Sokan a tárcsafékeket nem kezelik fogyó, kopó alkatrészként. Ez valószínűleg azért is lehet, mert az autó- és motoriparban a hétköznapi felhasználásra szánt gépek fékeit nemigen szokták cserélni. Legtöbbször nem hibásodnak meg, az autó élettartamával párhuzamosan szolgálják a tulajdonost.
Időnként fékpofát, esetleg fékolajat kell bennük cserélni, és igazából legtöbbször ennyiben ki is merül a velük való elfoglaltság. Pedig a tárcsafékekben is vannak kopó alkatrészek, még ha ez a kopás nem is annyira szemmel látható, mint egy gumi, lánc, lánckeréksor vagy markolat esetében.
A tárcsafék kopása nem egyenlő a féktárcsa kopásával. Bármilyen meglepő, egy kerékpár tárcsafékes rendszerében talán a féktárcsa a legtovább használható kopó alkatrész. Feltételezve persze, hogy nem verted oda sehová, és nem lesz benne nyolcas.
Ha valaki nincs megelégedve féke teljesítményével, akkor legelőször megtisztítja a fékpofát, a féktárcsát, majd ha ez sem segít, akkor fékpofát cserél, mert „biztos besült” és azért nem fog. Pedig a gond gyökere általában nem itt keresendő.
Tételezzük fel, hogy a féked jól be van állítva, és hogy ez az alapállapot. Tehát a féked frankón belőve, a tárcsát megtisztítottad, a pofák zsír újak, be vannak járatva, mégsem fog jól a féked, pedig amikor megvetted jól fogott. Mi lehet ennek az oka?
Mint ahogy korábban írtam, a fék is kopó alkatrész. E „kopás” csak egy része szemmel látható, más része kevésbé. Egy sokat használt tárcsafék alapvetően három ponton szokott megfáradni, melyek mindegyike befolyásolja a fékteljesítményt. E három pont a fékcső, a fékolaj, és a harmadik a fékmunkahenger dugattyúi.
Akik kerékpárjukat házilag szeretik javítani, ismét hasznos segítségre lelnek. Ezúttal Atom a tárcsafékekkel kapcsolatos karbantartás és alkatrészcsere problematikáját járja körbe. Fotókkal illusztrálva ismerhetik meg az érdeklődők a fékolajcsere, a fékcsőcsere és a dugattyúcsere procedúráját magazinunk nemsokára megjelenő 2009. január-februári számában.
