A Párizs-Roubaix, avagy az Észak Pokla még az országúti kerékpározást nem követő sportkedvelőket is megérinti, aki egyszer “véletlenül” látott már közvetítést a kockakövek, avagy a “pavé” szektorok versenyéről, szívesen megnéz egy újabb összecsapást…
A szurkolás a kerékpársportban is egy pohár sörrel indul
A kockakövek harcosai a kerékpársport gladiátorai, a legkeményebbek, akik a legkeményebb útburkolaton sem ismernek félelmet. A kockaköveken kockáztatni kell, ugyanakkor hatalmas erő kell ahhoz, hogy valaki képes legyen “repülni” az elképesztően rázós, mintegy félszáz kilométernyi szakaszon, ami a verseny egyötödét teszi ki 27 szektorra bontva.
Felvezetésként verseny az utánpótlásnak
A kerékpársport-rajongók bakancslistáján a Tour de France vagy a Giro d’Italia mellett valószínűleg top3-ban van a Párizs-Roubaix, a pavék hangulatát át kell élni egyszer. Idén mi a kockaköveken kiváló Merida Scultura Disc kerékpár tesztelésével kötöttük össze a verseny megtekintését.
Az útvonalat nehéz eltéveszteni a helyszínen
A lebilincselően jó versenyből gyakorlatilag semmit nem láttunk, a 14-es pavé szektorban gyorsvonatként robogott át a mezőny, de kirándulásunk más értelemben közelebb hozta a Párizs-Roubaix-t, mint bármilyen televíziós közvetítés…
Alternatív “betétfutam”: gumicsizmás focimeccs kockaköves pályán
A teljes élményhez nagyban hozzájárult, hogy két nappal korábban a profikkal közös edzésen vehettünk részt, tucatnyi szektort abszolválva egymás után. a 257 kilométeres versenyből 70-et teljesítettünk, de ez alapján is sikerült megtapasztalni, milyen iszonyúan megterhelő a kockakövek világa. Más érzés volt úgy várni a mezőnyt, hogy volt fogalmunk róla, mi történik velük…
Közben a peloton egyre közeledik az észak-francia síkságon
A franciák, belgák többsége is nagyjából tudja, mit teljesítenek ezek a srácok, nem véletlenül gyűlik össze százezernyi ember az utak mentén… Mi direkt egy nehéz, de “eldugott”, szektort választottunk ki egy kis falu szélén, hogy könnyeben tudjunk mozogni, fényképezni. Az Arenberg erdő kordonjai mögött kevesebb szabadsága van egy egyszerű szurkolónak, mi pedig most nem akkreditált fotósként érkeztünk.
A sörcsapok végig működtek
Egy vasárnapi kirándulás, a legmagasabb szintű kerékpársporttal fűszerezve, no meg egy kis vurstlival, illetve virslivel, csapolt sörrel, kis pihenéssel a büfésátorban. Az útlezárások miatt jóval előbb érkeztünk autóval a Tilloy-t és Sars et Rosieres-t összekötő szektorhoz, így bőven maradt idő nyugodtan falatozni, átvenni a helyiek tempóját.
Az elhivatott kerékpársport-rajongó “hozzátartozója”, akit nem annyira hoz lázba maga a verseny, egy jó könyv annál inkább
Itt főleg a környékről érkeztek, plusz néhány hozzánk hasonló külföldi, egyszerű turisták, vagy kőkemény “fan”-ok… A norvég Edvald Boasson Hagen szurkolói rendesen megsértődtek, amikor beszélgetést kezdeményezve azt feltételeztem, hogy Alexander Kristoff-nak drukkolnak. Végül el kellett ismerni, nekik volt igazuk, a verseny végéig volt értelme hallgatniuk a rádiót.
Érkezik a szökevénycsoport, benne a későbbi győztes ausztrál Matthew Hayman-nel
A lakókocsis kerékpársport-rajongók már jóval a futam előtt kitelepülnek, ha jól megnézzük, tulajdonképpen ez is csak a tökéletes kikapcsolódás formája: magunk mögött hagyni kicsit a hétköznapokat, piknik, sör, bor, sztorizgatás, hasonló érdeklődésű barátok, és mindezt betetőzve maga a verseny.
Két csoporttal mögöttük Stuyven hozza Cancellarát, akinek a kerekére végig tapadt a világbajnok Peter Sagan is
A lakókocsikban persze élőben megy a tv-közvetítés, az út szélén szájról-szájra terjed, hol tart éppen a mezőny, fokozódik a feszültség, ami akkor hág a tetőfokra, amikor a mezőny előtt haladó kísérőjárművek, motorok elhaladtával egyre hangosabban hallatszik a közvetítő helikopter. Ekkor már mindenki remegve várja az elrobogó karavánt, fényképezőgépek élesítve, vihar előtti csend…
Leszakadó csoport – ezen a versenyen a célba érkezés is dicsőség, nem csak a jó helyezés
A pelotont övező robaj azonban itt hatalmas, elképesztő, mit kapnak a kísérőjárművek, a domború borzasztó minőségű kockaköves úton folyamatosan koppant az alvázburkolat, a nem éppen olcsó kombikban az anyagi kár jelentős egy Roubaix után. Ahogy a versenyzők is kopogva, dübörögve rombolnak át, nem számítanak a testben keletkező károk, ott a jövő hét kipihenni a fájdalmakat. A 14-es szektorban még sokan bíztak benne, hogy nyerhetnek…
A mezőny vége, a taps mindenkinek jár!
Persze a már leszakadók is keményen küzdöttek, a Párizs-Roubaix az a verseny, amit befejezni is dicsőség egy kerékpárosnak, büszkék lehetünk, hogy magyar versenyzőnek, Bodrogi Lászlónak is sikerült már ez a bravúr. A szurkolók is tudják mekkora sportteljesítmény végigmenni a Roubaix-n, nem véletlen, hogy még a legutolsóknak is jár a taps. Mi is így tettünk, megköszönve a kerékpársport minden gladiátorának ezt az élményt!
