Mindene megvan, ami a sikerhez kell, mégsem több egy rakás ipari hulladéknál. Ma egy kicsit fikázódunk…
Adott egy kerékpár(nak látszó tárgy) , amiről ha NEM látnál képet, viszont elolvasnád a specifikációs listáját, akkor menten elalélnál. „Handcrafted” kézzel gyártott Monocoque karbon váz, bordás szíj hajtás, vízszintes villapapucs a vázon, 4 küllős karbon kerekek, Rohloff agyváltó, Direct Post Mount-os fék felfogatás a vázon, elektromos rásegítés, vázba rejtett akkumulátor, Brooks nyereg, bőr markolat, karbon nyeregcső, karbon kormány, stb…stb. Megannyi nyalánkság, mi szem szájnak ingere. Aztán kinyitod a szemedet, és…..
……….
Ez a látvány fogad:
Ha nő lenne, akkor erre a kategóriára mondanám, hogy „bottal sem piszkálnám meg”. (elnézést a csajoktól, de hát van ilyen… mellesleg férfiben is.)
Szóval hogy lehet az, hogy a specifikációs lista igencsak csalogató, de ha ránézel, akkor mégis gyomorforgató a végeredmény? Persze feltehetnénk költői kérdésként, hogy vajon miért van az, hogy: a vázgeometria, és a csopperes fejcsőszög mennyire gáz, hogy elöl kisebb a féktárcsa, mint hátul, hogy kilométernyi hézagoló van a stucni alatt, hogy egy okádék a doboz alakú fejcső, hogy sikerült gyorszáras villát rakni, egy legalább 30 kilós bicajba, hogy strassz kövekkel, vagy spike tüskékkel vannak kirakva a karbon kerék küllői, hogy elöl 150 mm a rugóút, míg hátul nulla. És a legfőbb kérdés, hogy ki a célcsoport?
És ezek után még a tervező felvési rá jó nagy bötűkkel, hogy „design by hejafino” ….gratulálunk neki.
No akkor lássuk: Van-e benned annyi kurázsi, hogy felvállald, ha ez neked tetszik? Csak őszintén…
Szerző és fotók: Ardó Tamás
A cikk eredetileg itt jelent meg: https://bikepro.hu/atom_blog
