A Székesfehérvár melletti Kincsesbányán és környékén került sor 2009. június 28-án az országúti magyar bajnokságra a Szingó SE rendezésében. Az időjárás a napsütéstől a zivatarig széles skálán mozgott, legrosszabbul az elitek jártak. A felnőttek futama a várakozásoknak megfelelően izgalmasra sikeredett, ellenben az U23-as és a női kategóriákban a papírforma érvényesült…
Reggel eljátszottuk a fanatikus sportrajongót. Ötórai keléssel indítván a napot, a hajnali vonattal célba vettük Székesfehérvárt. A tervezett program a következő volt: mindenki elindul délelőtt a számára legszimpatikusabb amatőr futamon, délután pedig az igazoltak versenyének megtekintésével tesszük teljessé az aktív hétvégét.
A versenyközpontnak helyet adó Kincsesbánya Székesfehérvártól mindössze 17 km, így a legpraktikusabb járműkombinációt lehetett alkalmazni: vonat + kerékpár. Mint utóbb kiderült, az egykor bauxitbányászatáról híres környék eme 1966-ban alapított települése egyedülálló az országban, hiszen sem temploma, sem pedig temetője nincsen. Van viszont egy célegyenesnek kiválóan használható, enyhén emelkedő központi utcája, mely később egy kellemes szerpentines kaptatóban folytatódik. A célvonal egy jobbos kanyar után 500 méterre került kijelölésre, így kiadós sprintre is van alkalom. Maga a 17,5 (inkább 17,2) kilométeres kör egy jelentősebb és egy enyhébb emelkedőt tartalmaz, összességében nem egy nehezen teljesíthető pálya – száraz körülmények között legalábbis.
Egy az összesen 7 mezőny közül: Bakos András a szenior I-eseket vezeti
Kellemes meglepetést jelentett, hogy az összesen hét futamot felvonultató rendezvény idehaza szokatlan módon aránylag normális versenyközponttal rendelkezett. A rajt/cél területtől balra eső kultúrházban történt a nevezés, itt lehetett kis/nagydolgot végezni, valamint a nagyteremben később elfogyasztani a nevezési díj által fedezett gulyáslevest és üdítőt vagy sört.
A legidősebb versenyző különdíjat kapott - Tóth Károly 76 évesen az 52 km-es távon indult
Az első rajtra 10 órakor került sor, 5 kört, azaz 87,5 kilométert kellett teljesítenie az Intersport Kupa amatőr mezőnyének. És végre egy valódi amatőr versenyen vehettem részt! Miután az amatőr kupasorozatra rendszeresen átlátogató, biztos műszaki és edzésháttérrel rendelkező sporttársak ezúttal mind az igazoltak országos bajnoki futamán vitézkedtek, ezért ezúttal azonos felkészültségű versenyzők küzdhettek egymással. Ez amúgy az egész mai napra jellemző volt. Mármint hogy nem keverték össze az egyes mezőnyöket, a korcsoportok és kategóriák külön időpontokban rajtoltak, így ezúttal nem lehetett a vegyes mezőnyben megbújva kategóriagyőzelmeket aratni, mint ami az Amatőr Kupa fordulóin egyébként megszokott. Ami engem illet én az egyes mezőnyök szétválasztását maximálisan támogatnám, meg az amatőrök osztályba sorolását is, ami működőképes rendszer volt egészen a hetvenes évek derekáig. Ez már csak azért is időszerű kérdés lehet, mert egy-egy népszerűbb amatőr országúti verseny mezőnye túllépve a kétszázat, egyre inkább a háromszáz felé közelít, ekkora tömeget pedig már egyre nehezebb részleges vagy semmilyen útzár mellett kezelni.
Király Mónika negyedszer lett bajnok országúti mezőnybajnokságon
Egyszóval egy igen jó amatőr versenyben volt részem, mely arról szólt, hogy a győzelemre leginkább esélyes két-három érdekcsoport versenyzői közül éppen ki van szökésben, és megfogja-e a mezőny, avagy nem. Az utolsó kört megkezdve a célegyenes utáni emelkedőn aztán Verebélyi Viktor, a Conrad-Papírkutyák versenyzője döntésre vitte a dolgot: támadásba lendült, jelentős előnyt szerzett, majd végül egy perccel a mezőny előtt megérdemelten szerezte meg a győzelmet.
Oly sok bevállalós szökés után Vígh Zoltán végre hazaért
Meg kell emlékeznem még a verseny legviccesebb jelenetéről is. Történt ugyanis, hogy talán negyedszer mászva a „hegyet” be is aludtam talán, meg el is fáradtam egy kicsit, így többedmagammal leakadtam a bolyról. A síkra érve aztán váratlan dolog történt. A felvezető rendőrmotorosunk ugyanis hírtelen komoly szakmai hozzáértésről tett tanúbizonyságot: felszólított minket, hogy álljunk össze rendesen, és váltott vezetéssel kezdjük üldözni a bolyt. Hogy ezt kéne tenni, ezzel szerintem ott, akkor mindenki tisztában volt, de gondolom ismerős a helyzet: amikor mindenki a másiktól várja azt, hogy megszervezze az üldözést. Nagy nehezen összeráztuk tehát magunkat, majd az élen haladók után eredtünk a sportkedvelő rendőr folyamatos bíztatásától követve. Végül felértünk…
Közben a pályán ötperces időkülönbségekkel indítva öt további mezőny körözött, a három Szenior kategória mellett (melyekben szintén magyar bajnokokat avattak) a hobbi futam mezőnye, valamint az elit nők. Utóbbiak esetében összesen tízen küzdöttek a győzelemért, ennek megszerzésére pedig a legegyszerűbb megoldást választották: a mezőny barátságos tempóban végig együtt haladt, majd a 4. kör végén sprinttel döntöttek a bajnoki címek sorsáról. A célegyenesben a mosonmagyaróvári Király Mónika bizonyult a leggyorsabbnak, megszerezve ezzel 4. felnőtt hosszútávú bajnoki címét (2005, 2006; 2007; 2009), a második helyre szorítva Kenyó Anitát, a tavalyi bajnokot. Harmadiknak Katonáné Simon Veronika érkezett, a negyedik helyre pedig az XC versenyek világából átránduló Benkó Barbara futott be. A délelőtti versenyprogram tehát lezajlott és utólag már azt is elmondhatom: a résztvevők megúszták szárazon…
A második körben kialakult hatfős szökés a verseny végeredménye szempontjából meghatározó lett
A nap fő attrakciójára, az elit felnőtt férfiak hosszútávú országos bajnokságának rajtjára 13 órakor került sor. Itt Bodrogi László kivételével ezúttal valóban mindenki jelen volt, a hazai csapatok teljes létszámmal képviseltették magukat, valamint hazaérkeztek a külföldi gárdákban karriert építő idegenlégiósok is. Az elit rajt után tíz perccel elengedték az U23-asokat is, részemről pedig a kantinba távoztam, lefogyasztani a nevezés mellé kapott étel- és italjegyeket. Az elégedetten falatozó sporttársakra pillantva a külföldi radmarathonok és granfondók tésztapartijainak feelingje lett úrrá rajtam, bevallom máskor is jól esne verseny után valami hasonló kaja a versenyközpontban.
Visszaballagva a célkapuhoz a 2. körről érkező versenyzőket tekinthettem meg. Az eliteknél ekkor egy hatfős szökevényboly haladt elöl, melyben Arany Gábor és Cziráki István (mindketten Betonexpressz-2000 Limonta), Rónaszéki Balázs (FTC), Szeghalmi Bálint (Tusnad), Cador Rida (Atlas Romer’s Hausbäckerei) és – meglepetésre – Bohács Roland (Giant-Gyömrő) haladt. Innentől kezdve ez a társaság végig tartani tudta az előnyét, mely ekkor éppen 2 perc volt, később pedig 3-5 percben stabilizálódott. A mezőny és a hatfős szökevényboly közé ékelődve ekkor éppen Lengyel Gábor és Steig Gábor küzdött a feljutás érdekében, mint később kiderült sikertelenül. Bár próbálkozó még ezután is akadt bőven, a szökevényekre egyedül Lovassy Krisztiánnak sikerült feljutnia.
Hirtelen hangulatváltás - a nyárból őszbe kerekezett át az elit mezőny
Az U23-asok a harmadik körre egy csepeli szökéssel érkeztek, Iszkádi Tamásnak sikerült a mezőny előtt egy percnyi előnnyel megkezdenie a kaptatót. A viharfelhők eközben gyülekezni kezdtek, így gyorsított ütemben a már lezajlott futamok eredményei kihirdetésre kerültek, majd mindenki futott amerre látott – ezzel le is szakadt az ég. A mi társaságunk egy cukrászdateraszon lelt menedékre, így abszolút műkedvelő felállásban figyelhettük innentől kezdve az eseményeket. Míg előttünk a versenyzők az esővel és a kilométerekkel küzdöttek, addig mi krémest majszoltunk, kávét kortyolgattunk és megvitattuk a pillanatnyi állást. Mint később kiderült, az igazán cudar világ a kör tőlünk legtávolabb eső pontjain volt. A zivatar arrafelé tetőzött, az úton pedig olyan átfolyások voltak, hogy előfordult állítólag, hogy a bukás után a bajba jutottnak még arra is ügyelnie kellett, hogy bringáját ne sodorja el a víz…
Lovassy Krisztián a 7. kör végén robbantotta szét az élcsoportot
Az U23-asoknál aztán lassan kialakult a végeredmény. Mármint a befutó előtt 4 körrel… A magányos szökések nagymestere, az Atlantis Casino színeiben versenyző Vígh Zoltán elindult… Kivételes képességeiről már a tavalyi pálya ob-n is tanúbizonyságot tett, amikor folyamatos szökéseivel elfárasztva ellenfeleit U23-as scratch bajnok lett, vagy amikor a számára nem igazán fekvő sprintszámban másfélkörös „sprintekkel” egészen az ezüstéremig jutott. Persze meg kell még emlékezni a 2008-as Tour de Pelsóról is, amikor egy sikeresnek tűnő szökés közben a cél előtt alig két kilométerre egy motorossal ütközött. Elég az hozzá, hogy a postásos Dömötör Sándor egykori tanítványa megint szólóba kezdett – ez pedig nem veszélytelen egy verseny végkimenetele szempontjából. Vagy fél körön át partnere is volt ebben, majd egyedül haladt tovább. Az ötödik kört már két és fél perces előnnyel kezdte meg, ezt gyakorlatilag a célig meg is tartotta, igaz ekkor már nem a bollyal, hanem az őt üldöző Fejes Gábor-Sagát Artúr párossal szemben, melyből az ezüstöt végül Fejes szerezte meg. Vígh Zoltán tehát feltette a koronát eddigi U23-as pályafutására, és végre abban a számban lehetett bajnok, amiben a legjobb: a hosszútávú mezőnyversenyben.
Cziráki István megkezdi az utolsó kört
Közben a hegy innenső oldalán a vihar elcsitult, csak az elitek egyre viseltesebb öltözetéből lehetett arra következtetni, hogy a túloldalon még cudar világ lehet. Időközben az ötödik kört befejezvén Lovassy Krisztián felérésével 7 főre bővült az elitek élgárdája. Mögöttük négy perccel érkezett Specziár Viktor (FTC) és Garamszegi László (Betonexpressz 2000-Limonta), akiket további két perccel követett a mezőny. A hetedik kör végén aztán Lovassy támadott, és az emelkedőn atomjaira hullott az élcsoport. Elsőként a gyömrői Bohács Roland szakadt le, aki azonban már eddig is hatalmasat ment – az élcsoportból egyedül ő nem rendelkezett profi vagy külföldi tapasztalattal, és jelenleg sem kerékpározásból él. Innentől kezdve két izgalmas kérdés várt a válaszra… Egyértelmű, hogy ebből az immár ismét hatfős bolyból nyeri valaki a bajnokságot, az is biztos viszont, hogy nem mindenki fogja tudni tartani a tempót az utolsó két körben. Vajon ki lesz a győztes, illetve kit fog utolérni a mezőny? A mezőny, amely ekkor már csak alig négy perccel járt az élen haladók mögött, és melyből kiválva ekkor már fél perces előnnyel egy másik hatalmas küzdőszellemet felvonultató versenyző haladt: Szórádi Balázs, az FTC csapatkapitánya.
Cador Rida, a 2009-es időfutam bajnok nem tudott duplázni
A kérdésekre a választ az utolsó kör adhatta meg, ennek maximális kiélvezésére felkaptattam hát a szerpentin egyik dekoratív pontjára, és helyet foglaltam a fanatikus Betonexpressz 2000-Limonta szurkolók mellett. Az útvonal a Touron vagy a Girón megszokott képét mutatta, az egyik kanyarban a betonosok teljes csapatnévsora is helyet kapott az aszfalton. Közben beindult a közlekedés… A szökevényeket néhány mit sem sejtő, szemből érkező gépjármű, míg a főmezőnyt egy busz (!!!) kapta szembe. Ilyenkor illan el a külföldi versenyek színvonalát idéző illúzió – igen, ez sajnos még mindig Magyarország, a teljes útzár nélküli bajnokságok hazája.
Szeghalmi Bálint, a 2007-es hosszútávú bajnok stílust váltott - már ami az arcszőrzetet illeti
A hegytetőre elsőként Cziráki István érkezett, húsz másodperccel utána Cador Rida. Mögöttük kissé lemaradva Lovassy Krisztián, majd egy percre rá sorban Arany Gábor, Rónaszéki Balázs és Szeghalmi Bálint. Hetedikként Czirákitól alig négy percre Szórádi gyűrte a hegyet, időközben megelőzve Bohácsot. A mezőny (benne néhány esélyesnek tartott versenyzővel, így Ivanics Gergellyel, és a defektből visszaállt Kusztor Péterrel) ezen a ponton Cziráki mögött már biztonságos távolságra, majdnem 7 percre haladt.
Cziráki István az U23-as kategória után ezúttal a felnőtt bajnokságot is megszerezte
A beszámolót a célkapunál fejezném be. Sprintre érkezik a két éllovas: Cador Rida és Cziráki István. Látszik, hogy Rida a célvonal előtt úgy ötven méterrel elkészül. Ez érthető is, hiszen egyrészt csapattársak segítsége nélkül jutott el idáig, másrészt pedig egy defektből is vissza kellett kapaszkodnia nem is olyan rég. Így végül Cziráki ünnepelhet: közel négy órát kellett nyeregben töltenie a bajnoki címért, miközben a főmezőnynek 12 percet adott. A kezdeményezőkészségéről tanúbizonyságot tevő Lovassy végül éppen hogy lemarad a dobogóról, a szökevények közül pedig senkit sem fognak meg. A mezőnyhajrát Specziár Viktor nyeri, a 10. hely pedig Steig Gábornak jut. És mi a közös a az elit és az U23-as futamok végeredményében? Hogy mindkettőben a második helyen a korcsoport 2009-es időfutam bajnoka végzett…
Specziár Viktor volt a főmezőnyből a leggyorsabb - ez most egy 9. helyet ért
Így ért véget 2009. június 28-án Kincsesbányán a 2009-es hosszútávú ob. Ez a bajnokság sokkal inkább egy mindenki számára sportolási és kikapcsolódási lehetőséget nyújtó egésznapos sportrendezvény képét mutatta, mint egy kizárólag szűk kör érdeklődésére számot tartó rétegprogramét. A szakág legrangosabb bajnokságán jelen volt Sipos János, az Eurosport kerékpáros közvetítésének szakkommentátora is, aki beszédében megemlékezett Asztalos Sándorról, a Videoton egykori magyar bajnok bringásáról, a Szenior II. futam névadójáról. Távolmaradt viszont Törzsök Zsolt, a Magyar Kerékpáros Szakági Szövetség elnöke. Bánhatja, hiszen igazán jó versenyt láthatott volna…
Magyar Köztársaság 2009 évi Hosszútávú Országos Bajnoksága, eredmények:
Az elit, U23-as és női kategóriák részletes eredménylistája letölthető innen.
Elit férfiak:
1. Cziráki István (Betonexpressz 2000-Limonta)
2. Cador Rida (Atlas Romer’s Hausbäckerei)
3. Arany Gábor (Betonexpressz 2000-Limonta)
4. Lovassy Krisztián (Betonexpressz 2000-Limonta)
5. Rónaszéki Balázs (FTC-Merida ReVO2lution)
6. Szeghalmi Bálint (Tusnad Cycling Team)
7. Szórádi Balázs (FTC-Merida ReVO2lution)
8. Bohács Roland (Giant-Gyömrő)
9. Specziár Viktor (FTC-Merida ReVO2lution)
10. Steig Gábor (Szekszárd)
U23-as férfiak:
1. Vígh Zoltán (Atlantis Casino)
2. Fejes Gábor (Kommuna.org)
3. Sagát Artúr (Nuevo velo Cycling Team)
Elit nők:
1. Király Mónika (MTE 1904)
2. Kenyó Anita (Bringavilág SK BornSport)
3. Katonáné Simon Veronika (Siófoki KSK)
Fotók: HBalage, Laczkó András, evelyn
