot Kevlar Beam
Pedál: –
Geometriai adatok M-es vázméret esetén:
Fejcsőszög: 65,5 fok
Nyeregvázcső-szög: 68,0 fok
Tengelytáv: 1159 mm
Láncvillahossz: 430 mm
Nyeregvázcső-hossz: 415 mm
Felsőcsőhossz: 543 mm
Vízszintes felsőcsőhossz: 580 mm
Fejcsőhossz: 125 mm
Középcsapágy-magasság: 360 mm
Tömeg: 16,1 kg (pedál nélkül)
Szöveg: Lcs
Fotó: Lcs, KGÁdám
