Interjúalanyunkat először megpillantva mindannyiunknak bibliai párhuzamok ugrottak be. Önmagáról meglehetősen keveset árul el: a valódi nevére és életkorára vonatkozó kérdéseket mindig udvariasan utasítja vissza. Ami ellenben köztudott, hogy Amerikában született és Hirsch néven publikálja világkörüli útja során felmerülő gondolatait folyamatosan frissített blogján. Az életkora szerinte azért nem fontos, mert ennek ismeretében az olvasó esetleg úgy érezheti, hogy ahhoz, hogy hozzá hasonló útra térjen, esetleg még túl fiatal vagy netán túlkoros. Ezzel szemben Hirsch úgy gondolja, hogy függetlenül attól, hogy valaki milyen életkorban van, valójában bármire képes lehet…
– Sokan álmodozunk arról, hogy egyszer elindulunk, csak úgy bele a világba, és mivel lapkészítők és olvasók egyaránt fanatikus bringások vagyunk, ezért kézenfekvő, hogy mindezt kedvenc jószágunk nyergében tennénk meg. Aztán persze a megvalósítás rendre elmarad… Nálad hogyan indult a történet?
– Biokémiát tanultam az Egyesült Államokban, aztán amikor befejeztem a tanulmányaimat fel kellett volna vennem a klasszikus amerikai pénzhajhászó és pörgős életstílust. Szüleim és barátaim egyaránt unszoltak, hogy menjek el sok-sok pénzt keresni, de én tudtam, hogy ez nem az én világom. Első körben inkább egy óceániai kis szigetállamba, Vanuatuba költöztem, ahol önkéntes tanítóként dolgoztam. Gyerekeket tanítottam, szerettem csinálni, de közben arról álmodoztam, hogy egyszer majd körbejárom bringával a világot.
– Miért pont a kerékpár ugrott be, mint közlekedési eszköz? Volt közöd esetleg korábban is a bringázáshoz?
– Mindig is szerettem volna megismerni a világot, viszont mindezt nem olymódon képzeltem el, mint a többség, hogy mondjuk elrepülök Rómába vagy Párizsba, megnézem az Eiffel-tornyot és egyéb nevezetes helyeket, fotózok, meg hasonlók. Sokkal lassabb tempóban szerettem volna mindezt végigcsinálni. Eldugott útvonalakat akartam bejárni, apró falvakon áthaladni, megtapasztalni testközelből, hogy az emberek hogyan is élnek ezeken a helyeken. Emellett persze az sem utolsó szempont, hogy a bringás túrázás az utazás egyik legolcsóbb formája, hiszen nem kell fizetnem sem benzinért, sem pedig vonat- vagy buszjegyért. Komolyabb közöm tehát nem volt a kerékpározáshoz, azért választottam az utazás ezen formáját, mert ez felelt meg legjobban az elképzeléseimnek.
– Mikor indultál végül útnak és milyen útvonalon?
– Egész pontosan 32 hónappal ezelőtt, 2005-ben, a blogomat pedig 2005. júliusa óta vezetem. Vanuatuból startoltam, először Új-Kaledóniába, majd Új-Zélandra mentem. Ezután jött Kanada, az Egyesült Államok, Mexikó, végig Dél-Amerikán egészen a tűzföldig, majd innen Spanyolországba hajóztam. Spanyolországból Olaszországba vezetett az utam, aztán irány a kontinens legészakibb csücske Norvégiában. Innen aztán a balti államokat vettem célba, elindultam hát Lengyelországon, Csehországon, Szlovákián át. Az útvonal, amin haladok, meglehetősen képlékeny. Nézegetem a térképet, beszélgetek emberekkel, és ha valami klassz útirányt javasolnak, akkor kipróbálom…
Az interjú teljes szövege magazinunk nemsokára megjelenő január-februári számában lesz olvasható. Kiderül, hogy számunkra teljesen hétköznapi hazai tájak mennyire kedvesek lehetnek egy külföldinek számára is, illetve, hogy a világ összességében nem is annyira velejéig romlott, mint ahogyan az a TV hírműsorai alapján következhetne. Hirsch úti élményei a www.makesomedaytoday.blogspot.com linken érhetőek el.
