Régóta tervezem a mostani edzés abszolválását, mármint hogy a Balaton-felvidékben rejlő korlátlan lehetőségek közül bejárok, illetve bemutatok egyet. A kiindulási pont tekintetében voltak bizonytalanságok. Eredetileg a Balaton partjáról szerettem volna startolni, de ez ellen szólt, hogy vonattal odajutni időigényes és ehhez képest drága. Aztán a nagy fejtörés közepette Veszprém ugrott be, mely egyike kedvenc hazai városaimnak, és emellett vasúton aránylag gyorsan és egyszerűen elérhető. Több sem kellett, így egy jó idővel kecsegtető pénteki hajnal ismét a Déli pályaudvar jegypénztáránál talált…
Veszprém: innen indul a történet
A vonatút a fővárosból kiindulva nem tartott egészen két óra hosszat, így nyolc óra előtt pár perccel már a vasútállomás melletti „Bakter” névre hallgató vendéglátóipari egységben fogyasztottam el egy lórúgás jellegű feketét, természetesen szigorúan szovjet üvegpohárból. Ezután a vasútállomásról induló Jutasi úton haladtam át a városon, majd a József Attila úton hagytam magam mögött a városhatárt jelző táblát. Egész pontosan 5,2 kilométernél tartottam ekkor, a tényleges útvonalbemérést azonban csak a városhatárt jelző táblánál kezdtem el.
A várost elhagyásának alaphangulatát a lila szín határozza meg
A 84-es, 8-as, 71-es (Balaton északi partja) és 73-as számú főutak meglehetősen nagy területet fognak közre, ebben a zónában található a Bakony hegyvonulata, illetve a Balaton-felvidéki Nemzeti Park teljes területe. A zónán belül számozás nélküli főútvonalak kavarognak, melyek nem túl szélesek, és olykor meglehetősen forgalmasak.
Érdemes nyitott szemmel járni, sok a míves parasztház
Ilyen jellegű a Veszprémet Tapolcával összekötő útvonal is, melyen körünk első szakasza halad. Ezt az útvonalat a „Kerékpártúrák Magyarországon” című kiadvány túraútvonalnak javasolja. Talán nem véletlenül, hiszen vonalvezetése, fekvése meglehetősen festői, a tökéletes képet csak a szokatlanmód lökésszerű forgalom rombolja némileg, na meg a járművek összetétele is érdekes képet mutat.
Várkedvelőknek Nagyvázsonyt ajánljuk
A gépjárművek fele kavicsszállító teherautó vagy kamion, vagy egyéb teherautó, melyek „bolyozva” haladnak, azaz olykor percekig mehetünk úgy, hogy semmi sem jön, aztán meg egy percig folyamatosan előzik az embert. Ennek ellenére mindenképpen javasolt ezt az útvonalat választani, mert a dolog összességében elviselhető, közben pedig jobbról végig a Bakony hegyvonulataiban gyönyörködhetünk.
Eleinknek volt némi humorérzéke – bástyaarc a nagyvázsonyi várból
A finoman hullámzó út első komolyabb állomása Nagyvázsony, ahol a Kinizsi-várat balos kitérővel látogathatják meg azok, akik az edzést szeretik kultúrprogrammal vegyíteni. Ha valaki így dönt, az a központon keresztülhaladva is elérheti a következő állomást Vigántpetendet, ahonnan Kapolcson és Monostorapátin keresztül haladunk tovább Tapolca felé. Aki nem kíváncsi a várra, az továbbmehet egyenesen Pula irányába, amely helységnév azt jelenti románul, hogy… akit érdekel, esetleg nézzen utána.
Ezt látjuk, ha hátat fordítunk a minden útikönyvből jól ismert nagyvázsonyi Kinizsi-várnak
Tapolca sziluettjét a kor építészeti csúcstechnológiáját jelképező Y-alaprajzú házak adják, melyek jól illeszkednek abba a hetvenes évekbeli városfejlesztési gondolkodásmódba, amely toronyházat emelt még Veszprém óvárosának szívébe is. Tapolca központja helyett azonban csak az első körforgalomig megyünk, és itt a Badacsonytomaj-Gyulakeszi kijáraton hagyjuk el a város peremét. Ezen a szakaszon a forgalom is jelentősen enyhül, bár néha a legmeglepőbb falusi összekötő-utakon is belefuthatunk egy-egy bázikus méretű kamionba. A következő leágazás Gyulakeszi után lesz, ahol balra Zánkának tartva folytatjuk az utunkat.
Kenyérlángos és szőlőhegy: Veszprémből a Balaton-felvidékre
Jelentősebb emelkedő nélküli kellemesen hullámos pályán haladtunk eddig is, és ez így is marad végig. Az ember észre sem veszi, és úgy gyűjt be közel 800 méter szintet, hogy szinte meg sem érzi. Közben a díszletek lenyűgözőek: útszéli Krisztusok tömkelege, eredeti állapotba visszaállított, vagy pusztulásukban is gyönyörű falusi házak, a Káli-medence felbukkanó teljes panorámája, szinte vétek meg nem állni nézelődni. Viszont ha minden érdekeset megnéznénk, akkor meg nem lenne edzésjellege a dolognak ugye…
Kenyérlángos és szőlőhegy: Veszprémből a Balaton-felvidékre
A kékkúti leágazás utáni szakasz egyben a Balaton Kerékpáros Körút része, amely itt néhány tájékoztató táblában merül ki, külön bringaút nincsen. Valójában nem is kell, hiszen a forgalom ezt nem is indokolja. Az útszéli feszületek talán legrégebbi és legszebb példánya a Mindszentkálla felé vezető leágazás mellett található és „Bazsalygó Krisztus” néven említi a népnyelv a szobor arckifejezése okán.
Y-házak, Tapolca
Ha pihenőt szeretnénk tartani, talán itt érdemes, hiszen nagyjából félúton járunk, a szobor mellől pedig feltárul a Káli-medence, a hátteret pedig a szentbékkállai Fekete-hegy adja. Ezen a ponton bizonytalanok el végleg, hogy ezt a kört valóban edzésnek kell-e ajánlani, avagy eseménydús túraútvonalnak. Mert például ha kitérőt teszünk Szentbékkállára, és felmászunk a hegytetőre, némelyik XVIII. századi présház mellől rálátni a Balatonra is, a látvány pedig… na jó, hagyjuk.
A kerékpáros Balaton-körút a Káli-medencével
Továbbhaladva a következő válaszút Zánka lesz, ahol balra a Nagyvázsony táblát követve kell haladni. Megemlítendő, hogy körünk ezen a ponton közelíti meg leginkább a Balatont, ezért aki látni akarja a nagy vizet – netalántán áztatni is szeretne benne –, az tegyen egy kitérőt Zánka felé.
A „Bazsalygó Krisztus” Mindszentkállán
Kisebb-nagyobb települések sorjáznak egymás után, a domborzat ha lehet kicsit intenzívebb hullámzásba kezd, majd furcsa hiányérzete támad a kerékpárosnak. Az okok között megint a forgalom hiányát találjuk, mely Mencshely után Vöröstó felé kanyarodva egyre inkább zérus felé konvergál. A Tapolca-Nagyvázsony-Veszprém tengelyre Tótvázsony után térünk újra rá, és Veszprémbe visszaérkezvén egy kerek százast jegyezhetünk edzésnaplónkba.
Kápolna Vöröstón – azt hiszem ezt a környezetet szokás mediterránnak
Számos ismerősöm nagy szerelme a Balaton-felvidék, de most már azt is értem, hogy miért. Megér akár egy hosszabb tartózkodást is a környék, a dolgot talán érdemes összekötni egy kapolcsi kultúrhétvégével a népszerű „Művészetek Völgye” rendezvénysorozat idején.
Kenyérlángos és szőlőhegy: Veszprémből a Balaton-felvidékre
A település központi fekvése lehetővé teszi, hogy pár nap alatt több variációt is bejárjunk, és akkor talán a Vigántpetend melletti kenyérlángos-sütöde kínálata sem marad ki az étrendből úgy, mint nekem. Langalló mangalicatepertővel – természetesen szigorúan a korszerű sporttáplálkozás jegyében…
Kenyérlángos és szőlőhegy: Veszprémből a Balaton-felvidékre
Megjelent a Bikemag 2007. júliusi számában.
Szöveg, ábra és fotó: HBalage
