fbpx

Trans Germany: Kis József és Mikula Gábor a célban

Befejeződött a 2009-es Trans Germany MTB megamaraton. A hétszakaszos verseny abszolútban végül Thomas Dietsch (Team Bulls) győzelmét hozta, a csapatversenyben a Multivan Merida Biking Team bizonyult a legjobbnak. A hazánkat képviselő, Adorján Sándor, Kis József, Mikula Gábor és Tarján Tamás összeállításban rajthoz álló Merida Team-CST Bikemag HUN csapatból ketten húzhatták magukra a teljesítésért járó mezt – a ceremóniáról Mikusz számol be a helyszínről.

Sárból jutott mindenkinek bőven: a női győztes az ötödik szakasz befutója után

Sárból jutott mindenkinek bőven: a női győztes az ötödik szakasz befutója után

7. szakasz, 2009. június 25. Oberwiesenthal-Kurort Seiffen (80,5 km / 1560 m szint)

Keveset aludtam – nem tudom a többiek mennyit, de én tuti keveset. Sokáig ücsörögtünk a cikkírás miatt az egyik helyi hotel aulájában. Csak itt volt WiFi és csak innen tudtunk képeket küldeni a szerkesztőségbe. Elég nehéz mindezt megoldani egy napon: versenyzés, pihenés, munka… Habár otthon is így készül a magyar egy ilyen bulira. Ha egy napot le kellene írni, akkor így nézne ki:

6:00 – ébresztő
6:20 – kikászálódás az „ágyból”
6:40 – sorbaállás a szükségletek miatt, persze aki korán kel, az nem aranyat lel, csak üres fülkét…
7:00 – reggeli
7:40 – visszasétálunk a szállásra
8:40-ig – matyókázás (bicaj-csekk, reggeli rítusok – szinttérkép ragasztás, kaja, rajtszám, krémek stb., bemelegítés)
9:00 – rajt
13:00-15:00 – beérkezés, ettől függően a célban evés-ivás, mosóban sorkiállás, bike-csekk, szállásra fel (itt a support már berendezte a fekhelyet…) lábak fel, masszázs, nyújtás
18:00-ig tuti bealvás
18:20 körül le a vacsora helyszínére (távolság változó 200 m-2,5 km-ig)
20:00 vacsora, eredményhirdetés, sajtóiroda látogatás, cikkírás, ha még nem sikerült a masszázs alatt…
21:00 esti zuhany, aztán puff, éjszaka minden „zajra” felébredés, stb….tömegszállás ugye, néha nyekergő padlóval…

…és aztán kezdődik minden elölről.

Szóval az utolsó etap reggelén olyan párás volt az idő, hogy nem láttam el a tornaterem ajtajából a kerítésig (15 m). Ilyen nincs, mondtam magamban… és mégis van. Felvettük a fehér cuccost, beolajoztunk, bemasszíroztunk, felültünk. Adja a jó ég, hogy ne legyen semmi gond. Kis városi melegítőkör és a fél tízes rajt segített felébredni rendesen, így az első kilométer 15-16%-os emelkedője nem esett annyira rosszul. Jocó elindult, mint a gőzmozdony, nem is láttam sokáig. Mindenképpen az ötvenben akart maradni. Az első 15 km-en mint a villám elment, ha megnézitek a szinttérképet a rendezvény honlapján, akkor minden kiderül.

De aztán. Nyúlt a murva felfelé, ragadt a sár, lefelé életveszélyes vizes köves, gyökeres. Mi ez vaz’??? Egy montiverseny??? Az hát a javából. Sokan szokták mondani, hogy országútis a pálya itthon. Na ez tényleg az néhol, aztán pedig mégiscsak rájön az ember miért ilyen a kormánya meg ilyen ballonos a gumija.

Ma is volt egy hegyi hajrá a maga 410 méteres hosszával. A szakasz végén. 18%… nesze edd meg. Nem szégyellem a mókuskereket, felmentem, úgy üvöltöttek végig a szurkolók mintha maga az élboly egyik tagja lennék. Ezért már megérte az a pár óra szenvedés, meg az a pár holtpont, amikor azt lesi az ember, hol is az „OFFICIAL CAR” feliratú kisbusz. Két hölgy és egy pult, rögtön a chipes részidő-mérőrendszer után, talpas műanyag pohárban pezsgőt oszt. Az aszfalton a felirat: 1000 m… Az a csepp alkohol egy perc alatt mámorba szédít, elfelejted mi volt addig. Nagytányér kónusz… Piros csík a földön. Körben sok-sok ember. Este megkapjuk a FINISHER trikót!!!


Legutolsó felvonás: a díjkiosztó

Arra gondoltuk, hamarabb lemegyünk, hogy jó helyünk legyen a seiffeni kultúrházban rendezett díjátadó gálán. Ezzel szemben sajnos mindenki sikeresen bealudt, kijött az egész hét fáradtsága, nem feltétlenül kellett tekerni hozzá minden nap. Az egyéb feladatok ellátása is komoly elfoglaltság, hogy a versenyben lévők semmiben ne szenvedjenek hiányt.

Hogyan laknak? Matrac-láger a hatodik etapon

Hogyan laknak? Matrac-láger a hatodik etapon

Negyed hét után nekiveselkedtünk és beültünk az autóba. Odaérve, már csak kint volt hely, de éppen csak a vacsora elfogyasztása után kezdett el szitálni az eső. Hamarosan már bent is lett hely, mindenki mozgolódott és a kategóriánkénti eredményhirdetés után elkezdődött a számunkra lényegesebb (bocs…) trikókiosztó. Rajtszám szerint szólítottak ki mindenkit a színpadra és mindenkinek jutott idő egy-egy fotóra. Aztán az egész tömeg felkerült a színpadra egy közös kép erejéig. Nem volt semmi látvány a piros mezes tömeg…

Tarján Tamás és Adorján Sándor szurkolóként és segítőként működtek közre az utolsó etapok során

Tarján Tamás és Adorján Sándor szurkolóként és segítőként működtek közre az utolsó etapok során

Ezután pedig a nap képei és az egész hétről készült videók levetítése került műsorra. Hatalmas kurjongatások hallatszottak a teremben, mikor valamelyik banda észrevette magát akár a képeken, akár a videókon… A végén kitessékelték a tömeget az udvarra, ahol a seiffeniek egy kis tűzijátékkal kedveskedtek az egész brancsnak.

Kis József az utolsó szakasz teljesítése után

Kis József az utolsó szakasz teljesítése után

Koccintottunk egyet, és elindultunk a szállásra, hogy kipihenjük az egész hetet, vagy legalább az aznapi fáradtságot. Reggeli után indul a járat azoknak, akik visszaszállítást kértek Erbachba, hogy aztán onnan induljanak egyénileg haza. Nekünk az egész verseny egy hazafelé út volt, így már nem várt más csak a zötyögős cseh és szlovák autópályának
becézett aszfaltcsík egy röpke 6-7 órára.

Mikusz és a teljesítést igazoló érem

Mikusz és a teljesítést igazoló érem

Letölthető dokumentumok:
– a magyar csapat tagjainak szakasz-részidejei és helyezései

Eredmények: Trans Germany 2009

Az elit férfiaknál igen szoros küzdelem folyt az elsőségért, mely végül Thomas Dietsch (Team Bulls) győzelmét hozta (ideje: 22 óra 53’36,2″), aki azonban egészen az utolsó pillanatig nem lehetett biztos a sikerében, hiszen mindössze 1 perc 4 másodperccel nyert a meridás Hannes Genze előtt. Érdekesség, hogy Dietsch az összetett elsőség mellett csak egyetlen szakaszgyőzelmet zsebelt be, viszont arra kínosan ügyelt, hogy minden befutónál riválisai sarkában legyen. Hannes Genze ezzel szemben 4 szakaszgyőzelme ellenére szorult a második helyre, de a Multivan Merida Biking Team végül egy csapatgyőzelemmel vigasztalódhatott.

A hölgyeknél az összetett győztese, Esther Süss (ideje: 25 óra 44’35,2″, a Wheeler iXs Pro Team versenyzője a lehető legegyenletesebb teljesítményt nyújtotta: kategóriájában nyerte mind a hét szakaszt, legfőbb riválisának, a végül 2. helyezést elérő Sally Bighamnak (Topeak-Ergon Racing Team) így végül 36 percet adott.

trans5_6

A mastereknél Johann Grasegger, a Scott Racing Team versenyzője lett a Trans Germany összetett győztese, míg a szenioroknál Milan Spolc (Sachsen Land von Welt) bizonyult a legjobbnak. A versenyen egyébiránt idén összesen 373-en indultak és 312-en értek célba.

Letölthető dokumentumok:
– a végső összetett egyéni sorrend
– a végső összetett csapatsorrend

Fotók forrása és további információk: www.trans-germany.com
Szöveg: Mikula Gábor, HBalage

trans5_7

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.