Záray László egészen hihetetlen szezont tudhat maga mögött: két világbajnoki cím, két világbajnoki bronzérem, egy Grandfondo World Series győzelem és két ezüstérem, csak hogy a legfontosabbakat említsük, mindezt pedig Masterként, karrier és párkapcsolat mellett. Honnan indult és hogyan jutott el a legmagasabb szintre? Hogyan lehetséges így teljesíteni az élet minden területén? Ezekről és hasonló dolgokról faggattuk újdonsült bajnokunkat.
Jól emlékszem az első találkozónkra, amikor 2012-ben az egyetemen összefutva gratuláltál nekem, amiért előtted végeztem a Mátra maratonon. Azóta eltelt 12 év, most pedig világbajnokként interjúztatlak – mesélj kicsit a sportolói múltadról, mikor kezdtél bringázni és hogyan szippantott be egyre inkább ez a sport?
Mátrai gyerek lévén engem 3 évesen Édesapám először a sílécre állított rá, így 5 éves koromban már az első óriás-műlesikló versenyen indultam Ausztriában a Mátra SE színeiben. Juniorként többszörös magyar bajnok és országos diákolimpia győztes voltam, indultam Junior világkupán is. Viszont az egyetem közeledtével választanom kellett tanulás és a sport között. Mivel a síelés azt igényelte, hogy 90-100 napot havon töltsünk egy szezonban és ezt Ausztriában lehetett csak megvalósítani, így racionálisabb döntés volt az egyetemi tanulmányok mellett letenni a voksot.
Viszont a Budapesti Műszaki Egyetem közgazdasági képzése mellett elvégeztem a TF-en a Síoktatói képzést és telente a Mátraszentistváni Síparkban dolgoztam oktatóként. Tehetnétek fel ezen a ponton a kérdést, hogy, de akkor honnan jött a bringázás már huszonévesen?
A Síparkban az egyik munkatársam montizott abban az időben és megkérdezte a síszezon végén március környékén, hogy van-e biciklim és megyünk-e bringával dolgozni? Mondom normális vagy te, van egy ösztelós montim, de még nyáron makulátlan napsütésben is ritkán veszem elő, nemhogy télen a hóban-sárban tekerjek fel vele Mátraszentistvánba az erdőn keresztül. Na innen kezdődött ez az egész kerékpáros őrület, 12 évvel ezelőtt, 23 éves fejjel egy Szilvásvárad Maratonon!
Szóval az általad emlegetett Mátra Maraton az első szezonom és életem 4. kerékpárversenye volt. A következő évben már Mátrán abszolút 2. helyen jöttem Valter Ati mögött, úgyhogy ott már tuti nem előztél meg 🙂
Itthon sok emberre jellemző a kishitűség, egy világbajnoki cím pedig sokszor profi versenyzőknek is legfeljebb hiú ábránd lehet. Hogyan született meg benned ez az elképesztően nagy ambíció, mik voltak a sportolói pályafutásod legfontosabb mérföldkövei?
Mint ahogy meséltem a montiversenyek szippantottak be ebbe a világba, elsősorban a Top Maraton sorozat. Akkoriban 1000-1500 induló sem volt ritka a Szilvásvárad, Bükk, Duna és Mátra Maraton egyes állomásain. Az első versenyeken úgy néztem a győzteseket, mintha ők lennének az istenek, elérhetetlennek tűnő tempóban hagytak mindig ott az első emelkedőn és utána már csak a célban találkoztunk. Aztán szépen versenyről versenyre közeledtem hozzájuk. Aztán sikerült elcsípni egy-egy dobogót, jöttek a első helyek, majd az összetett győzelem.
Természetesen tudtam, hogy ahogy nő a táv hossza – közép-, majd a hosszútáv – úgy a mezőny is egyre erősebb. Lépésről lépésre először rövid távon szereztem összetett első helyet, majd középtávon is sikerült ezt megvalósítani. Természetesen, ahogy a kerékpáros evolúción végigmegy az ember az országúti kerékpár megjelent, mint legfontosabb edzési terület, mivel ezen a bringán volt először wattmérőm, majd télen a cyclo-cross versenyzés, xco mert igazándiból ezt nevezhetjük vérbeli mountainbike-nak és az időfutam versenyekre való kikacsintás, mert az meg olyan űrhajós cucc, ami jól néz ki! Szóval kipróbáltam szinte minden szakágát a kerékpárversenyzésnek, de mikor megkérdezte valaki, hogy és milyen eredményeket értél el, akkor nem tudtam azt mondani, hogy magyar bajnok vagyok, hanem hosszasan kellett magyaráznom, hogy ezen és ezen a bokorugró versenyen tudtam nyerni! 🙂
Na itt jött az elhatározás 2021 telén, ha az unokáim felteszik ezt a kérdést, hogy papa mit értél el a kerékpársportban akkor arra legalább egy magyar bajnoki címmel tudjak válaszolni! Így a 2022-es szezonban már Master kategóriában megcéloztam az összes szakág bajnoki címét, hátha valamelyik összejön. Végül a MTB Maraton, a MTB XCO és az Országúti Master magyar bajnoki címet is sikerült bezsebelni, ráadásul egy szezonon belül! 2023-ban ezt követte a Master Pálya Magyar bajnoki cím 3000 m egyenkénti üldözéses versenyben, 1000 m időfutamban, 200 m repülőversenyben és Scratch-ben egyaránt!
Szokták mondani, hogy a box az a sport, ahol még a bajnokot is iszonyatosan megverik, ennek analógiájára mondhatjuk, hogy a kerékpár az a sport, ahol még a legtehetségesebbek is felfoghatatlanul sokat szenvednek a győzelemig. Mik voltak a legnagyobb kihívások, amikkel szembesültél a pályafutásod során és hogyan tudtál rajtuk túllendülni?
Szerintem általánosságban elmondható, hogy a kerékpársport az egyik legkeményebb sport a világon. Ennyi szenvedést és fájdalmat kevés más sportban kell elviselniük a sportolóknak. Amit megtanultam és a fiatalok számára kiemelném, hogy a fokozatosság elvét kövessék minden terülten. Nem leszel egyik évről a másikra Valter Attila, hosszú évek, évtizedek alatt lehet fejlődni lépésről-lépésre! Nem véletlenül van megtervezve az edzésünk minden perce. Annyit kell teljesíteni, ami az adott nap ki van írva, nem többet, nem kevesebbet. A fiatalokat sokszor elviszi a hév, ami könnyen tud kontraproduktívvá válni. Viszont amire biztatnám őket, hogy legyenek kíváncsiak, akarják megérteni az összefüggéseket, hogy mit miért csinálnak. Kérdőjelezzék meg a régi szokásokat, ne kövessenek valamit csak azért, mert ha azt a profik úgy csinálják, akkor biztos nekem is jó lesz alapon, mert sokszor nem látjuk az ok-okozatot. Rendszerben gondolkozzanak és minden apró részletben keressék a fejlődési potenciált.
Számomra a legnagyobb kihívás mindig is az időhiány volt, mivel mindig is egyetem vagy munka mellett kellett az edzéseimet elvégeznem, emiatt sosem tudtam annyit edzeni, mint egy profi. Emiatt az első pillanattól rá kellett jönnöm, hogy a rendelkezésemre álló időt kell a lehető leghatékonyabban kell kihasználnom, így az edzéseimet már kezdetek óta watt alapon végzem, edző felügyelete mellett, de ez mára már alap. Itt a trükk inkább abban van, hogy mi az az edzés, ami a kevesebb volumen mellett is tud hatékony lenni számomra.
Ahhoz, hogy valaki elit kategóriában világbajnok legyen, kell egy vérprofi, támogató csapat, a versenyzőnek pedig minden tekintetben maximálisan az edzésekre, táplálkozásra és regenerációra kell fókuszálni, amire a csapatának köszönhetően ideális esetben minden lehetősége adott is. Ehhez képest master korosztályban az ember profi csapat támogatása nélkül, jellemzően munka és család/párkapcsolat mellett igyekszik kihozni magából a maximumot. Hogy látod, mi a legfontosabb kulcsa a sport-munka-család törékeny egyensúlyának?
Arra vagyok az egyik legbüszkébb, hogy a Master Világbajnoki címet család és munka mellett sikerült elérnem úgy, hogy ezt az utat legtöbb esetben magamnak kellett kitaposnom, kitalálni, kipróbálni és megvalósítani, még akkor is, ha közben sokan voltak körülöttem, akik segítettek.
Egy amatőr sportoló számára a legfontosabb, hogy felépítse a saját egyensúlyi rendszerét, amiben ki tudja magából hozni a maximumot. Tudjuk, hogy nagyjából a profik mit csinálnak, de azt nem lehet ráhúzni az átlag ember életére. Számomra a legfontosabb, hogy megteremtsem az egyensúlyt a párkapcsolatom-családom, a munkám és a sport között, mivel megtapasztaltam, hogy nálam nincs az egyik a másik nélkül. Ha a munkámban nem teljesítenék kiválóan, akkor az kihatással lenne az önérzetemre, ami nyomot hagyna a párommal való interakcióinkra, így edzés közben sem tudnék a teljesítményemre fókuszálni.
Ezért vallom azt, hogy az élet ezen területei kölcsönhatásban működnek egymással és csak akkor lehet kihozni belőle a maximumot, ha az ember megteremti közöttük az egyensúlyt. Enélkül is lehetséges kiemelkedő eredményt elérni egy-egy területen, de azt hosszú távon fenntartani nem lehet, mivel valamely rész sérülni fog!
Kicsit általánosabban nézve a dolgokat, mi a legfontosabb lecke, amit a kerékpár tanított neked? Illetve az előző kérdésben már érintettük ezt a témát, de mi lenne a legfontosabb tanácsod azoknak, akik hasonlóan karrier és család mellett szeretnék a legtöbbet kihozni magukból versenyeken? Hogyan lehet szerinted elkerülni a kiégést?
Első körben általánosságban azt mondanám, hogy találjon rá mindenki arra, mi okoz számára örömet a mindennapokban – és itt a mindennapok alatt a szürke, dolgos hétköznapra gondolok, mert ezeken a napokon a legnehezebb ezt megvalósítani.
Az edzés nekem ebben nagyon nagy segítség, ezáltal minden nap azt érzem, hogy ma is több lettem, letettem valamit az asztalra és volt értelme az adott napnak.
Ezen felül a Happy watts elméletet nagyon élem. Ha boldog vagy jobban halad a bringa is. Kutatásokkal is kimutatták, hogy állóképességi sportolóknál akik boldogok, egyensúlyban vannak önmagukkal, azok jobban teljesítettek, mert a szervezetük tovább volt képes ebben az állapotban elviselni a szenvedést és később tiltott le.
Büszkén vallom, hogy mióta 3 éve megismertem a feleségemet én ebben az állapotban vagyok, meg is látszik az eredményeken! 🙂
Végül beszéljünk kicsit a jövőről. Mi lehet a következő lépés egy világbajnoki cím megszerzése után? Vannak még ambícióid a sportban vagy más területeken keresel új kihívásokat?
Már amikor a világbajnoki címet jelentő futam után lejöttem a pályáról és elkezdtem a levezetést, azon gondolkoztam, hogyan tudtam volna gyorsabb lenni! De azért valljuk be a szivárvány színű trikót überelni elég nehezen lehet! Vagy mégsem?
Itt jött a gondolat, hogy húzzunk egy merészet, merjünk nagyot álmodni, döntsük meg az 1 órás Master világcsúcsot, amivel bekerülhetne a nevem a kerékpáros történelemkönyvbe.
Ahogy kipattant a gondolat a fejemből nekikezdtem a projektterv és költségkalkuláció kidolgozásába. A jövő évi szezont szeretném ennek a célnak szentelni, viszont ahogy már ezt említettem ez már egy olyan szintű célkitűzés, amihez elengedhetetlen egy profi háttércsapat és megfelelő szponzorok, akik segítenek a megvalósításban!
Kiskoromban arról álmodtam, hogy majd egyszer, ha híres sportoló leszek, akkor nekem is lesz privát szponzorom, mint anno az extrém sportolóknak az energia italt gyártó cégek, akiket láttunk a tv-ben. Gondolj bele, egy világrekord megdöntésére készülök és itt Magyarországon akár a Hell támogatásával ez valóra is tudna válni! Mekkora király lenne mondjuk, ha az egész Velodrom padlóján lévő reklámfelületet a Hell logói borítánák és egy hasonló festéssel borított aero sisakban rónám a köröket az élő közvetítés során! Huhh még a hátam is beleborsódzott! Ez olyan jól hangzik, hogy az interjú után lehet, hogy meg is keresem őket, hogy mit szólnának az együttműködéshez! 🙂
Jelenleg nagyon bizakodó vagyok azzal kapcsolatban, hogy ezt sikerül majd felépítenem és teljesen reális célkitűzésnek érzem a világrekord megdöntését, ami óriási durranás és hatalmas eredmény lenne a magyar kerékpársport számára és motivációt biztosítana az utánpótlásnak, hogy ezek a célok nincsenek elérhetetlen távolságban, csak szisztematikusan felépítve, kitartóan kell dolgozni érte! Úgy gondolom, hogy ezt a projektet közösen a magyar kerékpársport szereplőinek összefogva kell megvalósítani és az esetleges sikerből közösen profitálni, hogy megteremtsük az alapokat a Junior versenyzők számára, és a jövőben Magyarország is otthont adhasson világversenyek rendezéséhez!
Ez valóban nagyon izgalmasan hangzik, köszönjük a beszélgetést, sok sikert kívánunk hozzá!
